3.5. A csúcssíngörgők szerepe, elhelyezése, darabszáma, állapota, működési paraméterük

Előre, és nagyon határozottan le kell szögeznem, hogy a csúcssíngörgő egy kiegészítő műszaki szerkezet. Nem szabad neki olyan funkciót tulajdonítani (vagy elvárni, netán megkövetelni), hogy szerepet kapjon a csúcssín tősínhez simulásának erőteljes megvalósításában.
Ha ezt várjuk el, akkor előléptetjük biztonsági szerkezetté (mint például a csúcssín-ellenőrző szerkezeteket vagy a váltózárakat), és ezáltal lényegesen jobban felértékelődik a szerepük. Ha a B 60 XIV. kitérők első beépítései után elfogadják ez irányú aggályaimat és véleményemet – hogy a csúcssínekben kialakult nagy belső erőket ne ezzel próbáljuk kezelni –, akkor az eddig ismertetett problémák megoldásaira lehetett volna elsősorban koncentrálni. Az egyes kitérőkre nagy darabszámban felszerelt Safferoll készülékek ellenére sem alakult ki kimutatható javulás, a váltóvizsgálatok mérési eredményei, az állító- és visszamaradó erők a felső határértékek közelében maradtak, így az üzemeltető részére már szinte semmilyen tartalékok nem képződtek.
Az Európában alkalmazott fontosabb, aljközbe szerelt váltógörgő típusai láthatók a 24–26. ábrán.

A váltó sínszékbe beépített szerkezetek térhódítása során az alábbi fejlődés tapasztalható:

• Először csak próbálkozás volt, ma egyes vasutaknál már trend.
• Öntött, drága, gyakran túlbonyolított szerkezetekkel.
• A kiemelten maradó csúcssínek miatt éppen a nagysebességű pályáknál nő meg a káros rezgések, de főleg a lengések veszélye. Egyes vasutak ennek a lengési folyamatnak a kompenzálása érdekében a csúcssínekre csillapító szerkezeteket szerelnek V > 200 km/h esetén (27. ábra).

• A sínszékbe beépített fix görgők (szabályozható magasságállítással) készülnek.
• Kiemelési magasságok: 3–6 mm (a sebesség függvényében változtatható).
• A VAMAV Kft. által rendszeresített SP rendszernél a zárszerkezet konstrukciója miatt ez 3 mm értékben maximalizált.