Kábelhidak és vasúti alkalmazásaik – Ferdekábeles vasúti híd terve (2. rész)
A feladat ismertetése
Diplomamunkámban a jelenlegi rácsos szerkezet kiváltásaként egy ferdekábeles vasúti híd tervét készítettem el. A ferdekábeles kialakítás adja magát, mivel a Lágymányosi híd (mely közvetlenül a vasúti szerkezet mellett áll) szerkezeti kialakítása visszaidéz egy ferde rudakkal merevített hidat, így a két szerkezet harmonizálna egymással. A méretezést az Eurocode előírásai szerint végeztem, ahol ez nem adott utasítást, ott a MÁV H.1.2. jelű, Vasúti hidak méretezésének általános előírásai című utasítást vettem figyelembe.
Alapvető szerkezeti kialakítások
A szerkezet kialakításánál teljesítendő kritériumok voltak a vasúti, vízi és rakparti (közúti és vasúti) közlekedés űrszelvényeinek biztosítása. Emellett természetesen a mértékadó árvízszintet (103,39 mBf) is figyelembe kellett venni. Mivel a tervezett híd szerkezeti magassága nem haladja meg a Lágymányosi hídét, és a sínkorona szintje is alacsonyabban van, mint a közút koronaszintje, így ezek az űrszelvényre vonatkozó feltételek automatikusan teljesültek. Ezeken kívül meghatározta a szerkezet kialakítását a közúti híd támaszkiosztása is. Emiatt a tervezett híd támaszközei megegyeznek a jelenlegiekével, kivéve a meder közepén lévő pillért, ami elhagyható a ferdekábeles kialakítás okán (1. ábra). Emellett a budai rakpart feletti feljáróhíd meghosszabbítása szükséges (2 × 16,0 m-ről 2 × 24,63 m-re), hogy a támasza egy vonalba kerüljön a közúti híd támaszával (a pesti oldalon ez a probléma nem áll fenn).
![1. ábra. Statikai váz ([5] nyomán)](/sites/default/files/ofiles/php_images/1._bra_51229-600x296.jpg)
Két szerkezeti variáns közelítő számítását készítettem el. Mindkét változatnál – esztétikai szempontok alapján – kiindulásként a Lágymányosi híd kitámasztó lábainak ferdeségét (32°) vettem alapul a kábelek elhelyezésénél. Így mindkét variánsnál hárfa alakú kábelképet alkalmaztam. Szintén esztétikai megfontolás vezetett arra, hogy a Lágymányosi híd „lábai” közé már nem terveztem kábeleket, szabadon hagyva ezt az „ablakot” (1. ábra).
A merevítőtartók öszvérszerkezetek.
A két változat szerkezeti elemeinek kialakításához több paraméteres számítást futtattam le, melyek a kábelek, pilonok és a merevítőtartó különböző méreteinek, valamint ezek kapcsolatainak a híd elmozdulásaira gyakorolt hatását modellezték. A kábelszám növelésének hatását az 1. táblázat foglalja össze. Ebből látszik, hogy a kábelszám a merevítőtartó lehajlására jelentős hatást gyakorol. E vizsgálat alapján, mivel a merevségi követelmények a vasúti hidaknál különösen szigorúak, kábelsíkonként 40 kábel alkalmazása szükséges. Ez a merevítőtartó körülbelül 8 m-enkénti felfüggesztését jelenti, ami igen sűrűnek mondható. Ezenkívül a számítások fontos eredménye volt, hogy a ferdekábeles hídszakasz parti támasza
felett fellépő jelentős koncentrált szögtörést máshogy nem lehet gazdaságosan a megengedett érték (0,0035 rad) alá csökkenteni, csak a feljáróhidaknak a ferdekábeles szakaszhoz történő merev csatlakoztatásával. Szintén a hídszerkezet rugalmassága miatt nem lehetett a pilonokon átvetett kábelek alkalmazását megengedni (a lehajlási értékek a háromszorosukra nőttek volna), bár ez a pilon nyomatékai szempontjából igen kedvező lett volna. Ezért a kábelek rögzítését a pilonban fix lehorgonyzással terveztem.
