A Magyar Államvasutak kiváló szakembere, Béldi László 1922-ben született Tatabányán. A sorkatonaság után Sopronban erdőmérnök szakon szerzett mérnöki oklevelet. 1950-ben helyezkedett el a Celldömölki Vasútépítőknél kitűző mérnök beosztásban, és a háború utáni újjáépítésben szerzett gyakorlatot. Hamarosan építésvezetőnek nevezték ki. Kivitelezői tapasztalatait a pályafenntartás területén is kamatoztatta, először Győrben, majd Nagykanizsán dolgozott vezetőmérnöki pozícióban. 1966-tól újra a vasútépítők állományába került, és 1982-es nyugdíjba vonulásáig a Dombóvári Építési Főnökség főmérnökeként teljesített szolgálatot.
Az építési főnökségen a Pécsi Vasútigazgatás területén évente közel 50 km vasúti pálya építéséért felelt, melyhez 50-70 csoport kitérő cseréje is tartozott. Főmérnöki munkássága alatt épült meg a többi között a Godisa–Abaliget–Bükkösd állomásközökben három, összesen 1190 m hosszúságú alagút, melyek lehetővé tették a 120 km/h pályasebességet.
Figyelemmel kísérte és a gyakorlatban is alkalmazta az új kivitelezési technológiákat, egyebek között az SPMD portál darus és a Platov darus építési megoldásokat. Kiemelten felügyelte a hézagnélküli vágányok helyes kialakítását, valamint sikerrel alkalmazta az új, sínhőmérséklettől független sín­feszítő készülékeket.
Nyugdíjba vonulása után sem hagyott fel a szakmai tevékenységgel. Közreműködött a kivitelezés és az üzemeltetés hatékonyságának növelését célzó fejlesztésekben, a többi között a hazai gyártású útátjáró elemek komplex kialakításában, különféle vízelvezető elemek tervezésében és a gázüzemű váltófűtés fejlesztésében.
Tapasztalatait szívesen osztotta meg, önállóan és társaival közösen számos szakmai publikációt jelentetett meg, köztük a Sínek Világában a „Pályakorszerűsítési alaptechnológiák” című háromrészes írást.
Élete nagy részét a vasúti hivatás töltötte ki, hűsége példaértékű a szakmát gyakorlók számára. Elhivatottsága megmarad emlékezetünkben.

Kinceli Antal