Adódik a kérdés: Miért kell javítanunk a betont?

• Új felületnél: elverte az eső, repedezett, töppedt, hiányos, porlik (megégett, megfagyott stb.).
• Régi felületnél: gyenge minőség miatt, sózva volt, lerepedt egy része, esetleg a korrodált betonacél duzzadása miatt repedt el?

A betonjavítás és -védelem folyamatának [1] szerinti szakaszait az 1. táblázat tartalmazza. Ezeket mind szükséges tüzetesen átnézni, végiggondolni, hogy megfelelő anyagot tudjunk kiválasztani. Egy javítandó betonfelületnél a málló, laza részeket le kell vésni, esetleg nagy nyomású mosóval eltávolítani (500 bar). Ha a beton-acél rozsdás, azt minden esetben körbe kell vésni és a rozsdás felületet fémtisztára előkészíteni. A szerkezet portalanítása után következik a szükséges fémfelületek passziválása: MonoTop 1010-zel át kell kenni a betonacélt úgy, hogy azt mindenhol fedje. Az sem probléma, ha a betonra jut a passziválóanyagból, mert az tapadóhídként is működik.

Következő lépés a betonjavító kiválasztása. Az anyagválasztásnál elsődleges szempont a javítandó felület nagysága és vastagsága. A helyreállítandó vastagság minimum a szemcseméret kétszerese legyen, különben nem lesz esztétikus a felület! Attól függően is választhatók a betonjavítók, hogy R3-R4-es javítóanyaggal kell-e dolgozni, de sokszor a színkérdés is fontos lehet. MonoTop 4012 javítóanyag 5–120 mm-ig megáll vízszintes felületen repedés, megcsúszás nélkül, de oldalfalon maximum 80 mm vastagságban használható, ami szintén nagyon jó eredmény a versenytársakhoz képest. A legújabb anyag a MonoTop 4080 szálerősített újrahasznosított anyagokkal készül és van benne egy korróziógátló adalék is.

Átlagos kérdés, hogy tapadóhidat tegyenek-e a betonjavító alá? Az én véleményem az, ha nincs nagyon meleg, akkor érdemes használni. Ugyanakkor a mostani forró nyarakon inkább mattnedvesítést használjanak. Hogy miért? Mert a tapadóhidat „nedves a nedvesre” szükséges felhordani, ami azt jelenti, hogy felkenjük a javítandó betonfelületre a tapadóhidat, és a betonjavítót addig lehet ráhordani, amíg nedves, vagyis nem száradt ki. Ez lehet polimerrel módosított, illetve epoxi anyag is. A tapasztalat az, ha ezekkel van javítva a beton és pár év múlva sérül, akkor az összekötött résznél sosem válik el, legfeljebb mellette, mert a beton gyengébb, mint a tapadóhidas felület, amivel ragasztva lett.

Ha kevesebb tapasztalattal rendelkezik valaki, akkor elég nedvesíteni a felületet, majd megvárni, amíg bemattul. Ekkor a zsákon található vízmennyiséggel össze kell keverni a javítóanyagot, amelyet a következőképpen javasolt elvégezni: bele kell önteni egy keverővödörbe a szükséges vizet és fokozatos keverés mellett hozzáadni a betonjavítót. Különböző keverőszárak vannak az anyagokhoz, mert az sem mindegy, hogy milyen sebességgel és mennyi ideig, milyen keverőfejjel keverjük az anyagot.

A legtöbb hibát ott követik el a kivitelezők, hogy beleöntik a vizet a keverőedénybe (sokszor azt is szemre) és elkezdik keverni, majd amikor látják, hogy becsomósodik, 10-ből 9 ember vizet önt még hozzá. Ez tilos! Mivel ezek az anyagok tele vannak polimerrel, újrahasznosított anyagokkal stb., ezért idő kell, amíg feloldódnak benne. A keverés körülbelül három percet vesz igénybe. Többször futottunk bele abba, hogy azt mondják, nem tudja az anyag azt a szilárdságot, ami rá van írva. Az első kérdésem ilyenkor, hogy mennyi vízzel keverték? A válasz mindig az, hogy annyival, ami a zsákra van írva. Pedig nagy százalékban a víz mennyiségével rontják el a javítóanyagokat. Ilyenkor kimegyünk és ugyanabból a gyártásból keverünk referenciaanyagot, amelyet megvizsgálva megfelelő minőséget kapunk. Persze lehetnek kis különbségek, mert általában ezeket nem laborkörülmények között használják, de az minimális.

Az utókezelés ezeknél az anyagoknál is ugyanannyira fontos, mint a betonoknál. Nedvesítés, párazárás, takarás. Ha az utókezelés elmarad, gyorsan meg tud égni a felülete a javítóanyagoknak. Ekkor elkezdenek porladni, amire nem lehet már további rétegeket felhordani. Viszont, ha megfelelően kezelve van utókezelő szerrel (például Sika NB1 párazáró), akkor tovább építhetők a rendszerek sóvédelemmel, antigraffiti bevonattal, illetve impregnálóval.

A SIKA kifejlesztett egy új, úgynevezett köztes párazáró szert, az Antisol 621-et, aminek az a funkciója, hogy könnyebben tudják besimítani a betont nagy melegben, illetve szeles időben. Sóvédelemnél fontos, hogy 1,5 N/mm2-es tapadása legyen a felületnek, mert az alatt le tudja tépni magát a bevonat, ha ez a szilárdsági érték nincs meg. Ezért szokták sok esetben sóvédelmi bevonat előtt is nézni a beton, illetve a betonjavító tapadását. Antigraffiti bevonatnál attól függően, hogy kőre, betonra, téglára vagy B3-B4 bevonatra kerül a Sikagard 850 Clear, annak megfelelően kell kiválasztani az alapozóréteget. Ez az anyag a feltörekvő tehetségek kibontakozását próbálja korlátozni azzal, hogy a hidak, támfalak sóvédelmét, illetve betonfelületét lekenik és utána nagy nyomású mosóval le lehet takarítani a graffitiket (több alkalommal hideg vizes mosással). Bevonatoknál a Sikagard 850 Activator ajánlott, amivel könnyen összedolgozható a két anyag. Nyers felületeknél pedig a SikaGard 850 Primer alapozást használhatják a kivitelezők. Mivel be kell szívódnia az alapfelületbe, ezért kicsit mélyíti a színét a bevonatolt felületnek. Sóvédelmen minimálisan fényes lesz a felülete tőle, ennek az a funkciója, hogy teljesen zárja a pórusokat és így nem tud belekapaszkodni a festék.

Kőfelületek védelmére a Sika Gard gyűjtőnevet használjuk, amelynek több rendszere van: függőleges felületeken a SikaGard 703 W vizes bázisú impregnálóanyagot javasoljuk. Alkalmazásával a tégla- és kőfelületek színe sem változik. Az oldószeres Sikagard 700S szintén alkalmazható, de ez utóbbi anyag kicsit mélyíti, „felújítja” a színét a köveknek.

Kissé porózusabb köveknél, például: mészhomok kő és homokkőnél a Sikagard 730 Concrete Protect Plust ajánljuk, ez az anyag egy krémes, szilán- és sziloxánbázisú impregnáló, ami tökéletesen hidrofobizál. Ezeket a szempontokat betartva, jó minőségű, tartós szerkezeteket tudunk továbbra is biztosítani, amik nemcsak funkcionálisan lesznek megfelelőek, hanem esztétikailag is.

Végezetül a betonhibák javítására vonatkozó főbb SIKA-megoldásokat a 2. táb-lázatban foglaltam össze.