Építéstörténeti kutatások, eredmények

Az épület 2011 óta műemlék, ezért a tervezési munkát alapos kutatómunka előzte meg. Történetének megismeréséhez az első források Kubinszky Mihály: Régi magyar vasútállomások című könyve és a vasutallomasok.hu honlap voltak. Ezután a MÁV Tervtárában, a Somogy Megyei Levéltárban, a Közlekedési Múzeum tervtárában, valamint a világhálón végeztünk még kutatásokat. Ezekből a leglényegesebb adatok már kiderültek. További kutatásokat végzett Hajdú Virág művészettörténész kollégánk, aki eredményeit folyamatosan megosztotta velünk, majd azokat a tervezési koncepciót megalapozó építéstörténeti kutatási dokumentációban és értékleltárban foglalta össze.
A helyreállítás szempontjából különösen fontos tény, hogy Szatmárnémetiben és Versecen megépültek a kaposvári épület majdnem pontos másolatai, és ezek ma is állnak (1., 2. kép).

Mindhárom épület a vágányok mentén hosszan elnyúló, a vágányokra merőleges tengelyre szimmetrikusan megkomponált tömegű. A középtengelyben a legmagasabb, az utascsarnok kétszintes tömbje áll, amihez kétoldalt földszintes összekötő épülettömegekkel egy-egy – vágányokra merőleges tengelyű – kétszintes pavilon csatlakozik. A kompozíciót a pavilonokhoz keskeny nyaktagokkal kapcsolódó, alacsonyabb, vágányokkal párhuzamos tengelyű melléképületek zárják. A vágányok felőli oldalon, az épület teljes hosszában egy perontető húzódik.
A két másik épületet az idők során kevésbé építették át, ezért számos részlet megértésében, feltárásában segítségünkre voltak. A három épületből leginkább a verseci őrizte meg belső díszeit, így ezek a helyreállítás során a belső részletek kialakításához hiteles mintául szolgálhattak (3. kép).

Archív tervek

A MÁV Zrt. Tervtárából több eredeti, 1899-ből származó, Pfaff Ferenc aláírását tartalmazó terv került elő, pontosabban azok Klösz György által készített fotolitográfiái. Nemcsak a kaposvári, ha­nem a verseci és szatmárnémeti épület tervei közül is jó néhányat megtaláltunk. Az első segítséget ezek adták a tervezéshez. Később Kaposvár főépítésze is átadott néhány tervlapot, illetve azok elektronikus másolatát, amelyekből további részletekre derült fény.
A kaposvári épületről előkerült két helyszínrajz, 1 : 100 léptékű alaprajzok és három 1 : 50 léptékű metszet. A homlokzatok közül a város felőli oldal 1 : 100, valamint az utascsarnok és két pavilon város felőli oldalának 1 : 50 léptékű tervei.
A verseci épület tervei közül számunkra a legértékesebb három, 1 : 10 léptékű falmetszet részletrajz, közülük kettő az utascsarnok, a harmadik az egyik oldal­pavilon homlokzati részletét ábrázolja. Ezek hiteles és részletes támpontot nyújtottak a helyiség egykor díszes belső kialakí­tásához.
A szatmári épületről egyebek között előkerült egy vágányok felőli homlokzati részletterv és az utascsarnok 1 : 50 léptékű kétirányú metszete is.

