Az új koronavírus miatti járványveszély következtében – más tömegközlekedési vállalatokhoz hasonlóan – a vasúttársaságnál is több fontos soron kívüli intézkedést vezettek be – jórészt a nemzeti népegészségügyi intézmények ajánlásainak megfelelően. A MÁV és a MÁV-START vezetése elrendelte a járműpark napi szintű fertőtlenítését (1. ábra). A betegség terjedésének megakadályozása érdekében fertőtlenítik a vonatok ajtónyitóit, kilincseit, kapaszkodóit, fogantyúit, a nyomógombokat és természetesen a mosdókat, vécéket is. A vasúttársaság március közepétől fokozatosan, a legnagyobb forgalmú budapesti és vidéki pályaudvarokon, megállóhelyeken az utazóközönségnek biztosította a kézfertőtlenítési lehetőséget: minden utas- és üzemterületen lévő vizesblokkban a korábbi kéztisztítókat fertőtlenítő hatású szerekre cserélték. A pályaudvarokat és az üzemi területeket vírusellenes szerekkel takarították.

A május végéig tartó kijárási korlátozáshoz igazodva a menetrendben rendkívüli módosítások léptek életbe. Március 30-tól nem közlekedtek a tanítási időszakban rendszeresített járatok, s a lezárt határok miatt a külföldre már nem induló nemzetközi vonatokat is törölték átmenetileg a menetrendből. Magyarországról nemzetközi vonatok csak Ausztriába, illetve azon keresztül Németországba közlekedtek. Lapzártánk idején a többi szomszédos állam szintén fokozatosan nyitotta meg újra a határait a nemzetközi vasúti személyforgalom előtt.
A vasutas munkavállalók egészségének megóvása érdekében a MÁV-csoport nagyon gyorsan lépett: a veszélyhelyzet kihirdetése után nem sokkal közel 170 ezer szájmaszkot, több tízezer kézfertőtlenítő folyékony szappant és gélt, valamint több százezer gumikesztyűt osztottak ki azoknak a kollégáknak, akik – munkakörük sajátosságaiból adódóan – nem dolgozhatnak home office rendszerben. Az otthoni munkavégzés zökkenőmentes bevezetése érdekében a vasúttársaságnál több informatikai intézkedés lépett életbe. A védőfelszerelések és -eszközök, fertőtlenítőszerek és testhőmérők felhasználására, alkalmazására vonatkozóan csoportszintű tájékoztatót készített a Vasút-egészségügyi Kht., valamint a MÁV Szolgáltató Központ.
Ahogy Magyarországon, úgy a világ számos országában is különböző módon siettek a kormányok és a lakosság segítségére a közlekedési szolgáltatók az új koronavírus okozta járvány terjedésének megfékezése érdekében. Sőt van, ahol nemcsak a megelőzésbe, hanem a betegszállításba és a gyógyításba is bekapcsolódtak. Spanyolországban a Renfe vasúttársaság három, egyenként 18 beteg szállítására alkalmas vonatot alakított át „kórházvonattá” arra az esetre, ha a koronavírussal fertőzött betegeket kellene szállítani az egyes tartományok között. Franciaországból 250 beteget német harci szállítókkal, a francia hadsereg helikoptereivel, illetve egészségügyi vonatokkal szállítottak Németországba. A híres francia szuperexpresszből (TGV) kettőt mentővonattá alakítottak át (2. és 3. ábra).

Franciaország északkeleti régiójából ezek vitték az intenzív ápolásra szoruló betegeket a térség túlterhelt kórházaiból Bordeaux-ba és Poitiers-ba. Az orvosi ellátóvá alakított TGV-n egyszerre 20 beteget lehet szállítani, a szerelvényen az aneszteziológus és intenzív osztályos orvosokon kívül mintegy ötven nővérnek, illetve egészségügyi alkalmazottnak jut hely.

Leprások ide, lépfenések oda

Érdemes egy kicsit elmerülnie a magyar vasút történetében annak, aki azt gondolja, hogy a koronavírus okozta járványhelyzethez hasonlóval még soha nem szembesült a vasúttársaság. A tömegközlekedés kezdetén a személyszállítást lényegében Magyarországon a vasút jelentette, így az első – közlekedéshez kötődő – általános jellegű egészségügyi intézkedések a vasút terén jelentek meg az 1870-es évek elején – legfőképpen Csatáry (Grósz) Lajosnak (4. ábra) köszönhetően, aki 1870-től 1892-ig volt a MÁV főorvosa.