A két verzió
A közelítő számításban a szerkezeti méretek meghatározásánál az önsúlyt, az LM71-es járműterhet, valamint a kábelek feszítőerőit vettem figyelembe. Ez utóbbit a számítás egyszerűsítése miatt a szakítószilárdság 25%-ának feltételeztem. Ezek alapján az alább ismertetett szerkezeti méretek adódtak.
A két vázlattervi variáns közül az első egy egy kábelsíkú, szekrényes keresztmetszetű szerkezet.
A nagy terhelés miatt a kábelek pászmaszáma 61 és 169 között változik, emellett szükség volt a kábelek megkettőzésére is (egymástól 1 m távolságra), hogy a lehajlási kritériumoknak megfeleljen a híd. A szekrény négygerincű (2. ábra), hogy a pilonnál is biztosítva legyen a pályalemez megfelelő alátámasztása. Az együttdolgoztató csapok a gerincek tetején elhelyezett övlemezeken helyezkednek el.

A pályalemez átlagos vastagsága 40 cm, anyaga a jelentős közvetlen (mint pályalemez) és közvetett (mint merevítőtartó) terhelés miatt C45/55. A szerkezeti magasság 3,72 m. A pilon vasbeton anyagú, mereven befogva a pillérbe. Befoglaló mérete a befogásnál 6,5 × 3,5 m, 70,3 m magasan 3,8 × 3,5 m. Oldalfalai 50 cm vastagságúak, a fő igénybevételt pedig 50 és 100 cm között változó vastagságú fal veszi fel, igazodva az igénybevételekhez. Belső mérete lehetővé teszi a kábelek pászmánként történő feszítését. A merevítőtartó és a pilon között kapcsolatot csak a kábelek létesítenek, közvetlen erőátadás nem lehetséges. (Ezt úgy lehet elérni, hogy a pályalemezben, illetve a szekrény alsó lemezében megfelelő méretű helyet kell hagyni a pilon számára, figyelembe véve a hídszerkezet vízszintes síkú mozgásait. Ilyen kialakítást mutat a 3. ábra [a William Roth Jr. híd Delaware-ben].)

A kábelek kiosztása megegyezik a korábbi szerkezetével, a pilon mérete is azonos, csak kialakítása különbözik: ebben az esetben két pilonszár a merevítőtartót kikerülve tartja a kábeleket; merevítésüket két keresztgerenda látja el (4. ábra).

A merevítőtartó kialakítása speciális, kibetonozott acélcsövű szerkezet angolul: concret-filled-tube (CFT). Ezt a megoldást Japánban dolgozták ki, először gerendahídként, majd kutatások folytak ferdekábeles hídként való alkalmazásukra [2, 3]. A megoldás lényege, hogy a nagy átmérőjű acélcsőbe betont öntenek, ezzel növelik a horpadással szembeni ellenállását, valamint a teherbírását. A cső palástjára pedig fel lehet hegeszteni az együttdolgoztató csapokat, és így lehet kialakítani az öszvér keresztmetszetet (5. ábra). Ennek a szerkezetnek nagy előnye a hegesztési varratok minimálisra csökkentése révén (illesztések, kereszttartók), hogy gyorsabb és olcsóbb szerkezetet eredményez, mint a hagyományos öszvérgerendák. Emellett rugalmasan lehet kezelni a kibetonozás hosszát is, ami szintén gazdaságos. Jelen szerkezetnél a kibetonozott szakasz a híd középső 120 m-es részétől eltekintve végig tart. Ezt egyrészt a nagy normál igénybevétel, másrészt a negatív nyomaték, harmadrészt pedig a híd kiegyensúlyozása (negatív támaszreakciók elkerülése) indokolta. A pályaszerkezetet egy korábban megvalósult példát alapul véve alakítottam ki [4]. Az acél kereszttartók közé előbb előre gyártott vasbeton panelek kerülnek, amelyek később zsaluelemként szolgálnak, majd ezen elvégzik a pályalemez vasszerelését. Ezután kerül rá a monolit beton a szerkezetre, mely az előre gyártott panelekkel együttdolgoztatva alkotja a pályalemezt. A hídon a vasúti vágányokat EDILON-rendszerű sínleerősítéssel rögzítik. A pályalemez átlagos vastagsága 40 cm, anyagminősége C45/55. Az így kialakított keresztmetszet az 5. ábrán látható, szerkezeti magassága 3,2 m.
