Befejezés, köszönetnyilvánítás

A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola (KTMF) elnevezés végül is csak 1968–1986 között 18 évig volt érvényben. Utána Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola volt a neve 1986-tól 1990-ig. Ezután eltűnt a megnevezéséből a KTMF, és két évig Széchenyi István Műszaki Főiskolának hívták. 1992-től Széchenyi István Főiskolának nevezték majdnem 10 évig, míg végül 2002. január 1-jétől Széchenyi István Egyetemként folytatja működését az intézmény, immár több mint 20 éve.
A névváltozásokat (1968–2022 között) a 3. táblázat rendszerezve tartalmazza.

Jelen visszaemlékezésem nemcsak a szűken vett (18+4 éves) KTMF-es időszakot öleli fel, hanem az utána következő történéseket is ismerteti. Bízom benne, hogy így részletesebb képet tudtam festeni. Átfogóbban, jobban érthetően sikerült bemutatni az immár több mint ötven éve működő oktatási intézmény kilencéves budapesti, majd az azt követő győri korszakát is. Végül ezúton mondok köszönetet volt tanáraimnak, akik elindítottak a műszaki pálya rögös útján a mérnöki tudományok „elplántálásával”. A közlekedésépítési ismeretek alapjainak lerakásával láthattunk neki a szakmai karrierünk megindításához.
Igaza volt az ábrázoló geometria tantárgy gyakorlatvezetőjének, aki azt mondta, hogy csak tanuljunk-tanuljunk, és egyszer csak a mennyiség minőséggé alakul át: Megértjük a lényeget, az eddig kuszának látszó vonalakból összeáll a kép. Valóban! Ez az „aha-élmény” felnyitotta a szemünket, és érthetővé, élvezetessé tette a korábban felfoghatatlannak vélteket.
Voltak olyan előadóink, akik annyira érthetően, magával ragadóan adták elő a tantárgyukat, hogy még a karváltás gondolatával is kacérkodtam, például a vízépítéstan esetében.
Ugyanakkor sajnálom, hogy a mi évfolyamunkat nem tanította dr. Vaszary Pál, akiről későbbi tanítványai „ódákat zengenek”. Ennek objektív oka, hogy közvetlenül a diplománk átvétele után „1971. augusztus 31-ével került Budapestre, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolára. A főiskolán tudományos rangra emelte a Vasúti pályafenntartás c. tárgyat, hatalmas ismeretanyagára és saját kutatási eredményeire támaszkodva. Az általa kidolgozott állapotminősítési és mérethatárrendszer az, amely a MÁV Zrt. felügyeleti tevékenységéhez ma is nélkülözhetetlen elméleti alapokat és gyakorlati előírásokat szolgáltat. Iskolateremtő tevékenységével nemzetközi hírnevet szerzett, kutatási munkára a hetvenes évek végén a Plasser & Theurer cég is felkérte. Munkássága során mintegy 70 szakcikket, könyvet, jegyzetet írt. A Magyar Tudományos Akadémián 1994-ben kandidátusi fokozatot szerzett” [7].  
Az intézmény Széchenyi Istvánról történő elnevezése is az ő gondolata volt [1].
A visszaemlékezésem végén hívom fel a figyelmet, hogy KTMF 1968–1986 néven egy Facebook-csoport működik. Ami a névjegye szerint „azért jött létre, hogy az 1968-ban megalakult Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola egykori hallgatóit egy régi-új közösségbe hívja. Szeretnénk a csoporttagokat egy kis nosztalgiázásra invitálni, hogy együtt emlékezzünk az alma materben töltött éveinkre! Célunk, hogy a kapcsolattartás mellett, a csoporttagok folyamatosan értesüljenek az egyetem életéről, eseményeiről, és a legfontosabb hírekről. Szeretnénk Titeket arra biztatni, hogy hívjátok meg egykori szaktársaitokat, a KTMF-es barátokat, hiszen együtt jó emlékezni!” [8].
Egy évődő hozzászólás kedvcsinálónak:
Kemény Gábor bejegyzése: „De! 69-72! Ti voltatok a null széria! (Értsd: 68-71. évfolyam.) Mivel beváltatok, így ráálltak a sorozatgyártásra! Tehát mi vagyunk a sorozatgyártás első sikeres darabjai!”
Mivel fejezhetném be méltóbban az írásomat, mint egy idézettel Széchenyi Istvántól: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.” [9]

Összegzés

Az 1960-as évek elején bevezetett oktatási reform keretében először felsőfokú technikumokat hoztak létre a műszaki szakemberek továbbképzésére. Ezek nem váltották be a hozzájuk fűzött várakozásokat, így a hatvanas évek végén megkezdődött átalakításuk. Ettől eltérően 1968-ban új típusú intézményt alapítottak az üzemmérnökképzés céljára, amely közül az első a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola volt. Jelen visszaemlékezésben az első végzős évfolyamon diplomázó szerző a KTMF megalakulásának történetén túl, a budapesti kezdeti évek eseményeinek felelevenítését követően, a győri áttelepülés utáni történéseket ismerteti az egyetemmé alakulásig. Az 50 éves évforduló kapcsán az aranydiplomák átadásával zárul a történeti visszatekintés. A cikk befejező részében az üzemmérnöki diploma értékéről olvashatunk. Szakmai életutak, MÁV-os karrierek ismertetésével válik teljessé a korábban leírtak valóságtartalma. Legvégül megköszöni a főiskola oktatóinak, hogy kellő tudással felvértezve indították el hallgatókat az építőmérnöki pályán.