Ezek a rendelkezések jórészt különböző országos közegészségügyi szabályokon alapultak – így a közlekedési eszközök, a személyszállító vasúti kocsik tisztán tartására, fertőtlenítésére, vagy a ragályos betegségek megakadályozására szolgáló védekező intézkedésekre is. Abban az időben a járványos betegségek közül a legveszedelmesebbnek a súlyos hasmenéssel és hányással járó kolerát tekintették. Dr. Horváth Ferenc cikkéből (Sínek Világa, 2008. 1-2. sz., 5. o.) tudjuk, hogy „a kolerajárvány, amelyet a vasúton utazók fokozottan terjesztettek”, a vasút számára is „nagy gondot jelentett”. A MÁV főorvosa ezért „szigorú rendszabályokat léptetett életbe a vonatok és az állomási épületek fertőtlenítésére, rendszeres takarítására és szellőztetésére”. Kolerajárványok idején ellenőrizték a vasútállomások és őrhelyek ivókútjait, az árnyékszékeket pedig jóval többször takarították, fertőtlenítették. Erre már csak azért is nagy szükség volt, mert Magyarországon többször alakult ki kolerajárvány. Géra Eleonóra történész-levéltáros a Járványok és következmények címmel írt – a Magyar Tudományos Akadémia weboldalán is olvasható – tanulmányában ezek közül az 1872–1873-ig, illetve az 1892–1893-ig tartó hullámot emelte ki.
A Magyar Királyi Államvasutak 1899-es szabályzata a „kolerában vagy pestisben szenvedő személyeket a szállításból” egyébként már kizárta. „Azok a személyek, akik más, általában átvihető, ragadós betegségben szenvednek, csak abban az esetben szállíthatók, ha az érvényben lévő egészségügyi-rendőri szabályokban a lakóhely elhagyására nézve megállapított feltételek teljesültek” – így folytatódott a vasutasnyelven írt szabályzat, amely azt is rögzítette, hogy „hólyagos himlőben, diftériában (torokgyíkban), leprában, kanyaróban, vérhasban, vörhenyben (skarlátban) vagy tífuszban szenvedő személyek külön kocsikban szállítandók. Olyanok, akik szamárhurutban (szamárköhögésben), pokolvarban (lépfenében), orbáncban, takonykórban vagy trachomában (szemcsés kötőhártya-gyulladásban) szenvednek, elkülönített kocsiszakaszokban szállítandók.” Természetesen a fertőző beteg utazásának vagy szállításának külön vasúti díjszabása, megemelt tarifája volt.
Kevesen tudják, hogy a vasútnál 1883-ban Csatáry Lajos a kor követelményeinek megfelelő mentővagonokat alakíttatott ki (5. ábra), és a személyszállító vonatokkal együtt ezeket is ellátták mindenféle orvosi eszközökkel, felszerelésekkel – legfőképpen közlekedési balesetek esetére. (A baleseti elsősegélynyújtás szervezett oktatása terén a MÁV még az Országos Mentőszolgálatot is megelőzte.)

Használt fehérnemű bevitele tilos!

Az ország és a vasút vezetése többnyire rendeletekkel igyekezett elejét venni a külföldön dúló járványok behurcolásának. 1899-ben a pestisveszély miatt „rendeltek el behozatali és átvételi tilalmat” az Egyiptomból és Portugáliából származó, vasúton fuvarozott árukra, tíz évvel később pedig Ausztria tiltotta meg „a használt fehérnemű és ágynemű, ócska és viselt ruha”, valamint a „friss gyümölcs, friss főzelék és a tejküldemények” bevitelét Magyarországról a koleraveszedelem miatt. Ezek a küldemények a Magyar Királyság területére is csak akkor jöhettek be – például Olaszországból vagy Bosznia-Herceg­ovinából –, ha az adott ország illetékes hatósága származási bizonyítvánnyal igazolta, hogy a küldemény „kolera által nem fertőzött területről származik”. Járványok idején egyébként az állomásokat utasították, hogy a vasúton feladott fertőtlenítőszereket „soron kívül, gyorsan és feltartóztatás nélkül” továbbítsák, „különösen az átrakó- és rendelkezési állomásokat” figyelmeztették arra, „hogy ezeknek a küldeményeknek késedelem nélküli átkezelésére, illetve továbbítására kiváló gondot fordítsanak”.
Egy 1898-as szabály arról is rendelkezett, hogy mi a teendő abban az esetben, „ha a magyar királyi államvasutak szolgálatában álló alkalmazott családjában vagy vele lakó társai körében ragályos betegség” üti fel a fejét. Ilyen esetben az illető köteles volt a főnökét értesíteni, a fertőző beteget azonnal el kellett különíteni, akinek a közös helyiségektől is távol kellett tartania magát.
Tilos volt hivatalos iratokat, terveket feldolgozás céljából olyan lakásba vinni, ahol fertőző beteg volt. Az érintett személy felgyógyulása után a környezetét fertőtleníteni kellett – ezt Budapesten az államvasutak egészségügyi osztálya, vidéken pedig az orvosi tanácsadók ellenőrizték.

Zsebköpőcsésze kötelező!

