A növényházak és faiskolák helyreállítási munkálatai a háborút követően, 1947-ben kezdődtek meg, a vasúti pályából kikerült, sérült síneket használták fel az üvegházak tartószerkezetének megépítéséhez. Idővel újjáépültek a kertészetek melletti raktárak és egyéb kiszolgálóépületek. A kertészetekben dolgozók létszáma rendeződött, egyre több szakképzett kertész helyezkedett el a vasútnál.

A vasúti kertészetek történetében új korszak nyílt Mayer József – a hatvani virágkertészet (6. ábra) főkertésze –, a KPM. I. Vasúti Főosztály MÁV Vezérigazgatóság 6. Szakosztályába történő áthelyezésével. Munkássága során új szakmai utasításokat, rendelkezéseket léptetett hatályba, a meglévőket pedig korszerűsítette. Kidolgozta a vasút menti fásítások, hófogó erdősávok telepítésére vonatkozó előírásokat. 1956-ban kibővítette a vasúti fásítási, kertészeti, parkosítási ismereteket tartalmazó D.16. Műszaki útmutatót, és 1955-ben megvalósult az első vasúti kertészeti tanfolyam, amely idővel rendszeres képzéssé vált a kertészetben dolgozók (vezetők, technikusok) számára.
A kertészetek sokáig zavartalanul működtek a vasúti telephelyeken. 1975-ben átkerültek az épületfenntartó, illetve az épület- és hídfenntartó főnökségekhez. Az ezt követő húsz-huszonöt évben a kertészetek száma csökkent, gazdasági és egyéb okokból, teljesen megszüntették (például: váci kertészet) vagy összevonták őket (például: felsőzsolcai-sátoraljaújhelyi).
Az 1990-es évekre már csak 17 kertészete maradt a vasútnak és ez a szám folyamatosan csökkent (2. táblázat) [3]. A 2000-es évben már csak egy kertészet maradt fenn, ám az itt dolgozó kertészeknek köszönhetően a százezres nagyságrendű növény kiültetése szerte az ország vasútállomásain megtörtént.