Sajtócikkek

Itt két, számunkra érdekes cikket említünk meg. Az első a Kaposvár című újság korabeli mellékletében megjelent, az épület átadásáról (1900. november 18.) szóló tudósítás, amelyben az épület utasforgalmi tereinek belső kialakításáról is szó esik, néhol újságíróktól szokatlan pontossággal (például a falábazatok magasságát pontosan közli). Ebből megtudtuk – amit a külső és a szatmári terv már addig is sejte­tett –, hogy a mai dísztelen és lepusztult falak, mennyezetek egykor pompásan díszítettek és színesek voltak. „A kupola alatti főbejárat oly impozáns, szép látványt nyújt, mely mindenkit meg fog lepni; (…) szép és nagy függő, s több lámpával díszítve.”
Az utasforgalmi terekben és a restiben jellemzően zöldes árnyalatú falakról, mennyezetekről ír a cikk. A díszítésre bizonyítékokat végül a restaurátori kutatások után kaphattunk.
A második cikk az 1942-es átalakításról jelent meg az Új Somogy című lap 1942. augusztus 1-jei számában. Ebből tudtuk meg, hogy az átalakítás Király József akkori állomásfőnök elképzelései szerint valósult meg. Nagyszabású átalakítás volt, főleg a belső terekben. A belső terek feldarabolásával új pénztárakat, mosdókat alakítottak ki. Az utascsarnok boltozatos mennyezetét síkra változtatták, a falakról is eltüntettek minden díszítményt. A cikk szerint mindez a térérzet növelése, a kedvezőbb fényhatások elérése, a kellemesebb környezet kialakítása érdekében – a modernizálás jegyében történt. A 2013-as állapotot tekintve ezeket a célokat nem sikerült elérni. Ekkor építették a főbejárat előtti szélfogót és a két oldalsó földszintes toldalékot is, amelyek lerontották az épület külső képének nagyvonalúságát.

Archív képek

A tervtári és levéltári kutatások során több fotó és képeslap is előkerült az épület különböző korszakaiból. A legértékesebbek az építés korához legközelebbiek, de néhány eredeti részlet későbbi fotókon is feltűnik (4. kép).

Helyszíni kutatások, eredmények

A tervtári és levéltári kutatásokon kívül a helyszínen talajmechanikai, tartószerke­zeti, faanyag­védelmi, épületszerkezeti, festő-, kő- és fémrestaurátori kutatások folytak, valamint a meglévő állapot építészeti felmérését is elvégeztük. Ezek közül itt csak néhányat részletezünk.
A felkutatott dokumentumok egybe­vetéséből és a helyszíni felmérések tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy néhány apró eltéréstől eltekintve a felvételi épület az eredeti tervek alapján épült meg, így azok jól használhatók a helyreállítás alapjául.

Falkutatás

Az utascsarnok egykori kialakítására és a hajdani díszítettségére tényleges bizonyítékot és igazi támpontokat a Csányi Szabolcs által végzett restaurátori kutatás adott. Előkerültek a belső homlokzati falfülkék, a rabicboltozat, a falazott lizéna párok, a levert osztópárkány, a felső ablakmellvédeken a képmezők, a felső ablakok osztópárkányának nyomai és a lizénákhoz tartozó íves tégla boltövek. A feltárt elemek és a verseci minta alapján rekonstruálhatóvá váltak az egyes építészeti motívumok (4. kép).

Festőrestaurátori kutatás

A festőrestaurátor – Maracskó Izabella – elsősorban a korábban jelentősnek számító tereket vizsgálta. Jellemző módon a legelhanyagoltabb terekben találta meg a legérdekesebb motívumokat. Az I. és II. osztályú étterem különtermében álmennyezet védelmében rejtőzött a helyiséget egykor díszítő eredeti mennyezeti gipszpárkányzat és egy olyan díszítőfestés motívumai, ami egy erős glettelés miatt csak szakrestaurátor által rekonstruálható. Az épület közlekedőjében a sok utólagos átfestés ellenére előkerültek mennyezetet szegélyező díszítőfestések (sziennával kevert rózsaszín és okkersárga színekkel).
A legígéretesebb díszítőfestésnyomok a kazánhelyiség fölötti padlásfödémen, az egykori I. osztályú váróban kerültek elő. Itt főleg veronai zöldföld-szín alapon vöröses, geometrikus formák láthatók (5. kép).

Tervezés

Irányelvek

Az épület tervezett kialakításánál az alábbi irányelveket állapítottuk meg fontossági sorrendben:
1. tervünk elsősorban a felvételi épület műemléki értékeinek megőrzését és az épület hiteles helyreállítását tűzte ki célul;
2. másodsorban lehetőleg hosszú távon elégítse ki a MÁV jelenkori és várható funkcionális igényeit;
3. harmadsorban kereste azokat a megoldásokat, amelyek a város és a busztársaságok hosszú távú fejlesztéseinek is megfelelhetnek (állomási előtér kialakítása, intermodális csomópont).
Az utasforgalommal érintett épület­r­észekben törekedtünk az eredeti nagy­vonalú terek teljes körű és hiteles helyreállítására. Ahol ez nem volt megvalósítható, ott kortárs eszközöket alkalmaztunk. Az utascsarnokban sikerült a gipsztagozatokat rekonstruálni, és három helyiségben az eredeti mennyezeti díszpárkányt és díszítőfestést restaurálni. A vasútállomás hajdani nagyvonalú utasváró helyiségeiből bérleményterületeket, egykori étterméből kormányablakot alakítottunk ki.

