Az alépítmény kialakítását követően a meglévő töltésből kikerült földműanyagot a bal oldalon rendezetten, védőtöltésben helyezték el, a kisajátítási határ adta lehetőségek szerinti távolsággal.

A projekt pénzügyi kereteire való tekintettel, a kisebb volumenű földmunka és az árok rézsűvédelmének elhagyása érdekében, a bal oldalon tervezett védmű geometriai kialakítása, valamint a stabilizált töltésalap helyzetéhez igazodó burkolt talpárok fenékszintje kismértékben módosult (14. ábra). A terepfeltöltéssel, valamint a bal oldalon az árkot a Békatói-árok burkolt előmedréhez csatlakoztatva, a jobb oldalon a szűk kisajátítási határ, illetve az oda tervezett optikai kábel nyomvonala miatt a terepre kőszórással kivezetve, megszűntek a helyszíni lefolyástalan medencék. Az erózió elleni védelem kialakítására a földmű rézsűit 10 cm humuszterítéssel és füvesítéssel látták el (15. ábra).

A második szakaszra tervezett 50+50 cm vastagságban építendő talaj­stabilizáció kivitelezésére a térségünkben nem volt gyakorlati példa. A második réteg megvalósítására – a vágányzári idő szűkösségére való tekintettel – felmerült a kitermelt töltésanyag keverőtelepen történő bekeverésének, illetve egy következő módozatként, új töltésképző anyag beépítésének lehetősége. Végül a tervben javasolt megoldás szerint, a kitermelt talajok tervben előírt visszaterítése és kezelése mellett született döntés (16. ábra). A deponált töltésanyagokat a laboratóriumi vizsgálatok alapján iszapos kavics-kavics talajként azonosították, mely alapján a visszaépítendő, felső 50 cm vastagságú réteg stabilizációjához 5% cementadagolást irányoztak elő. A technológiaváltás a próbaszakasz építésének feltételével, illetve az ellenőrző mérések megfelelőségének igazolása mellett kapott engedélyt. A földmű zárórétege 30 cm vastagságban vízzáró jellegű szemcsés kiegészítő réteg, az előző helyszínnel azonos műszaki paraméterekkel (17. ábra).

A bevágási árkokat újjáépítették, burkolták (18. ábra). A bevágásokból kivezető árkokat – ahol a terep adottságai, illetve a kisajátítási határ lehetővé tette – műtárgyakba vezették. Ahol az árkot terepre lehetett vezetni, kőszórást alkalmaztak. A támfalas árkok háttöltését szükség szerint 20 cm vastagságban vízzáró anyagból alakították ki (19. ábra).

Az 557+17–560+20 hm szelvények között a jobb oldalon lévő beton bélésfal felületi károsodásait, repedéseit megszüntették, a javított felületeket védőbevonattal látták el, a kimozdult, tönkrement közbenső részét (20. ábra) elbontást követően az eredeti geometriai méretekkel újraépítették. A megerősített alépítményi földművel eltakart szivárgó kivezetéseket vízzáró módon eltömedékelték, a felszínen maradó homlokfelületen új vízkivezető nyílásokat készítettek (21. ábra). A támszerkezet előtt a padka széléhez csatlakozó Mócsán-folyókát építettek.
A rekonstrukció keretében, az érintett szakaszon lévő három műtárgyból – műszaki állapotukra való tekintettel – két 1,00 m nyílású vasbeton teknőhidat építettek át: az 555+28 hm szelvényben 1,50/1,50 m nyílású (22. ábra), valamint az 561+28 hm szelvényben 1,00/1,50 m nyílású vasbeton kerethídra; a háttöltéseket SZK1 anyagból megerősített rétegrenddel készítették.

Az alépítmény kialakítása után a padkában geodéziai mérőpontokat telepítettek. A felsővezetéki oszlopok alaptestei alá, tekintettel a különösen térfogatváltozó agyagtalajokra, 30 cm homokos kavics ágyazatot építettek; az oszlopok mögötti gyalogoseljárás biztosítására a bal oldali padkákat szélesítették (23. ábra). Az erózió elleni védelemre a töltés rézsűit 10 cm humuszterítéssel és füvesítéssel, a bevágási rézsűket fűmagos geotextíliával látták el (24. ábra).

Az előzetesen beszállított, deponált zúzott kőből az SZK1 kiegészítőrétegen alsó ágyazatot készítettek, a vágánymezőket Platov daruval lefektették (25. ábra), a felső ágyazathoz szükséges zúzott követ vasúti dozátor kocsikból építették be. A vágányba új alj és vasanyag épült: 54 rendszerű R260-as sínek, LM-S jelű vasbeton aljak SKL-3 lekötésekkel, 60 cm-es aljtávolsággal, 54 cm vastag zúzottkő ágyazattal, hézagnélküli kialakításban.