Mérnöki diplomáját hetven évvel ezelőtt szerezte meg a Királyi József Nádor Műszaki és Tudományegyetemen. Rövid tanársegédi tevékenységét követően 1936. július elsején lépett a MÁV szolgálatába. Első munkahelye a Pécsi, majd a Csurgói Osztálymérnökség volt. 1938-tól a MÁV igazgatóság D. III. Osztályán látta el feladatát először mint főmérnök, majd osztályvezető-helyettesi (1951), később (1953) osztályvezetői beosztásban. Magas szintű mérnöki ismereteit a rendkívül jó gyakorlati érzéke, szorgalma, angol-, német- és francianyelv-tudása révén állandóan továbbfejlesztette. Szinte lehetetlen felsorolni azokat a munkákat, amelyek tervezésében, kivitelezésében, hatósági ügyeinek intézésében részt vett. Ezek közül néhányat megjelent cikkei, kitüntetései és kollégái visszaemlékezése alapján megemlítünk: Budapest Ferdinánd híd, tunyogmatolcsi Szamos-híd, szolnoki Tisza- és Zagyva-hidak, abdai Rábca-híd, bajai Duna-híd, Káló patak provizórium, soroksári aluljáró és még hosszan lehetne folytatni a sort. A háború legnehezebb napjait, 1944 decemberében és 1945 januárjában szinte folyamatosan a vezérigazgatóság épületében, szolgálatban töltötte. Az újjáépítésből is derekasan kivette a részét, és emellett a hidász szakemberek képzésébe és oktatásába óriási energiát fektetett, elsősorban a korszerű módszerek elterjesztésében. A tisztképző hidásztanfolyamainak nemcsak szervezője, hanem oktatója és jegyzetírója is volt. Aktív tevékenységét mindvégig az újszerűség és fejlődés iránti elkötelezettség jellemezte. Számos kitüntetést és elismerést kapott, 1946 és 1976 között több mint tíz elismerésben részesült. Ezek közül legértékesebbek az újjáépítésben kifejtett munkáért adományozott miniszteri és elnöki elismerések. Munkáját felettesei, munkatársai, beosztottjai és tanítványai egyaránt elismerték, személyét tisztelték és megbecsülték. Emberi tartása példamutató volt. Irodalmi tevékenysége során a hidász tiszti tanfolyami jegyzeteken kívül számtalan szakmai folyóiratban is publikált, példaként említjük a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyében 1942. szeptember 6-án megjelent Gyékényesi vasúti Dráva-híd ideiglenes helyreállítása című cikkét. Munkássága kapcsolódik szakmai folyóiratunkhoz is, hiszen évekig volt a Sínek Világa felelős szerkesztője, munkáját a maximális szakmai igényesség, az új ismeretek továbbadása és a következetesség jellemezte. Erről a folyóiratban megjelent cikkei is tanúskodnak. Szabályzatalkotói tevékenységéből az 1951. évi Vasúti Hídszabályzat egyes különleges fejezeteinek kidolgozását említjük meg, amelynél számtalan nagy tekintélyű tudóssal (Dénes Emil, Dénes Oszkár, Kézdi Árpád, Korányi Imre, Szépe Ferenc, Szidarovszky János, Vásárhelyi Boldizsár) vett részt. Már harmincöt esztendeje, hogy az aktív munkát a nyugdíjas élet váltotta fel, de a nyugdíjba vonulását (1976) követően munkássága a mai napig rányomta bélyegét a vasúti hídszolgálat tevékenységére. Szellemi frissességét jellemezte, hogy haláláig szívesen állt az aktív kollégák rendelkezésére, tanácsaival és visszaemlékezéseivel segítette munkájukat. Doskar Ferenc 2005-ben, diplomája megszerzésének hetvenedik évfordulója alkalmából a Budapesti Műszaki és Gazdaság - tudományi Egyetemen vehette át rubindiplomáját és a Korányi-díjat.