A két felvételi épület rekonstrukciójának engedélyezésére egységes tervezés keretében került sor 2012-ben, a Mata-Dór Architektúra Tervező Műhely Kft. (felelős tervező: Bánszky Szabolcs építész) által.
A kivitelezési fázisban már két projektre bontott épületek kiviteli tervezése is kettéoszlott, a szükségessé vált engedélymódosítások is külön tervezők által, de szoros együttműködésben készültek (lásd: Sínek Világa, 2016/2. – a szerk.). A 19. századi („régi”) állomásépület kiviteli terveit a Mérték Építészeti Stúdió Kft. készítette (felelős tervező: B. Terbe Erzsébet építész).
Az 1933-as („új”) felvételi épület felújításának tervezését továbbra is a Mata-Dór Architektúra Kft. végezte. Ennek ismertetése a jelen cikk tárgya.
Az állomás előtere a Garten Studio Kft. (vezető tervező: Szloszjár György tájépítész) tervezésében újult meg.

Az „új” felvételi épület rekonstrukciójának ismertetése

Mint azt B. Terbe Erzsébet cikkében is olvashattuk, a Tiszavidéki Vasút által épített, 1858-ban átadott vasútvonalon álló, eredetileg III. rendű „régi” felvételi épület (indóház) a több ütemben történt bővítések ellenére is szűknek bizonyult, így a fejlesztési igényekkel összhangban (Goszleth Béla terveinek megfelelően) 1931-ben megkezdődött az „új” épület építése.
Az új felvételi épület egyedi szerkesztésű, a középső, boltozott utascsarnokhoz földszintes keresztszárnyak kötötték az oldalsó, emeletes, manzárdtetős pavilonokat. Barokkos tömegformálással, homlokzati elemekkel, neobarokk formaképzéssel uralta az állomást és az állomási előteret (1. kép). A II. világháborúban, 1944 szep­temberében bombatalálat érte, a déli portikusz beomlott, az északi pavilon jelentős részben megsemmisült (2. kép).

A helyreállítás, illetve a későbbi átalakítások során a megmaradt manzárdtetőt is lebontották, a pavilonok lapostetőt kaptak, az elpusztult díszítőelemek pótlására pedig nem került sor (3. kép). A homlokzatok állapota elsősorban a vízelvezető rendszer hibái miatt a tönkremenetel határáig leromlott.

Szerencsés módon megmaradt azonban az eredeti szerkezetek közül sok értékes, hasznos elem is, a nyílászárók, homlokzati tagozatok, profilok, műkő párkányok, acélrácsok stb.
Az épület felújítása több meghatározó építészeti és műszaki kihívást jelentett: a pavilonok, a homlokzati architektúra helyreállítása, a pince utólagos, talajvíz elleni szigetelése, illetve a tervezett aluljáró beépítése az utascsarnok boltozatos tere alá. A rekonstrukciót az épületen megtalálható építészeti és szerkezeti elemekre, a töredékesen rendelkezésre álló tervdokumentációkra, illetve néhány jó minőségű archív fotóra tudtuk alapozni, melyekről meglehetősen nagy pontossággal azonosíthatóak voltak az eredetinek tekinthető formai megoldások.
Az állomás épületegyüttese (a két felvételi épület, azok környezete, a szomszédos áruraktár és a víztorony) műemléki védettséget élvez, így a beruházás célja a hiteles rekonstrukció lett. A tervezés építéstörténeti alapját a korabeli fényképekből [1], magángyűjtők és a MÁV archívumában fellelhető dokumentumokból kiindulva a dr. Czétényi Piroska (1934–2014) által készített átfogó műemléki tudományos dokumentáció [2] biztosította.
A II. világháború utáni átalakítások során mindkét épületen nagyrészt la­pos­­te­tőre cserélték a magastetőket, melyek most visszakapták eredeti formá­jukat. Vissza­kerültek az elpusztult díszítő­elemek (párkánytagozatok, nyíláskeretezések, mű­kő vázák, domborművek) is, valamint a déli pavilon előtti (még a háborúban leomlott) portikusz.
Az új épületben a megelőző évtizedekben kialakult rendezetlen állapotok megszüntetésével (a beépített árusító pavilonok elbontásával) az utascsarnok tere újra visszakapta eredeti nagyvonalú megjelenését, eleganciáját.
A rekonstrukcióban restaurátor szakemberek közreműködésével készültek a kiemelt műkő, fa-, fém- és falfestéselemek (EB Hungary Invest Kft.). A négy helyiségben talált eredeti díszítőfestés restaurálására – projektfinanszírozási okok miatt – nem volt mód, így azok konzerválására került sor, mindössze egy bemutató sáv helyreállításával. A csarnoktér eredeti színezését falkutatások és a rendelkezésre álló archív fotók árnyalatai alapján határoztuk meg.
Az épület alá beépített, az utascsarnok­ból nyíló új aluljáró kivitelezése a dongaboltozatos csarnoktér, illetve a terepszinten lévő talajvíz figyelembevételével nem mindennapi mérnöki feladatot jelentett (4. kép), amit az épületmozgások folyamatos ellenőrzése és tervezett mértékének megtartása mellett sikerült megoldani.

