Ugrás a tartalomra

Hézagnélküli vágányokkal kapcsolatos előírások korszerűsítése

A teljes cikket megtalálja a folyóirat 2010 / 1. szám lapszámában.
|
pályalétesítményi szakértő
MÁV Zrt. Pályavasúti Üzletág Pályalétesítményi Főosztály
ny. főiskolai tanár
A hézagnélküli vágányok építéséről, fenntartásáról és felügyeletéről szóló szabályozást legutóbb 1987-ben adta ki a MÁV. Ez az eddig hatályban lévő útmutató rendkívül alapos, a témakör minden kérdéskörét érintő és azt részletesen tárgyaló, az akkori technikai-technológiai színvonalat messzemenően tükröző dokumentum volt. A közel 25 éves gyakorlati alkalmazás során azonban bebizonyosodott, hogy a teljességre való törekvés, a sok technológiai jellegű előírás a használhatóság rovására ment. Az eltelt időszak technikai fejlődése és a bekövetkezett szervezeti változások, az időközben megjelent uniós szabályozások bevezetésének kötelezettsége, a hézagnélküli vágányok üzemeltetésével kapcsolatban azóta nyert újabb tapasztalatok alapján felmerült az előírások korszerűsítésének igénye. Ezt alátámasztotta az a további kezdeményezés, hogy a hézagnélküli vágányokkal szorosan összefüggő témákban – az aluminotermikus hegesztésekről szóló műszaki útmutató, illetve a hézagnélküli pálya és a vasúti híd kölcsönös egymásra hatásának vizsgálata – szintén kezdődjön szakmai bizottsági munka.

A bevezetőben ismertetett szempontok figyelembevételével a pályalétesítményi szak­te­rület vezetése úgy döntött, hogy el­mé­leti és gyakorlati szakemberekből álló bizottság vizsgálja meg a témakörben érdemes külföldi és hazai előírásokat, és annak alapján tesz javaslatot a D/12H út­mu­tató korszerűsítésére.
Természetesen az új szabályozás igyekezett megtartani mindazokat az értékeket, amelyeket a régi előírások képviseltek. Jelen cikk keretében megkíséreljük röviden áttekinteni azokat a legfontosabb fogalmi, tartalmi változásokat, amelyeket a most hatályba lépő utasítás az előzőhöz képest tartalmaz.
A bizottsági munka eredményeként megújult szabályozásról elmondható, hogy:

  • utasítás rangjára emelkedett;
  • figyelembe veszi az eltelt időszak technikai, technológiai fejlődését, az új nemzetközi előírásokat és szabványokat, továbbá a hazai kutatás-fejlesztési eredményeket;
  • az eddigi útmutatóhoz képest az új dokumentum terjedelme megközelítőleg a felére csökkent, a szükséges technológiai jellegű előírások és formanyomtatványok a mellékletbe kerültek;
  • az utasítás használhatósága, betartható­sága érdekében az előírások esetenként rövidültek, ezáltal érthetőségük az indokolt új fogalmak bevezetésével, a meglévők pontosításával mindenképpen ja­vult;
  • hivatkozási rendszere megkönnyíti az összetartozó ismeretek megkeresését;
  • a hivatkozott, illetve a hézagnélküli vá­gány­hoz kapcsolódó egyéb utasítások, előírások és rajzok jegyzékének felsorolásával listát ad egyéb fontos ismereteket tartalmazó dokumentumokról.

