A kerék főgörbületei az érintkezési pontban:

A sínszál főgörbületei az érintkezési pontban:



Az érintkezési pontban lévő főgörbületek összege:

A meghatározott görbületek alapján meghatározhatóvá válik az Ω segédmennyiség, amely a gyakorlati megoldásban fontos szerepet játszik. Számítását a 6. a) és 6. b) képletek szerinti segédmennyiségek bevezetését követően a 6. c) képlet foglalja össze.
A 6. képletben egyetlen ismeretlen mennyiség van, az ω. Ez a mennyiség a k11 és k21 görbületek síkja között bezárt szöget jelöli. Mivel a kerék futókörének görbületi síkja és a sínszál lekerekítő ívének görbületi síkja egymásra merőlegesnek tekinthető, így a szögérték kétszeresének koszinusza a 7. képlet alapján vehető figyelembe.

A geometriai mennyiségek ismeretében a számítás második lépésében jellemezni kell az érintkezést anyagtulajdonsági oldalról is. Ehhez a két érintkező test rugalmassági modulusát (E1 és E2) és Poisson-tényezőjét (μ1 és μ2) kell ismernünk. Ezek alapján az érintkező testek rugalmassági állandója a 8. képletnek megfelelően számítható.

Megjegyzés:

• A rugalmassági modulus értékei N/mm2 dimenzióban értelmezettek.
• Azonos anyagú érintkező testek esetén a képlet egyszerűsíthető a 9. képletnek megfelelő módon:

A számítás harmadik lépésében meg tudjuk határozni a kialakuló maximális Hertz-féle feszültséget, az érintkező testek azok rugalmas deformációja miatt bekövetkező közeledését, a sínfejben fellépő nyírófeszültség maximumát, valamint a maximumhely mélységét az érintkező felület alatt.