(A vasút elnevezései a 2., a vezetői pedig a 3. táblázatban olvashatók).

A vasút végállomása 1926 és 1941 között Nyíracsád volt, melynek állomásépülete a 10. ábrán látható. Jelenleg lakóház az Emlékpark mellett.

Az alkalmazott létszám az elmúlt évtizedek folyamán:

Amikor a város megvásárolta a „Zsuzsit”, jellemzően erdészeti képzettségű szak­emberekre bízta az üzemvezetést és az üzemeltetést. A dolgozók szakmák szerint: gépész (később mozdonyvezető), pályafelvigyázó, pályaőr, fűtő, ács és munkavezető-hídőr, vonatvezető. Összességében 6-8 fő dolgozott, viszont több szakmai feladatot is el kellett látniuk, például fékező ácsmester vagy út- és pályaőr. 

Az 1930-as években a Városi Fatelep (falóger) és a vasút közös irányítás alá került, ekkortól a létszám 14+6-ra bővült.

Az 1974-ben foglalkoztatott létszám szerint a forgalomnál (három állomáson) 34 fő, a pályafenntartásnál (két főpályamesteri szakaszon) 30 fő és a vontatásnál (utazószemélyzet és műhelyben) 21 fő, összesen 85 fő dolgozott a „Zsuzsin”.

Később, a nyolcvanas évek elejétől is folyamatosan volt egy 4-6 fős pályafenntartó csapat, illetve a vontatójárművek vezetéséhez és üzemben tartásához szükséges egy állandó dolgozó működött a kisvasúton. Emellett sok önkéntes is segítette a vasút munkáját.

1996-tól a kht. létszáma 12 fő volt, emellett szintén sok önkéntes munkára volt szükség, úgy a járművezetés és -javítás, mint a pályafenntartás területén. A jelenlegi létszám 10 fő, valamennyi DKV-alkalmazott.

A járművekről

Gőzmozdonyok

Az első mozdonyt a vasút megnyitásának évében gyártották Münchenben, a Krauss és Társa gyárban. 1882. április 27-én szállították le, 911/1882. gyári számon. Üzembe helyezésekor kapta a Zsuzsi nevet, s lett végül az egész vasút névadója. 

Főbb adatai:
nyomtávolság  950 mm
tengelytávolság 1800 mm
futókör átmérője  800 mm
engedélyezett sebesség 20 km/h
tapadási vonóerő    23,4 kN
legnagyobb teljesítmény  107 LE
víztartály térfogata      2 m³
tüzelőanyag-készlet (fa)  750 kg
szolgálati tömeg    14,690 t
tengelyterhelés      7,8 t 

A mozdony 1A tengelyelrendezésű volt. A második mozdony érkezésekor az I. pályaszámot kapta, majd a MÁV állományába kerülve 290.001 lett a száma. 1960-ban leselejtezték.

A következő mozdony a berlin-drewitzi Orenstein és Koppel gyárban készült, gyári száma: 3551/1909.

Főbb adatai:
nyomtávolság  950 mm
tengelytávolság 1850 mm
futókör átmérője  760 mm
engedélyezett sebesség    20 km/h
tapadási vonóerő    34,6 kN
legnagyobb teljesítmény  130 LE
víztartály térfogata      2,8 m³
tüzelőanyag-készlet (szén) 1000 kg
szolgálati tömeg    19,400 t
tengelyterhelés      9,7 t 

A második mozdony a II. pályaszámot kapta, majd a MÁV állományába kerülve 291.001 lett a száma. 1960-ban leselejtezték. 

A két mozdonynak egy közös szerkocsija volt, mely a saját műhelyben készült 1930-ban, és egyidejűleg 2 t szén és 6 m³ víz tárolására volt alkalmas. Szolgálati tömege 13,5 t volt.

A háborús viszonyok – járműsérülések és megnövekedett szállítási igények – tették szükségessé újabb mozdonyok üzembe állítását. A MÁV-tól bérelt és a kívánalmak szerint átalakított, 490.034 sorozatszámú gőzmozdony nem vált be, ezért egy év után visszaadták.

A 390.001 sorozatszámú gőzmozdony kazáncsere és 760 mm-ről 950 mm-es nyomtávra történő átépítés után, 1955 és 1960 között üzemelt a „Zsuzsin”. 

A 490.038 sorozatszámú gőzmozdony már a nyomtávváltás után került a kisvasútra, és 1962 és 1965 között működött Debrecenben. 1965. július 1-jén leselejtezték.

A 492.013 sorozatszámú gőzmozdony 1962 és 1966 között végezte a vontatási feladatokat, és még a forgalomból való kivonás évében leselejtezték.

Sínautók, motorkocsik 

1925-ben sínautót építettek Ford típusú személygépkocsi átalakításával, amely a vezetőn kívül négy személy szállítására volt alkalmas, és az első ilyen jármű volt az országban. Megengedett sebessége 30 km/h volt. Leselejtezése után, 1927-ben készült a 2. sz. – Mercedes-motoros – sínautó, mely már 35 km/h sebességre volt alkalmas, és az előzőhöz hasonlóan 4 férőhely volt benne. A bezárásig üzemelt. 1936 és 1944 között egy útra 12 pengő volt a tarifa. 

A már többször említett költségcsökkentést szolgálta az 1931-ben üzembe helyezett BCa motor, más néven a 101-es pályaszámú motorkocsi. A két vezetőállású, négytengelyes, könnyű szerkezetes motorkocsi II. és III. osztályú szakaszra volt osztva, 6+26 ülőhellyel. A nyolchengeres, benzinmotoros jármű tengelyelrendezése 1A’A1’, teljesítménye 44 kW volt. A két ütköző közötti távolság 12 120 mm volt, két forgóvázas kivitelben, 1300 mm-es tengelytávval és 7000 mm forgócsaptávolsággal. Szolgálati tömege 11,5 t, megengedett sebessége 35 km/h, műtanrendőri próbáját 1931. február 24-én tartották. Többszöri átszámozás után, utolsó pályaszáma a MÁV-nál Aba mot 806 volt. Ebből a típusból készítettek egyet a Hegyközi vasútnak is, 760 mm-es nyomtávra [5].