3.2.3. Egy 500 m-es minősítő szakasz elemzésének eljárása

Az eljárás azzal kezdődik, hogy az adott 500 m-es szakasz adatsorában az egymást követő munkáltatás nélküli fél éveket keresi a program. Külön megadható, hogy hány egymást követő beavatkozás nélküli fél év legyen a minimum, amit számításba vesz az elemzés folyamán. Minden olyan fél évhez tartozó vizsgált adatot 0-val indexál a program, ahol az előző fél évhez képest legalább 5%-nál nagyobb geometriai állapotjavulás tapasztalható. Ez a 0-val indexelt érték lesz az elemzés folyamán a SAD0 érték, ha a minősítőszám vizsgálatáról van szó.
A kiinduló összefüggés:

 [6]

A fenti képletet átalakítva kapjuk a b al- és felépítmény méretezettségi tényezőt.

 [7]

A program a SAD számok alapján lineáris [2] és nemlineáris regressziós függvények [3], [4], [5] illesztésével meghatározza az adott adatsor egyenletét és az illeszkedés mértékét jellemző determinációs együtthatót.
A továbbiakban csak az
R₂ = 0,75     [8]
vagy ennél nagyobb determinációs együtthatóval rendelkező regressziós illeszkedésű egyenleteket veszi figyelembe.
Miután a program egy 500 m-es szakasznak az előbb leírtak szerinti elemezését elvégezte, a következő 500 m-es szakaszra lép.
Amint az utolsó 500 m-es szakasz és a 7. ábrán látható séma szerinti elemzést elvégezte a program, a következő vonalra lép.

3.2.4. Egyéb paraméterek hozzárendelése

Az eddig leírt eljárással, a szűretlen adatok alapján, meghatározható az adott vonal romlási egyenlete.
Tény, hogy a vizsgált vonalaknak rengeteg paramétere rendelkezésre áll (egyebek között a vízszintes vonalvezetés, a sebesség, a vágányrendszer, a sínrendszer, az aljtípus és aljtávolság, az ágyazati vastagság stb.), ennek ellenére vannak olyan tényezők, amelyeket nem tud figyelembe venni a program.
A vizsgált vonalak 500 m-es szakaszai­hoz kategorizálni kívántak szerint hozzá kellett rendelni az előbb említett paramétereket, amelyek ismételten külön programozást és eljárásrend-kialakítást igényeltek. Az 1. sz. vonalnál az 1. táblázat adja meg, hogy melyik szelvénytől melyik szelvényig milyen sínrendszer van beépítve, ez 70 sor lenne.

Ezt külön program megírásával kellett leegyszerűsíteni.
Miután ez a hozzárendelés megtörtént, a programba már a szűrt paraméterek szerint lehetséges behívni az értékelni kívánt 500 m-es szakaszokat.
A következőkben az 1. számú Budapest–Hegyeshalom–Rajka és a 140. számú Cegléd–Szeged vonalhoz tartozó adatok elemzésének egy részét ismertetem. A két vonalnak felépítményi szempontból vannak azonos és vannak különböző műszaki tartalommal rendelkező 500 m-es szakaszai, ugyanakkor jelentős különbség mutatkozik a két vonal között, ha az áthaladt szerelvények számát nézzük.