A hézagnélküli sínszál semleges hőmérsékletének továbbra is az a hőmérséklet tekintendő, amelyen valamely munka keretében feszültségmentes állapotba hozták és a szabad végét az alátétlemezeken rögzítették, illetve mesterséges módon (pl. sínfeszítő berendezéssel) a semleges zónánál alacsonyabb hőmérsékleten olyan hosszra nyújtották, amelyet a kialakítani kívánt hőmérsékleten szabadon dilatálva felvenne. A hézagnélküli vágány semleges hőmérséklete a definíció szerint a két sínszál semleges hőmérsékletének átlaga, de a két érték különbsége 8 °C-nál nagyobb nem lehet.
Az üzemeltetési tapasztalatok, elméleti és gyakorlati megfontolások alapján a semleges hőmérsékleti zóna – az a hőmérsékleti tartomány, amelyen belül a hézagnélküli vágány a legkedvezőbb feszültségviszonyok mellett létesíthető, illetve üzemeltethető – felső határát az új előírás +28 °C-ban határozta meg, míg az alsó határát változatlanul hagyta. Ennek oka az, hogy a módosítással javul a hézagnélküli vágányok kivetődéssel szembeni biztonsága és kedvezőbbek a (nagyon gyakran éjszakai) munkáltatási körülmények. A hézagnélküli vágányokban magasabb hőmérsékleten is biztonságos munkavégzésre lehetőséget adó munka-hőmérsékleti zóna határértékei az előzőek figyelembevételével értelemszerűen módosultak (+29 °C… +39 °C).
Az üzemeltetés során ugyancsak ki­emel­ten kell kezelni a semleges hőmérsékleti zónánál alacsonyabb hőmérsékleten lévő vágányszakaszokat, amelyeknél a kivetődés elleni biztonság érdekében a megfelelő semleges hőmérsékletet április 15-e előtt ki kell alakítani.
Az új szabályozás rögzíti a hézagnélküli vágányok állékonyságát befolyásoló ellenállások (síneltolási és heveder-ellenállás, a vá­gány keretmerevsége, az ágyazat hossz- és keresztirányú ellenállása) minimális értékeit abból a célból, hogy az üzemeltetés során ezeket mindenképpen biztosítani kell. Különösen fontos ez ott, ahol várhatóan, illetve ténylegesen feszültségcsúcs alakulhat ki a vágányban (bizonytalan vagy nem ismert tényleges semleges hőmérséklet, indulási-fékezési szakaszok stb.).
Változás a korábbiakhoz képest az is, hogy – kutatási eredményekre alapozva – normál hegesztési varratnál a varratzsugorodási feszültséget a jövőben elegendő 30-30 méter hosszban eloszlatni, de széles hegesztési hézagnál ezt a hosszt 10-10 méterrel meg kell növelni.
A hézagnélküli vágány létesítési feltételeinél a geometriai követelmények esetében egyértelműbbé vált az alkalmazható körívsugarak meghatározása. Az előírt mi­nimális körívsugár csökkenthető az eddig is használt biztonsági sapkák beépítésével, ám a jövőben kis sugarú ívben az ágyazat oldalirányú ellenállása növelhető ágyazatragasztással is. Betonaljas vágányban, megfelelő méretű és állapotú zúzottkő ágyazat esetén a hézagnélküli vágány ívsugara 300 méterig csökkenthető, sőt engedéllyel R < 300 méter sugarú ívekben is létesíthető betonaljas hézagnélküli vágány úgynevezett erősített belső szilárdságú, illetve kívül-belül történő ragasztás alkalmazásával. A megoldást kizárólag a hézagnélküli vágány szerkezetére vonatkozó követelmények teljesülése, elvégzett erőtani vizsgálattal alátámasztott és jóváhagyott tervek birtokában szabad megvalósítani.
Külföldi és hazai vizsgálatok, illetve gyakorlati alkalmazások alapján a hézagnélküli vágány köríveinek sugara csökkenthető Y acélaljak beépítésével is. Jelenleg csak a Thyssen Krupp GfT Gleistechnik által gyártott Y acélaljak rendelkeznek Építőipari Műszaki En­ge­déllyel. Ezek esetében (minden járulékos ellenállást növelő szerkezet, megoldás alkalmazása nélkül) megvalósítható legkisebb ívsugarak hézagnélküli vágányban:

  • 48 r. felépítmény esetében: R = 200 m
  • 54 r. felépítmény esetében: R = 225 m
  • 60 r. felépítmény esetében: R = 250 m

Az Y acélalj rendszere (Y–650, Y–600, Y–550) a kritikus körívsugár értékére gyakorlatilag nincs hatással. Azonban fontos tudni, hogy Y acélaljak alkalmazása esetén a hézagnélküli vágány karbantartására vonatkozó előírásokat szigorúbban be kell tartani.
A hézagnélküli vágányok élettartama, állékonysága szempontjából nagy jelentősége van az alépítményi kritériumok teljesülésének, ezért konkrét követelményeket fogalmaztak meg az előzetes geotechnikai vizsgálatokra, a kivitelezés során betartandó tömörségi értékekre, a vízelvezetésre és a sebességtől függően a rétegrendszer teherbírási értékeire.
Különösen kiemelten kezeli az új utasítás a használt anyagból létesülő hézagnélküli vágányokat. Az újra felhasználandó síneket kopottsági és szilárdsági minősítés után lehetőség szerint hosszúsínként kell visszanyerni, vagy ellenállás-hegesztéssel hosszúsíneket kell előállítani, és beépítés után a záró hegesztéseket kell aluminotermikus eljárással készíteni.
Az utasítás a hegesztések számának csökkentése érdekében a sebesség függvényében előírja a hézagnélküli vá­gány­ba be­épít­hető sínszál minimális hosszát is. Azt mondja, hogy új építésnél a záró darabként felhasználandó sínek, illetve karbantartási munkáknál (síntörés, illetve varratszakadás helyreállítása, hibás sín kivágása) a felhasználandó sín minimális hossza

  • V ≥ 120 km/h sebességű vágányokban 0,1 V,
  • V < 120 km/h sebességű vágányokban pedig 0,1 V, de legalább 6 m legyen, ahol V a vágányra engedélyezett sebesség km/h-ban.  