Külső kialakítás

Pfaff Ferenc 1899-ben olyan épületet tervezett, amely térformálásában és anyaghasználatában is határozott, karakteres megjelenést biztosít az épület számára. Ezzel egy olyan építészeti arculatot hozott létre, amely jobban ellenállt a későbbi beavatkozásoknak, mint a belső tér. Az egységes arculati megjelenésének köszönhetően az utólagos átalakítások csak kismértékű és helyreállítható változásokat okoztak az épület homlokzatain.
Tanulságos, hogy egy egységes és jól meghatározott építészeti elképzelés, minőségi anyaghasználattal, hosszú távon biztosíthatja egy épület megjelenését és tartósságát.

Belső kialakítás

Az épület belső kialakítását történeti összefüggéseiben vizsgáltuk az alábbi négy szempont szerint:
1. A felvételi épület belső funkcionális világa, ellentétben a külsővel, nem szimmetrikus elrendezésű, hanem utasforgalmi és üzemi oldalakra tagolódik. Kezdetben az utasforgalmi területek dominál­tak, ennek mértéke az üzemi területek térhódításával csökkent.
A tervezett állapotban ezt a folyamatot mérsékelni kívántuk, és egyensúlyra törekedtünk.
2. Az épület eredeti kialakítása nehezen alkalmazkodott az időszakosan felmerülő funkcionális többletigényekhez (megszűntek a szolgálati lakások, az utasvárók, a forgalomirányítás sokrétűbb, az üzemi berendezések lényegesen nagyobb helyet igényeltek). Elmondható, hogy az épületben korábban történt beavatkozások ad hoc jellegűek voltak, és kevésbé szervezett módon történtek.
Tervezett állapotban az épületben elhelyezendő szükséges funkciócsoportokat lehetőség szerint egy tömbben oldottuk meg. (A MÁV-on belül az egyes szervezeti alegységek önálló bérlőkként működnek.)
3. Az épület eredeti közlekedési rendszere a hajdani elkülönített I., II. és III. osztályú várók feltárásán alapszik. Az osztályok megszüntetésével ez a közlekedési rendszer értelmét vesztette.
A tervezett állapotban nem kívántuk visszaállítani az eredeti közlekedési struktúrát, ugyanakkor átlátható közlekedési rendszerek és jól feltárható belső terek kialakítására törekedtünk.
4. Az épület főbb helyiségei az utasforgalmi területeken találhatók. Eredeti állapotukra csak néhány metszet, újságcikk és az analóg állomásépületekből tudunk következtetni, ezek szerint díszes, nagy­vonalú terek voltak.
Az I. és II. osztályú várók és a volt étterem esetében olyan bérleményi funkciót képzeltünk el, ami garancia a felújított állapot megőrzésére, és aktív használatot jelent („aktív várók”: Kormányablak, könyvesbolt, kávézó). Az épület átadásakor a bérlemények közül csak kettőt vettek használatba (Kormányablak, büfé).

Kivitelezés

A kivitelezés során példaértékűen szoros együttműködés alakult ki a tervezők és a kivitelezők között. A tervezők mindvégig heti rendszerességgel nyomon követhették a kivitelezés folyamatait, és többnyire érdemben tudtak a minőségi munka érdekében fellépni.

