Az 5. táblázatban az 1. sz. vonal 54-es, illetve 60-as rendszerű felépítménnyel épült vágányszakaszainak geometriai állapotromlására kapott exponenciális egyenletei találhatók, vonalvezetés szerinti bontásban.
A 6. táblázat szerinti SAD(t) romlási függvény és a D. 54. sz. előírás 51. fe­jezete alapján készült a 11. és a 12. ábra. Mind a kettő szemléletesen mutatja, hogy az adott vonalhoz tartozó pályaszakaszok SAD(t) romlási függvénye szerint a pálya állapota az utolsó beavatkozást követő hányadik fél évben éri el az adott minősítési kategória határát.

Az utolsó beavatkozást követően, egy adott minősítési kategória határát elérő időtávot nevezzük az adott minősítési kategóriához tartozó tartalékidőnek (t_M1, t_M2…).
A [11] képletet átalakítva a következő képlettel számolható a tartalékidő:

 [14]

ahol
M_i – az adott minősítési kategória SAD értéke,
i – 1, 2, 3, 4, 5, 6, az adott minősítési kategória,
j – 48-as, 54-es, 60-as r. felépítmény.
Ezek alapján az 1. sz. vonal 54 rendszerű egyenes és íves szakaszok adott minősítési kategóriához tartozó tartalékidejét a 6. táblázat, míg a 60 rendszerűekét a 7. táblázat tartalmazza.
A fentiek mintájára bármely kiválasztott vonal tartalékidejét ezzel az eljárással meg lehet határozni, segítve a vágányszabályozás időbeli organizációját.

5. Összefoglalás

Az ismertetett eljárás előnye, hogy alkal­mazásával az eddig többnyire csak álla­pot­meghatározásra használt felépítményi mérőkocsi mérési adatai ezentúl sokkal szélesebb körben hasznosíthatók. Egyrészt a romlási folyamatok elemzésével egzakt módon tervezhetővé válik a szükséges beavatkozás időpontja (munkáltatás vagy korlátozás). Másrészt segíti a gazdaságossági számítások készítését, ami a beruházás vagy a karbantartás közötti döntések meghozatalában jelentős. Mindezt a mai kornak megfelelő számítástechnikai eszközökkel, automatikusan végzi.