A tanulmányaimhoz szükséges anyaggyűjtés során derült ki, hogy a hazai vasúti szakirodalomban nincs olyan összefoglaló táblázat, mely részletesen osztályozná a MÁV Zrt. hálózatát. Az alábbiakban a hazai, normál nyomtávú vasúti pályahálózatot szeretném bemutatni azon műszaki jellemzők – sebesség, tengelyterhelés, villamosítás, vágányszám – alapján, melyek döntően befolyásolják a vasúti közlekedés minőségét, lehetőségeit és gazdaságosságát. Az egyes kategóriák adatait igyekeztem az európai átlaggal is összehasonlítani, hogy jól érzékelhetőek legyenek a hazai tényadatok az általános elvárások tükrében.

Korábbi számainkban már foglalkoztunk a vasúti pályás szakembereket lázban tartó új jelenséggel, a sínfej-hajszálrepedéssel. Az első rész a 2010/2. számban jelent meg, és a téma tekintélyes szakértője, Béli János ismertette a hiba hazai megjelenését. A 2. részben (2010/3.) ugyancsak Béli János a hiba elhárítására irányuló intézkedésekről, az elrendelt országos felmérésről tájékoztatta az olvasókat. Ezt követően egy gyakorlati szakember, Szemerey Ádám számolt be a debreceni területen szerzett tapasztalatairól (2010/4.).
Ebben az írásban a szerző tovább vizsgálja a gördülőfáradási jelenséget, és bemutatja
a sínfej-hajszálrepedések ma már jól behatárolható típusait.

A tavaszi árvizek és esőzések következményei a Budapesti Területi Központ mind az öt alosztálya számára nagy erőpróbát jelentettek. Kisbér térségében rézsűelmosással, Almásfüzitő és Komárom között a Duna áradásával, Szajol térségében az áradó Tiszával kellett megküzdeni. A csapadékos időjárás miatt a legtöbb feladata az Észak Alosztálynak volt. Ott teljes állomásközök kerültek víz alá, hidakat kellett leterhelni, több helyen is a hegyoldalakról vágányra folyt iszappal kellett megbirkózni, három vonalon pedig rézsűcsúszás miatt kellett korlátozásokat bevezetni.