Zsebköpőcsésze kötelező!

A vasúti személy- és áruszállításhoz köthető, járványellenes vasúti-egészségügyi rendelkezések egy része már a századforduló után, a tízes-húszas években született. Ha a környező országokban rohamosan terjedő fertőző betegség jelent meg, akkor a vasút vezetése fokozottabb tisztítást és takarítást, valamint külön fertőtlenítést rendelt el. Egy 1916-os rendelet részletesen előírta, hogy miként kell például az élő állatokat szállító vasúti kocsik esetében eljárni, hogyan kell azokat fertőtleníteni, a trágyamaradványtól megtisztítani, hogy ne robbanjon ki sem az állatok, sem az emberek körében járvány. Nyaranta, a járványok fellépésének és terjedésének megakadályozása érdekében, a vasút vezetése megtiltotta a vonatoknál az ivóvíz és a gyümölcs árusítását. Az első világégés évei alatt azonban hol a tífusz, hol a vérhas ellen kellett védekeznie a vasút vezetésének, ezek a betegségek ugyanis gyorsan terjedtek a vonaton szállított hadifoglyok vagy a vasúti kocsikban lakó, ott összezsúfolódó háborús menekültek körében. Az utóbbiról Zilahy Lajos Földönfutó város című regényében olvashatunk. A vasúti üzletvezetőségek az állomásfőnökségeknek címzett körlevelekben rendelkeztek arról, hogy miként kell a személyszállító kocsikat fertőtleníteni, az állomások várótermeit, csarnokait felmosni, a peronokat takarítani, a vasúti laktanyákat féregteleníteni, fürdőit, munkásétkezőit tisztán tartani. A vasútállomásokon működő restik kiöntői, emésztőgödrei és szemétvermei ugyancsak állandó egészségügyi veszélyforrásnak számítottak.

Az első világháború után, 1923-ban a fertőző tuberkulózisban (tbc) szenvedő betegek utazásáról is rendelkezett a Magyar Királyi Államvasutak. A vállalat arra kérte az akkori (egészségügyi) pénztárakat, hogy a tbc-s betegek utaztatását legalább 24 órával az utazás megkezdése előtt jelentsék be a vasút forgalmi igazgatóságánál – vidéken pedig az illetékes üzletvezetőségnél –, hogy a vasút a fertőző beteg „… elkülönített utazása érdekében megfelelő intézkedéseket tudjon hozni. A közbeeső állomásokon a vasútnak ugyanis nem áll módjában az utasokkal már megtelt kocsikat, illetve szakaszokat kiüríteni, és a fertőző beteg által használt kocsi fertőtlenítése is csak így biztosítható”. A vasút tbc-s betegek esetében a zsebköpőcsésze (6. ábra) használatát is megkövetelte, ezt a fertőző betegnek a vonatra való felszállás előtt be kellett mutatnia. Járványok idején, a vasútállomásokon, pályaudvarokon elhelyezett köpőcsészék fertőtlenítésére is nagyobb figyelmet fordítottak.

Betegszállítás a háború idején

A vasúton történő betegszállítást a Habsburg Birodalom császári-királyi hadseregében egyébként először 1859-ben választották, ezt a megoldást az 1870-71-es francia–porosz háborúban már mindkét fél alkalmazta. Az első világháború kitörésekor az Osztrák–Magyar Monarchia közös hadügyminisztériumi költségvetéséből 33 kórházvonatot szereltek fel – 18 az osztrák államvasút, 15 pedig a Magyar Királyi Államvasutak „szereldéiből” került ki. A második világháborúban, 1941-ben, a magyar honvédség 13 kórházvonatot alakított ki, a vagonokat a vasúttársaság dunakeszi főműhelyében szerelték fel a szükséges tárgyakkal és egészségügyi eszközökkel. Dr. Győry Albert ezredorvos emlékiratai szerint a II. világháború idején egy kórházvonat általában 24 kocsiból állt. A szerelvény szolgálati, kötöző-, szerelék-, illetve egy parancsnoki kocsiból, továbbá egy egészségügyi-személyzeti, 8 fekvőbeteg- és 8 ülőbeteg-szállító, valamint egy konyha- és egy konyharaktárkocsiból állt, a végét pedig a málhakocsi zárta. Egy bombatámadást ért kórházvonat képét a 7. ábrán láthatjuk.
A vonat 26 fős személyzetének fele ápolókból állt. A kórházvonat teljes befogadóképessége meghaladta a 350 főt. Közel 200 fekvő- és mintegy 160 ülőbeteg szállítására volt lehetőség. A fekvőbeteg-szállító kocsikba egyenként 24 hordágyat lehetett berakni.

A betegeket, sebesülteket a hordággyal együtt az ablakon keresztül adták ki vagy tették be. A hordágyakat a kocsikban egymás fölött, három szintben helyezték el, rázkódásukat speciális rögzítés tompította. A műtéteket a kötözőkocsiban végezték, a súlyos beavatkozásokat „hivatalosan csak a vonat álló helyzetében lehetett volna elvégezni, de ezt gyakran a szükséghelyzet miatt nem tartották be”. Becslések szerint a második világháború alatt közel 300 ezer sebesültet szállítottak haza a kórházvonatok.

Köszönetnyilvánítás

Ezúton mondok köszönetet a MÁV Szolgáltató Központ Zrt. Archívumának a rendelkezésemre bocsátott forrásokért.