A híd építésének körülményei

A hídtörténettel foglalkozók körében elfogadott, és a legtöbb szakirodalomban is az szerepel, hogy az 1873–1876 között felépített Összekötő vasúti hidat (1. ábra) Feketeházy János tervezte, de erre hivatalos adat, irat nincs, csak későbbi, a híd megnyitásakor megjelent tudósítások és későbbi beszámolók hivatkoznak Feketeházyra, mint tervezőre.
A híd első terveit még 1871–1872-ben a Vasútépítészeti Igazgatóság készítette, erre írták ki a kivitelezési pályázatot, amelyet Amade Filleul Brohy francia mérnök és partnere, a Cali et Cie francia vállalat nyert meg. Erről a tervről Seefehlner Gyula, a kivitelezést számos cikkben bemutató szakember azt írta, hogy egy „fél hajléktartós” szerkezetet tartalmazott, ám ezt a tervet elvetették, mert sem a magyar, sem a francia szereplők nem találták kielégítőnek, olcsóbban kivitelezhető tervet tartottak volna megfelelőnek.
Ezt követően a vállalkozók három tervet is bemutattak, ezek közül kettő azonban sokkal több vasat igényelt volna, mint az eredetileg tervezett szerkezet. Közben a franciák – meg sem várva, hogy a három tervről részletes elemzés készüljön – egy újabb, sorrendben a hídépítés előkészítése során immár ötödik tervet is benyújtottak, amelyet mindenki megfelelőnek talált, és az a döntés született, hogy a hidat e szerint építik meg.
Azaz a végleges tervet – a pályázati feltételektől eltérve – nem a magyar partner adta a kivitelezőknek, hanem azt a kivitelező hozta. Ráadásul, a körülmények alapján gyorsan vagy váratlanul, hiszen benyújtottak három tervet, majd ezek után nem sokkal egy újabbat, amely lényegesen különbözhetett a többitől.  
A folyamatról részletesen beszámoló Seefehlner a megvalósításra kiválasztott tervnél sem nevezett meg konkrét tervezőt. Azt tudjuk, hogy az elsőt a Vasútépítési Igazgatóság szakemberei, a következő hármat a franciák készítették, vélhetően ezek a francia vállalatok által másutt már megépített vasúti hidakon alapulhattak, de az ötödik ezektől biztos, hogy különbözött, ahhoz időközben juthattak hozzá a franciák.

Feketeházy személye

Az utolsó terv tervezőjére egészen 1877-ig semmiféle utalás nem történt, Seefehlner nem írt semmit, és más forrásban sem jelent meg. Azonban a híd megnyitásakor a Vasárnapi Ujság 1877. október 28-án ezt írta:
„Az összekötő vasútról, a társlapunkban, a »P.U« ban közlött adatok kiegészítéséül megemlítjük, hogy az egész vasút 8.750.000 frtba került, s költségeiből mindössze 9000 frt ment külföldre, ez is csak gépekért. Az összekötő híd hossza 400 méter, e hid jobbára franczia munka; a vasmunkák Cail et Comp, párisi gyárában készíttetek; az építést a »Fileul Brohy« czég vezette, de a vasrészletekhez való terveket Feketeházy János mérnök hazánkfia készítette és ugyanő vezette a részlettervek kidolgozását; tanúsított szakértelméről a nevezett franczia czég igen hízelgő bizonyítványt állított ki.”
Ezek szerint 1877-ben mindenki számára egyértelmű volt, hogy a hidat Feketeházy János (2. ábra) tervezte. A sajtóra azért 100%-ig ebben nem támaszkodhatunk, akkor mi támaszthatja még alá, hogy valóban Feketeházy János volt a tervező? Nézzük meg a lexikonokat, a Magyar lexikon 1879-es kiadásának Budapest szócikkében az Összekötő vasúti hidat már Feketeházy terveként említik meg.
Nézzük meg, pontosan mit is csinált Feketeházy 1872–1875 között! 1872-ben Feketeházy még viszonylag fiatal volt, 30 éves, ennek megfelelően még a hivatali pályája elején tartott. Elvileg, mivel a Vasútépítészeti Igazgatóságon volt segédmérnök, azaz annál a szervezetnél, amely az első tervet készítette, lehetett volna a hídhoz is köze. Azonban a végleges tervet nem a Vasútépítészeti Igazgatóság készítette, ráadásul Feketeházy 1873-ban a Vasútépítészeti Igazgatóság alépítményi osztályán volt segédmérnök, majd 1875-ben a MÁV D/II szakosztály műhelyszolgálatánál mérnök, azaz az Vasútépítészeti Igazgatóságon nem azon a részlegen, amely az összekötő vasútvonalat és ennek részeként a hidat tervezte.
Feketeházytól azonban pályafutása során egyáltalán nem volt idegen, hogy magánmegbízásokat vállaljon, és mindig is jelentkezett saját tervekkel. Ráadásul szinte biztos, hogy már az 1860-as évek végén rendelkezett valamilyen vasútihíd-tervvel, ugyanis már 1868. március 14-én tartott egy felolvasást a Magyar Mérnökegyletben egy Budapestet egybekötő vasúti hídról. A franciák tehát lehet, sőt valószínű, hogy magánúton keresték meg Feketeházyt és tőle vásárolták meg a terveket.