Új elemként jelennek meg az utasításban a felrakó-javító hegesztésekre vonatkozó előírások, amelyek a sínek és kitérők lokális hibáinak meghatározott feltételek mellett történő javítását, ezzel élettartamuk meghosszabbítását szolgálják. Meg­em­lítendő továbbá, hogy a kitérőszerkezetek (keresztezési csúcsbetét, könyöksínek, csúcssínek, tősínek) tekintetében ez különösen fontos, hiszen a kurrens szerkezeti elemek elhasználódásának csökkentésével a vasúti járművek futásbiztonsága is javul.





A különböző szigetelt illesztések (mű­anyag hevederes, gyári ragasztott, helyszínen ragasztott) alkalmazási feltételeinek rögzítése mellett részletesen szabályozza az utasítás a beépítés körülményeire (semleges hőmérsékleti zónában gombolással vagy fesztelenítéssel, illetve semleges hő­mérsékleti zónánál alacsonyabb hőmérsékleten sínfeszítő berendezéssel végzett) vonatkozó előírásokat.
A korábbi szabályozáshoz viszonyítva lényegesen több előírást tartalmaz az új D/12H utasítás az alagútban létesíthető hézagnélküli vágányokkal kapcsolatban. Ugyanakkor összevontan, az új és használt hézagnélküli kitérőkre alkalmazandóan is tárgyalja a kitérők beépítésének, összehegesztésének, bontásának és cseréjének a feltételeit.
Új hézagnélküli vágányok létesítésénél követelmény, hogy a sínszálak vágánysem­leges hőmérséklete lehetőleg a semleges hőmérsékleti zónán belül legyen. Meglévő vágányokra az első beavatkozásig a régi előírások érvényesek, különös figyelemmel a talpfás hézagnélküli vágányokat érintő korlátozásokra. Az egyes felújítási, karbantartási, zavarelhárítási beavatkozásoknál, tekintettel a semleges hőmérsék­leti zóna felső határának megemelésére, nagy gondossággal kell eljárni a csatlakozó vágányszakasz/sínszál fesztelenítésénél, de mindenképpen ajánlatos feszültség­eloszlatást/-mentesítést végezni.
A hézagnélküli vágány megépítése utáni átvétel során, illetve az üzemeltetés szem­pontjából bizonytalan semleges hő­mér­sékletű vágányszakaszokon (valamilyen ok miatt nincs nyilvántartott érték, semleges zónán kívüli munkánál nem történt fesztelenítés, fékezési szakasz stb.) az új utasításban szereplő mérési módszerek valamelyikével mérhető, ellenőrizhető a sín tényleges semleges hőmérséklete. Erre az úgynevezett Railscan eljárással és a korábbiakból már ismert erőmérési eljárással van lehetőség. Mindkét, a semleges hőmérsékleti zónánál alacsonyabb hőmérsékleten alkalmazható módszer a sínben hőmérséklet-változás hatására létrejövő hőfeszültség-változás érteke alapján határozza meg a sín tényleges semleges hőmérsékletét, amelynek ismerete és nyilvántartása alapvetően fontos a biztonságos munkáltatás, zavarelhárítás feltételeinek meghatározása szempontjából. Meg kell azonban jegyezni, hogy jelenleg a Railscan eljárás eredményessége csak a mérési feltételek teljes körű teljesülése esetén garantálható, és a mért érték nyilvántartási célra csak akkor fogadható el, ha azt a kapcsolódó jegyzőkönyvek (hegesztési, feszültségmentesítési, -gombolási, feszítési jegyzőkönyvek) alátámasztják. A semleges hő­mérsékletmérés eredményének figyelembevételével az utasítás előírja azt is, hogy a semleges hőmérsékleti zónától való eltérés függvényében milyen intézkedést kell tenni az adott vágányszakaszon.
A korszerűsített D/12H utasítás foglalkozik a hidakon átvezetett hézagnélküli vágányokban alkalmazható legújabbfajta síndilatációs készülékekkel is, előírva azok beépítési és üzemeltetési feltételeit. Az új szabályozás lehetővé teszi azt is, hogy a fo­lyamatban lévő, a hézagnélküli pálya és híd­szerkezet kölcsönhatását vizsgáló bi­zot­tsági munka eredményeinek felhasználásával a tervező az eddigi előírásoktól eltérő módot is javasolhasson a pálya és a hídszerkezet dilatációjának megoldására. Ekkor azonban a hídon átvezetett vasúti pályáról átadódó igénybevételeket a hídszerkezet kialakítása, erőtani méretezése során figyelembe kell venni, illetve a hídról a híd hőmozgása következtében átadódó igénybevételeket a vasúti pálya tekintetében számítással ellenőrizni kell.
