A mederpillérnél volt a meglévő híd fix saruja, melynek alsó öntvényét vasbeton szerkezeti kockával ágyazták be a vasalatlan pillértestbe. Az alsó öntvény kivéte­lét meglehetősen kockázatos és időrabló műveletnek ítéltük, ezért egy kibetonozott bennmaradó acélszerkezettel körülvéve terveztük meg a kihúzópályát (9. ábra).

A meglévő hidat megemelése után csúszószerkezetekre, szánkókra kellett tenni. A szánkó egy billegővel ellátott, kellően merev szerkezet, mely alá teflonpárnákat helyeztek (10. ábra).

A mederpillérnél a nagy közvetlen terhelés és a kényszerűen kis szerkezeti magasság következtében 200 mm (!) vastag acéllemezeket is alkalmaztunk (11. ábra).

A hidak mozgatása a Dywidag-rudak és hozzájuk tartozó lyukas hidraulikus sajtók segítségével történt. A Dywidag-rudak számát a reakcióerőkkel arányosan határoztuk meg, hogy a különböző támaszokon a tapadási súrlódás hatására létrejövő rugalmas megnyúlások különbsége ne okozza a felszerkezet rángatózását.

A kitolt híd bontása

A régi kétvágányú híd bontási technológiájának, valamint az ehhez tartozó segédszerkezetek terveinek elkészítése is feladatunk volt.
A keresztirányban már kitolt, közel 200 m-es híd bontásához a meglévő kereszttoló jármokon felül további segédjármokat kellett a Tisza partélébe és medrébe építeni. A technológia lényege, hogy a kitolt hidat a Tisza felett, folyamatosan Szajol felé haladva szedik szét daruzható elemekre (12. ábra). A helybeni, kis elemekre bontás során nem kellett a hidat hajózható méretűre darabolni vagy kitolni a partra, ami – a viszonylag nagy tömege (2000 t) és az alsó öv többméteres kiékelése miatt – minden bizonnyal nehézkes, illetve gazdaságtalan lett volna.

A szerkezetet a korábbi kétvágányú vasúti pálya két szélső sínpárján közlekedő bontódaru segítségével bontják elemeire. A bontási fázisok során egy 85 m-es konzolos állapot is létrejött (13. ábra), melyet számításaink szerint a masszív főtartó szerkezet képes volt elviselni. Különböző egyedi állványszerkezeteket, darus kocsit is terveztünk, ezek a bontáshoz és a Tisza felett kb. 20 m-rel magasan végzett vágási munkákhoz szükségesek.

 
Összefoglalás

A nagy történelmi múltú és kiemelkedően fontos híd áttervezése során számtalan adottsághoz, körülményhez kellett alkalmazkodni, ami alapjaiban határozta meg a tervezési irányokat, az alkalmazott szerkezeti megoldásokat, építési technológiákat és segédszerkezeteket. A mederhíd felszerkezetek cseréje rendkívül egyedi és izgalmas feladat volt.
A tervezés idején folyamatosak voltak a szakági egyeztetések. Ezeken sikerült megteremteni az összhangot a szerteágazó műveletek és érdekek között, valamint meghozni a gyors és felelősségteljes döntéseket. A tervezői csapatot mi sem igazolja jobban, mint a problémamentesen és határidőben lezajlott kivitelezés, melyhez ezúton is gratulálunk a vállalkozónak.