A „névtelenség” lehetséges okai

Miért nem beszélt erről 1877-ig senki? Erre két magyarázat lehet, amely egymást erősíti, de valójában egyikre sincs teljesen meggyőző bizonyíték.
Az egyik, hogy a híddal hivatalból is rengeteget foglalkozó Seefehlner Gyula és Feketeházy János finoman szólva sem voltak jóban, a rossz viszonyukról az egész korabeli mérnökszakma, sőt az újságokban folytatott vitájuk miatt az egész ország tisztában volt, tehát lehet, hogy Seefehlner személyes ellenszenve miatt nem említette meg Feketeházyt.
A másik lehetőség az, hogy esetlegesen létezhetett egy megállapodás a francia kivitelezők és a magyar építtető vagy a franciák és Feketeházy között, amely szerint nem beszéltek a tervező személyéről. Mivel 1877-ben a francia kivitelezők mind egymással (egy párizsi bíróság előtt), mind a franciák és a magyar állam (magyar bíróság előtt) perben álltak, ezért lehet, hogy a megromlott viszony miatt nem törődött senki már ezzel a megállapodással.
Mindenesetre beszédes az, miután a sajtóban megjelent, hogy Feketeházy volt a tervező, Seefehlner hallgatott, azaz nem írt arról egy cikket sem, hogy nem is az ellenlábasa volt a tervező (míg a Ferenc József hídnál azért is kétségbe vonta Feketeházy tervezői személyét, mert az alaptervét más szakemberek kiviteli tervvé dolgozták át), tehát elfogadta ezt a megállapítást. Ezt tekinthetjük indirekt megerősítésnek, hiszen Seefehlnernek „hivatalból” tudnia kellett, ki is tervezte a hidat. Ha már megemlítettük a Ferenc József híd vitáját, érdemes idézni egy rövid szakaszt Feketeházy Jánosnak a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1896. év 67. oldalán, 1896. április 8-i dátummal írt cikkéből:  
„Sőt S. úrnak különösen nem kívánok imponálni, talán ekkor nem fog érdemesnek találni arra, hogy műveimet egyedül saját neve alatt közölje a szaklapokban (p. o. budapesti összekötővasút dunahídját).”
Azt, sajnos, nem tudjuk, hogy a franciák miképp találták meg a fiatal mérnököt, valaki ajánlotta, és a franciák kezdeményeztek, vagy esetleg ő jelentkezett a tervekkel a kivitelezőknél. Mindenesetre 1877-től tényként kezelték Feketeházy szerzőségét, sőt az 1878-as párizsi világkiállításon Feketeházy önálló kiállítóként jelent meg, azaz nem valamely magyar hivatalos szerv képviselőjeként. Három tétellel szerepelt a kiállításon, amelyből kettő volt híd, egy terv és egy modell, amelyről a Gazdaság Mérnök című lap 1879. február 1-jei száma ezt írta:
„I) Feketeházy János budapesti mérnök magán kiállítása: a) Dunahíd-tervezet, 4 nagy darab érdekes rajz, fekete keretekbe foglalva és a főfal déli oldalára függesztve; b) nagy albumban: a budapesti összekötő vasúti dunahid vasszerkezetének tervei és egy hídfő-minta, mely a Schlick-féle vasöntödében készült Budapesten.”
Érdekes, hogy a vasúti híd terveit a közmunka- és közlekedési minisztérium és a MÁV közös kiállításán is bemutatták, de itt nem kötötték Feketeházyhoz.
A fentiek alapján eléggé biztosra vehető tehát az az állítás, amely szinte minden szakirodalomban szerepel, nevezetesen, hogy az első Összekötő vasúti hidat Feketeházy János tervezte, megállja a helyét.