Az új szabályozás a korábbinál nagyobb terjedelemben foglalkozik a hézagnélküli vágány építésénél eddigiekben is alkalmazott vendégsínes eljárásokkal, illetve is­mer­teti az elmúlt időszakban egyre jobban elterjedő hosszúsínes vágányépítési technológiákat. Valamennyi megoldásnál a hézagnélküli vágány kialakítása alapvetően a semleges hőmérsékleti zónában gombolással/fesztelenítéssel, vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten sínfeszítő berendezéssel történik. A sínfeszítés előkészítő munkáit, a feszítés folyamatát, ellenőrző méréseit alapul véve/megtartva a gyakorlat számára is közérthetőbben, rövidebben szabályozza az eljárást, és a feszítés eredményének kiértékelése alapján (annak függvényében, hogy a kialakított semleges hőmérséklet semleges zónán belül vagy kívül van) határozza meg a to­váb­bi teendőket.
A hézagnélküli vágányok karbantartásánál továbbra is alapelv, hogy az ágyazat-ellenállásnak mindvégig biztosítottnak kell lennie, s hogy ha a tervezett munkába vétel során a várható hőmérséklet miatt a vágány stabilitása kérdéses, akkor munkahőmérsékletet kell kialakítani. Ezen túlmenően előírás, hogy emelkedő hőmérséklet mellett ágyazathiány és laza csavar nem maradhat, ha a vonatkozó táblázatban szereplő munkánál megadott, a tényleges semleges hőmérséklethez viszonyított eltérés bekövetkezik. Ezt a táblázatot az új szabályozás egyfelől a semleges hő­mér­sékleti zóna változása, másfelől a kü­lönböző munkák ésszerűbb csoportosítása (szabályozási munkák, ágyazat megbontásával járó munkák, egyéb munkák) miatt módosította. Különös gondossággal kell eljárni a gépi fekszint- és irányszabályozásnál, mert a nagyobb mértékű vá­gány­emelésnél, -eltolásnál a vágánystabilizátor elhaladásáig időlegesen jelentősen lecsökken(het) a vágány stabilitása.
Hézagnélküli vágány létesítéséhez – az utasításban szereplő kivételekkel – a MÁV Zrt. által jóváhagyott hegesztési vagy szigetelési és hegesztési terv szükséges, míg a meglévő vágányok hézagnélkülivé alakításának engedélyezése – a vágány állapotának és a tervezett munkáknak a figyelembevételével – szintén a MÁV Zrt. hatásköre. Az engedélyezendő tervek tartalmi követelményeit, a tervkészítés általános és szakmai szempontjait az új előírások kellő részletességgel tárgyalják.
A korábbi útmutatónak a hézagnélküli vágányokkal és kitérőkkel kapcsolatban vezetendő nyilvántartásokra vonatkozó előírásait is alapul véve az új szabályozás két fő csoportra osztotta a dokumentumokat:

  • hézagnélküli vágányok létesítéséről és a változásokról vezetendő nyilvántartások,
  • meglévő hézagnélküli vágányokról vezetendő nyilvántartások.

Az első csoportba tartoznak a megvalósulási tervek és a jegyzőkönyvek, amelyek az alapnyilvántartások bemenő adatai, ezeket az építési, karbantartási, zavarelhárítási munkákat végzőknek kell elkészíteniük. Ezen adatok alapján módosulnak a második csoportba tartozó, fontos és fo­lyamatosan aktualizálandó nyilvántartások, amelyek közül a semleges hőmérséklet kimutatásával a hézagnélküli vágányban munkát végzőket és a pálya felügyeletéért felelős dolgozókat el kell látni. Távlati cél, hogy a hézagnélküli nyilvántartások többsége a jövőben elektronikus formában történjen, és bemenő adata le­gyen a munkáltatást tervező döntéssegítő rendszernek.
Reméljük, hogy az elkészült és a közlekedési hatóság által jóváhagyott új utasítás valamennyi, a szakmában dolgozó tervező, jóváhagyó, lebonyolító, kivitelező, üzemeltető kolléga munkáját kellően segíti majd, nem utolsósorban a hézagnélküli vágányok biztonsága érdekében.