További kutatások

A kivitelezés közben további helyszíni kutatások is történtek elsősorban olyan helyeken, ahol azt a felvételi épület működése, a vasútüzem folyamatos fenntartása korábban nem tették lehetővé. Nagyon fontos volt például az utascsarnok rekonstrukciójakor a teljes, ún. „soft bontás” (restaurátor felügyelete melletti vakolatleverés) elvégzése, amivel átfogó képet kaptunk a csorbázott téglafelületek egy­kori kialakításáról és megmunkálásáról. Így tégláról téglára felmérhető és felszerkeszthető volt az egykori architektúra.
A kivitelezés közbeni feltárások többnyire megerősítették a tervezéskor hozott döntéseinket. Előkerültek például a homlokzati és a belső folyosói főfal elfalazott kisablakainak nyílásai (6. kép), a főhomlokzatok eredeti nyílásai, valamint az utascsarnok további részletei. Előkerültek további díszítőfestések is. Ezekből az egyiket – amelyet az egykori resti különtermében a helyiség közepén egy, a lámpa függesztési pontját díszítő gipszrozetta alatt találtunk meg – leválasztva, majd restaurálva, nagyjából az eredeti helyére helyeztük vissza (7. kép).

A kivitelezés nehézségei

A födémek bontása közben az épület legértékesebb díszítőfestését tartó fafödémről kiderült, hogy könnyező házigombával fertőzött, emiatt el kellett bontani. Ez nemcsak egy új műszaki megoldás kidolgozását jelentette, hanem a tervek áttervezését és módosított építési engedélyezési eljárás elindítását is maga után vonta.
A meglévő és megtartásra javasolt kémények állapota is jóval gyengébbnek bizonyult, mint ahogy azt előzetesen feltételeztük, ezért a kivitelező javaslatára azok bontása és újraépítése mellett döntöttünk.

A lábazati elemeknél gondot okozott, hogy az eredeti, valószínűleg a közeli cserkúti bányából származó követ már nem bányásszák, emiatt a pótlandó elemeket műkőből kellett elkészíteni. Az eredetihez hasonló szín és felületi textúra létrehozása a szakrestaurátoroknak komoly fejtörést okozott.
További nehézséget jelentett az építés során, hogy a perontető oszlopaiból néhány a rajtuk felfekvő szegecselt rácsostartókkal együtt megsérült. Szerencsére minden elem javítható maradt, így – tisztítás, javítás és próbaterhelés után – az eredeti elemek kerültek vissza.

Az alapok teherbírása sem volt megfelelő, ezért jet-grouting eljárással talaj­szilárdítást kellett alkalmazni. Ez – a fel­vonulási terület és a belső helyiségek szű­kössége miatt – nem volt egyszerű feladat (8. kép). Az épület körüli telekhatár a város felőli oldalon gyakorlatilag az épület homlokzatán húzódik, ezért a Budai Nagy Antal utca közelsége miatt amúgy is szűkös felvonulási területet is csak közterületfoglalással tudta használni a kivitelező.
Nehezítette a kivitelezés menetét, hogy a folyamatos vasútüzemet fenn kellett tartani. Például a forgalmi iroda fölötti födém cseréje is csak egy ideiglenes védőtető beépítése után kezdődhetett meg (9. kép). Külön érdekessége volt a kivitelezésnek az épületben található, közel 100 éves Siemens–Halske rendelkezőkészülék áthelyezése az új forgalmi irodába. Pontosabban, mivel nem volt Magyarországon olyan szakkivitelező, aki ezt az áthelyezést vállalta volna, nem is áthelyezés történt. Az eredeti mintájára, annak pontos másaként, egy újonnan legyártott készülék került a forgalmi irodába (10. kép).

Megvalósulás

Külső kialakítás

A helyreállítás során az épület eredeti tömegét az 1943-ban hozzáépített toldalékok elbontásával visszaállítottuk. (11. kép). A főbejárat fölötti előtetőt kortárs módon fogalmaztuk újra.

A külső falfelületeket JOS technológiájú nedves eljárással tisztították meg. Ezután a hiányzó elemeket pótolták, a hibásakat javították. A homlokzat hidrofobizáló bevonata csak a falfelületek teljes kiszáradása után készült el (12., 13. kép).
A homlokzati nyílásokat – az utólag nyitottak befalazásával és az eredeti nyílások kibontásával – az eredeti állapotnak megfelelően állítottuk helyre. Ez különösen az utascsarnok bejáratainál jár látványos eredménnyel. Az épület ablaknyílásai fölötti befalazott „kisablakokat” újra megnyitottuk, ezáltal az épületbe több fény jut.