A vasúti személy- és áruszállításhoz köthető, járványellenes vasúti-egészségügyi rendelkezések egy része már a századforduló után, a tízes-húszas években született. Ha a környező országokban rohamosan terjedő fertőző betegség jelent meg, akkor a vasút vezetése fokozottabb tisztítást és takarítást, valamint külön fertőtlenítést rendelt el. Egy 1916-os rendelet részletesen előírta, hogy miként kell például az élő állatokat szállító vasúti kocsik esetében eljárni, hogyan kell azokat fertőtleníteni, a trágyamaradványtól megtisztítani, hogy ne robbanjon ki sem az állatok, sem az emberek körében járvány. Nyaranta, a járványok fellépésének és terjedésének megakadályozása érdekében, a vasút vezetése megtiltotta a vonatoknál az ivóvíz és a gyümölcs árusítását. Az első világégés évei alatt azonban hol a tífusz, hol a vérhas ellen kellett védekeznie a vasút vezetésének, ezek a betegségek ugyanis gyorsan terjedtek a vonaton szállított hadifoglyok vagy a vasúti kocsikban lakó, ott összezsúfolódó háborús menekültek körében. Az utóbbiról Zilahy Lajos Földönfutó város című regényében olvashatunk. A vasúti üzletvezetőségek az állomásfőnökségeknek címzett körlevelekben rendelkeztek arról, hogy miként kell a személyszállító kocsikat fertőtleníteni, az állomások várótermeit, csarnokait felmosni, a peronokat takarítani, a vasúti laktanyákat féregteleníteni, fürdőit, munkásétkezőit tisztán tartani. A vasútállomásokon működő restik kiöntői, emésztőgödrei és szemétvermei ugyancsak állandó egészségügyi veszélyforrásnak számítottak.

Az első világháború után, 1923-ban a fertőző tuberkulózisban (tbc) szenvedő betegek utazásáról is rendelkezett a Magyar Királyi Államvasutak. A vállalat arra kérte az akkori (egészségügyi) pénztárakat, hogy a tbc-s betegek utaztatását legalább 24 órával az utazás megkezdése előtt jelentsék be a vasút forgalmi igazgatóságánál – vidéken pedig az illetékes üzletvezetőségnél –, hogy a vasút a fertőző beteg „… elkülönített utazása érdekében megfelelő intézkedéseket tudjon hozni. A közbeeső állomásokon a vasútnak ugyanis nem áll módjában az utasokkal már megtelt kocsikat, illetve szakaszokat kiüríteni, és a fertőző beteg által használt kocsi fertőtlenítése is csak így biztosítható”. A vasút tbc-s betegek esetében a zsebköpőcsésze (6. ábra) használatát is megkövetelte, ezt a fertőző betegnek a vonatra való felszállás előtt be kellett mutatnia. Járványok idején, a vasútállomásokon, pályaudvarokon elhelyezett köpőcsészék fertőtlenítésére is nagyobb figyelmet fordítottak.

Betegszállítás a háború idején

A vasúton történő betegszállítást a Habsburg Birodalom császári-királyi hadseregében egyébként először 1859-ben választották, ezt a megoldást az 1870-71-es francia–porosz háborúban már mindkét fél alkalmazta. Az első világháború kitörésekor az Osztrák–Magyar Monarchia közös hadügyminisztériumi költségvetéséből 33 kórházvonatot szereltek fel – 18 az osztrák államvasút, 15 pedig a Magyar Királyi Államvasutak „szereldéiből” került ki. A második világháborúban, 1941-ben, a magyar honvédség 13 kórházvonatot alakított ki, a vagonokat a vasúttársaság dunakeszi főműhelyében szerelték fel a szükséges tárgyakkal és egészségügyi eszközökkel. Dr. Győry Albert ezredorvos emlékiratai szerint a II. világháború idején egy kórházvonat általában 24 kocsiból állt. A szerelvény szolgálati, kötöző-, szerelék-, illetve egy parancsnoki kocsiból, továbbá egy egészségügyi-személyzeti, 8 fekvőbeteg- és 8 ülőbeteg-szállító, valamint egy konyha- és egy konyharaktárkocsiból állt, a végét pedig a málhakocsi zárta. Egy bombatámadást ért kórházvonat képét a 7. ábrán láthatjuk.
A vonat 26 fős személyzetének fele ápolókból állt. A kórházvonat teljes befogadóképessége meghaladta a 350 főt. Közel 200 fekvő- és mintegy 160 ülőbeteg szállítására volt lehetőség. A fekvőbeteg-szállító kocsikba egyenként 24 hordágyat lehetett berakni.

A betegeket, sebesülteket a hordággyal együtt az ablakon keresztül adták ki vagy tették be. A hordágyakat a kocsikban egymás fölött, három szintben helyezték el, rázkódásukat speciális rögzítés tompította. A műtéteket a kötözőkocsiban végezték, a súlyos beavatkozásokat „hivatalosan csak a vonat álló helyzetében lehetett volna elvégezni, de ezt gyakran a szükséghelyzet miatt nem tartották be”. Becslések szerint a második világháború alatt közel 300 ezer sebesültet szállítottak haza a kórházvonatok.

Köszönetnyilvánítás

Ezúton mondok köszönetet a MÁV Szolgáltató Központ Zrt. Archívumának a rendelkezésemre bocsátott forrásokért.