A pince talajvíznyomás elleni szigetelését felületfolytonosan a belső oldalon tudtuk kialakítani. A vízszigetelési szakvélemény alapján a falakra és a pillérekre a tégla födémboltozatok magasságáig felvezetett bitumenes lemezt terveztünk (a szűk szakaszokon acéllemez szigetelésre váltva), amely beszorítására víznyomásra méretezett vasbeton ellenlemez, illetve a körítőfalakba fogazott befogással rögzített, méretezett vasbeton falak készültek. A szigetelésen keresztül a víznyomásnak ellenálló tömítéssel vezettük be a külső kábelaknákból a technológiai berendezések kábeleinek védőcsövezését.
A csarnoktér alatt mélyépítési eszközökkel (injektált alapmélyítéssel, fúrt cölöpsoros munkatér-lehatárolással) készült a vágányzónát és az épület előtti buszpályaudvart összekötő aluljáró. A csarnok végfalain való átvezetéshez a portikuszt és az előtetőt ideiglenesen el kellett bontani, majd visszaépíteni.
A pavilonok tetőterének (manzárd­tető) visszaépítése az eredeti geometriának megfelelően acélszerkezettel történt. Visszakerültek a díszítő épületelemek (attika, műkő vázák, csúcsdísz, tetőablak, műkő kéményfedkövek stb.) is; a díszműbádogos munkák a Horex Kft. munkatársainak szakértelmét dicsérik (5. kép).

A korszerűsítés részeként beépített klímaberendezések kültéri egységeit (folyadékhűtőket) – a környezetben történő telepítés helyett – a tetőtérben helyeztük el. A megfelelő működéshez az attikafalon, illetve a tetőablakokban kialakított zsalus szellőzőnyílásokon át biztosítottuk a padlástér szükséges átszellőztetését.
Az eredeti homlokzati architektúrát korabeli fotók és tervek, illetve a homlok­zatokon megtartott részletkép­zések alapján tudtuk rekonstruálni (portikusz, mű­kő kávaképzések, párkányok, az elő­re­­gyár­tott, kapcsokkal rögzített műkő lá­bazat, baluszter, vázák).
A homlokzat helyreállítása mellett hőszigetelő vakolattal javítottuk az épület hőháztartását. A vakolat halványsárga színezéssel készült, a színezés kiválasztása (homlokzat, nyílászárók, faszerkezetek) helyszíni színmin­ták alapján történt. A falfelületek a földszint magasságában falfirka elleni védelmet kaptak.
A homlokzati fa nyílászárókat az eredetivel megegyező profilokkal és osztásrenddel terveztük, a meglévő kávákhoz igazított elhelyezéssel, lehetőség szerint hőszigetelő üvegezéssel, zöld színben.
Az aluljáró új lépcsője – a mai kornak megfelelő üvegmellvéddel, rozsdamentes acél szerkezettel – az utascsarnokba vezet (6. kép). A felvonó az oldalsó térrészbe került. A csarnok padlóburkolata, az eredeti fotókról visszaszerkesztett mintázattal, két­féle, szürke árnyalatú gránitlapokból készült.

A csarnok műkő falburkolatát a rákerült festékrétegtől megtisztítva, a szükséges helyeken pótolva állítottuk helyre. A nagycsarnokba visszakerültek a korabeli csillárok utángyártott példányai. A modern utastájékoztatás eszközeit (kijelzők) a tér adottságait és a projekt lehetőségeit kényszerűen tudomásul véve helyeztük el.

A négy munkahelyes pénztárblokk önálló helyiségcsoportot alkot, teljes belső infrastrukturális ellátottsággal (öltöző, mosdó, WC, teakonyha, pihenő), a MÁV-Start előírásai szerint.
Bérleményi területeket alakítottunk ki az északi pavilonban a kormányablak, illetve egyéb területeken más bérlők számára.
A homlokzatra az állomásépület építési idejéhez hasonló kialakítású felirati táblákat terveztünk, LED-es háttér-megvilágítással.

Az állomáson épült perontetőket (két szigetperon) a felvételi épülethez tartozó előtető arányainak, forma- és anyaghasználatának leképezésével terveztük (acélpillérek, betonlemez-lefedés). Az ennek jegyében kialakított megoldás illeszkedik az állomásépület által meghatározott, a korabeli hangulatot idéző stílusjegyekhez.
Összefoglalva, és a rekonstrukció előtt, illetve után készült fotókat összevetve (7., 8. kép) megállapítható, hogy a projekt eredményeként egységes, a mai kor műszaki és utasforgalmi elvárásait teljesítő környezet jött létre, az elődök által megalkotott építészeti értékeket megőrizve, egyúttal felidézve azok hangulatát. Mindez a közreműködők közötti folyamatos, kölcsönösen jó együttműködésnek, a generálkivitelező Svábbau Kft. és munkatársai (Szathmáry Béla projektvezető, Szabó Mihály felelős műszaki vezető) konstruktív és igényes hozzáállásának volt köszönhető.