Egyszer volt, hol nem volt, 1994-ben megszületett egy egyesület, melyet hosszú neve miatt nevezzünk most csak Rumcájsznak. Rumcájsz, mint minden gyermek, szerette a kisvasutat, de hamar ráunt a sok-sok modellvasútjára. Nagyot gondolt, majd elment erdőfelügyelő bácsihoz, mert tudta, hogy annak, ha nem is a jicini, de a börzsönyi erdejében több ilyen is szaladgál. Az erdőfelügyelő úgy gondolta, ha nem ad neki vasutat, ez a gazfickó úgyis ellop egyet. Inkább ad neki, de nem a legjobbat, mert az neki is pénzt hoz, hanem van egy az északi oldalon, mely – ha más mese alapján is, de – éppen Csipkerózsika-álmot alszik. Így került az egyesülethez a kemencei kisvasút, melyet 2000-ben az felébresztett álmából.

Ha a vasúti közlekedés szóba kerül, az emberek töb­bnyire a vonatokra, vasúti járművekre – szép motorvonatokra, bivalyerős mozdonyokra és kényelmes személykocsikra – gondolnak. Érthető, hiszen az utazók leginkább ezekkel találkoznak, a vasúti közlekedés leglátványosabb eszközei maguk a járművek. Nemcsak a vasútbarátok, de a laikusok szeme is felcsillan, ha valamelyik pályaudvarra begördül a gőzvontatású, a legendás Orient expressz, ha feltűnik az ország legszebb tájain a magyar vasúttörténeti emlékek gyöngyszeme, az úgynevezett 100 éves vonat, vagy felbukkan egy-egy kisvasúton a mesebeli vonat.

Még a feléhez sem értünk kisvasúti sorozatunknak, máris érezhető, hogy nagy az érdeklődés a téma iránt. Több megkeresés érkezett szerkesztőségünkbe a megjelent cikkekkel kapcsolatos véleménnyel vagy kiegészítés céljából. igyekszünk ezeket közzétenni, miközben folytatjuk sorozatunkat. Ezúttal egy kevésbé ismert, de talán annál romantikusabb helyre kalauzoljuk el önöket, Almamellékre. A most bemutatott kisvasút „ráhordó” szerepe 1976-ban megszűnt, mivel azt a nagyvasúti vonalat, amihez csatlakozott, megszüntették. De mi sem bizonyítja jobban a kisvasút iránti érdeklődést, hogy a vasút a mai napig üzemel.