A legtöbb helyen lehetőség volt még az eredeti homlokzati nyílászárók megtartására és felújítására. Kívül a fémszerkezetekkel azonos színű felületkezelést kaptak, belül a festőrestaurátor által megtalált eredeti flóderezést (fautánzatú, erezetes festést) állítottuk helyre.
Főbb szerkezeti beavatkozások:

• alapmegerősítés, illetve talajszilárdítás készült injektálással (jet-grouting);
• a pincékben új, vasbeton padlóle­me­­zek készültek. A pince szigetelése belső falfelületre, illetve a vasbeton el­len­lemezre kent szigeteléssel (MC Ba­uch­emie Oxal DS-HS) történt.
• a lábazat szigetelését injektálással oldottuk meg;
• a statikailag nem megfelelő és a veszélyesnek nyilvánított födémeket vasbeton síkfödémekre cseréltük;
• a 3. és 2. tömbben vasbeton szerkezetű galériaszintet alakítottunk ki a funkcionális igények kielégítésére és a helyreállításra szánt utasforgalmi terek felszabadításának érdekében;
• egy új vasbeton lépcső készült a galériaszint megközelítéséhez.

Az épület vágányok felé néző homlokzata előtt végigfutó perontetőnél az 1950-es évek végén trapézlemez-fedésű, acél rácsostartókkal és szelemenekkel átépített részeket elbontottuk. Ezek helyett, a korabeli fotók és tervek alapján, felülvilágítókkal megnyitott faszerkezetű tető készült. A meglévő öntöttvas oszlopokat felújítottuk, a szegecselt tartókat megtartottuk és felújítottuk (14., 15., 16. kép).

A meglévő-megmaradó fa tetőszerkeze­te­ket megerősítettük. Az összekötő szárnyakon az új belső tereket magukba foglaló monolit vasbeton koporsófödém tetők készültek. A magastetőket a Creaton fekete, engóbozott felületű „bécsi táska”, azaz téglalap alakú kerámiacserepei fedik. A kis hajlású tetőfelületeken és a perontetőn Rheinzink állókorcos lemezfedést alkalmaztunk. A magastetők gerinceit a korabeli tervek szerint fémlemezből alakítottuk ki.
Az eredeti tervek, valamint képeslapok alapján állítottuk helyre a díszbádogos elemeket is.

Belső kialakítás

Összességében törekedtünk az eredeti nagyvonalú terek minél teljesebb körű, de hiteles helyreállítására. Ahol ez nem volt megvalósítható, ott kortárs eszközökhöz nyúltunk. Az épület főbb utasforgalmi tereinek padlóburkolatát egységesen öntött terrazzóból alakítottuk ki. Visszaállítottuk a lábazati faburkolatokat és a mennyezeten, illetve az oldalfalon talált gipsz párkánytagozatokat. Az utasforgalmi terekbe egyedi, a Zengővári Kft. által készített világítótestek kerültek.

Utascsarnok

Itt a verseci minta alapján történt a helyreállítás. Így a mennyezet, a belső homlokzat részletformái, a gipsztagozatok, díszítmények és a szélfogó az ottaninak majdnem pontos mása. Az eredetileg valószínűleg cement vagy gipszrabic mennyezet most acél tartóvázra szerelt, íves és sík gipszkarton lemezekből készült. Kortárs eszközökkel formáltuk meg a tér közepén álló padot és a pénztárak felőli nyílások keretezését is (17., 18. kép).

Egykori III. osztályú étterem és váró (pénztár)

Ezt a helyiséget a megváltozott igények miatt nem állítottuk helyre. Az eredetileg négy homlokzati tengelynyi helyiségből egy tengelynyi maradt, és a pénztárak előtereként szolgál. A helyiség kialakítása itt kortárs eszközökkel történt. Az utascsarnokból ide is befutó terrazzo padló a pénztár falán falburkolatként folytatódik.