![5. ábra. CFT híd építés alatt [3]](/sites/default/files/ofiles/php_images/5._bra_51234-600x412.jpg)
A két vázlattervi szerkezet anyagmennyiségeinek összehasonlítása alapján, valamint figyelembe véve azt, hogy a csőszerkezet munkaigénye jóval kisebb és gyorsabban építhető, ez utóbbi mellett döntöttem. Ezt a döntést támasztja alá az is, hogy az egy kábelsíkú verzióban a pályaszerkezet szélességének jelentős része „holt tömeg”, mivel a hídtengely körzete nincs kihasználva a középhelyzetű pilon miatt.
További számítások
A program segítségével meg lehet határozni a kábelekben ébredő feszítőerőket is adott kezdeti peremfeltételek mellett, ami a feszítőerők pontosabb figyelembevételét teszi lehetővé.
A feszítőerők kalkulálása során az elsődleges cél a kábelek megfelelő feszítettségének elérése volt, hogy a kábelbelógás hatása kicsiny legyen. Ez azonban csak többméteres mozgások során jött volna létre. Ez a rendkívül nagy pászmaszámú kábelek miatt adódik. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy ilyen módon nem lehet meghatározni a feszítőerőket, a további számítások során a kábelbelógás hatását figyelmen kívül hagytam azzal, hogy másodlagos, az eddigiekre közel merőleges kábelezéssel (amely még a szél keltette rezgések csillapítását is segítené)
a probléma orvosolható.
Ezután a merevítőtartó és pilon önsúlyból származó igénybevételeinek minimalizálása volt a cél a feszítőerők meghatározására. Ez a kúszás miatt igen fontos szempont, mivel így elérhető, hogy a betonlemezben ébredő, lassú alakváltozást okozó igénybevételek kicsik legyenek, s maga a kúszás is kisebb változást okozzon. A végleges feszítőerő-kombináció eredményeképpen a pilonban ébredő nyomaték nem lépte át a 4000 kNm-t,
a merevítőtartó maximális negatív nyomatéka pedig 35000 kNm körülire adódott. Ezek az értékek jóval kedvezőbbek, mint a korábbi eredmények. Hogy ilyen kedvező nyomatéki igénybevételek alakulhassanak ki, a kibetonozott acélcső hosszát csökkenteni kellett: a pilon alatt 46 m, a parti támasz felett 17 m hosszra, ezzel kedvezőbb lett a hídszerkezet súlyeloszlása.
A további számítások során figyelembe vettem a beton lassú alakváltozásának hatását, valamint a szél- és hőmérsékleti terheket is. A merevítőtartóra jutó szélteher értékét a gerendahidakra jellemző értékek alapján vettem fel, a pilon szélterheit pedig a magasházak szélterheinek felhasználásával nyertem. A hőmérsékleti terhek között figyelembe vettem egyenletes, valamint függőleges és vízszintes síkú lineáris hőmérséklet-változást, illetve hőmérsékleti lépcsőt a kábelek és a híd egyéb részei között. A számítás során a vasúti terhek közül – a híd hosszának köszönhetően – nem az SW/0 vagy SW/2 teher volt mértékadó, hanem az LM71, mivel ennek hossza nincs limitálva. A számítás pontosítása során a szerkezet főbb méretei nem változtak a korábbiakhoz képest, kivéve a már fentebb említett kibetonozást.
Összefoglalás
Irodalomjegyzék
[1] Solymossy Imre: Hídesztétika. Sínek Világa, Különszám, 2006.
[2] Dunai László: Új típusú öszvérhidak; Sínek Világa, Különszám, 2009.
[3] Shun-Ichi Nakamura et al.: New technologies of steel/concrete composite bridges, Journal of Constructional Steel Research, 2002, 58., pp. 99–130.
[4] Gerhard Oberlerchner–Günter Klinger: A tullni vasúti Duna-híd felújítása. Sínek Világa, 2010/5.
[5] Vasúti hidak a budapesti igazgatóság területén. Vörös József (szerk.), Legeza István, Kis Sándor, Vasúti Hidak Alapítvány 2006. Budapest