Egykori I. és II. osztályú várók (bérlemények)

Mindkettő a továbbiakban bérleményi területként „aktív váróként” funkcionál. Az eredeti metszet alapján helyreállítottuk a faburkolatot és a mennyezeti díszpárkányt. Az I. osztályú váró mennyezetén megtalált eredeti díszítőfestés egykori helyén való restaurálásra nem kerülhetett sor, mert a kivitelezés során feltárt könnyező házigomba fertőzés miatt az eredeti fafödémet el kellett bontani. A díszítőfestés egy jellemző darabját a mennyezetről leválasztottuk. Az új vasbeton födémre a restaurált darab az eredeti helyére tanúfelületként került vissza. A mennyezet többi részén a díszítőfestés rekonstrukciója készült el, vakolt felületen (20., 21. kép).

Közlekedőfolyosó

A helyreállítás után is közlekedő maradt, ami feltárja a bérleményi helyiségeket és a kormányablak ügyfélterét. A homlokzati „kisablakok” belső megfelelőiként a belső főfalban is kibontottuk az eredeti nyílások feletti ablakpárokat. A faburkolat, a mennyezeti díszpárkány és az eredeti díszítőfestés rekonstrukcióját végeztük el. Az utasok kényelmére néhány, belsőépítész tervei alapján készült, a padlóból „kinövő” padot is elhelyeztünk (19. kép).

Egykori I. és II. osztályú étterem (kormányablak)

Itt kapott helyet a kormányablak ügyféltere. Helyreállítottuk a mennyezeti gipszpárkányzatot és a fa lábazatburkolatot. A helyiség közepén álló öntöttvas oszlop színezésénél az anyagszerű, sötét színezést alkalmaztuk. A kormányablak bútorozása a minden kormányablakban egységes típusbútorokkal történt, egyedi megjelenésű bútorozásra nem volt lehetőségünk. A kormányablak épületbeli helye számunkra adottság volt, ezen változtatni a tervezés során már nem tudtunk. Ezért, kissé szerencsétlen módon, az étterem eredetileg egyhelyiségű különtermét felosztva kellett elhelyeznünk a kormányablak bizalmas tárgyalóját és ügyfélmosdóját is. Így a különterem eredeti megjelenésének bemutatását az e két helyiséget feltáró közlekedőhelyiségre korlátoztuk. Az előkerült gipszpárkányt helyreállítottuk, a restaurálásra már nem alkalmas díszítőfestés mintázatát rekonstruáltuk. A különterem mennyezetének közepén, a lámpa körül is előkerült egy kör alakú díszítőfestés. Ez – bár az építés idejénél későbbi korból származik – restaurálva, egy szimmetrikusan elhelyezett másolatával együtt szintén a közlekedő mennyezetére került (22. kép).

Üzemi területek

Itt a megváltozott igények miatt változatos a kép. Az újonnan kialakított galériaszinten lévő helyiségek kortárs kialakításúak. A lépcsőházakat az eredeti állapotukban állítottuk helyre (23. kép).

Épületgépészet, épületvillamosság

Az épület teljes épületgépészeti rendszere újraépült. Az utasforgalmi terekben új hangos és képi utastájékoztató rendszer készült.
Az épület fényét emeli a város felőli oldalon kiépített programozható díszvilágítás is.

Az épület eredeti belső világításáról kevés hiteles információt találtunk. A korabeli sajtócikk alapján az épület már eredetileg is „villanyvilágítással” készült, továbbá a peronon elhelyezett lámpák a korabeli képeslapokon is láthatóak voltak. Az előképek és az analógiák értelmezése helyett modern, a mai kor igényeinek megfelelő lámpák tervezése mellett döntöttünk. De a prózai funkcionális térvilágításnál többet szerettünk volna elérni:
• azt, hogy a mennyezet és a részletgazdag falfelületek is meg legyenek világítva, tehát a lámpatest egyszerre teljesítse a direkt és indirekt követelményeket;
• ne legyen szükség kiegészítő, másodlagos világítóelemek használatára;
• a lámpatest kialakítása mai formanyelven, részleteiben nívós, a történeti térhez méltó egyedi karaktert képezzen.
Szerencsés körülmény, hogy ambícióink támogatást nyertek a projekt financiális keretein belül, és lehetőségünk volt „minden igényt kielégítő” egyedi lámpatestek tervezésére a gyártást végző Zengővári Kft. minden apró részletre kiterjedő együttműködésével (24., 25. kép).