Magyarországi kisvasutak (11. rész) – A Lillafüredi Állami Erdei Vasút műtárgyai
A Lillafüredi Állami Erdei Vasút története

Már a múlt század első évtizedében tervezték a Bükkben lévő kincstári erdőbirtokokból a fa szállításának könnyebbé tételére kisvasút építését, de az I. világháború kitörése ezt megakadályozta. A trianoni „békeparanccsal” azonban egy csapásra „külföldre” kerültek a felvidéki és erdélyi rengetegek. A bükki kisvasút építése az Északi-középhegység fáinak hasznosítása miatt újból előtérbe került, és szabad utat is kapott. A Szinvavölgyi Erdei Vasút (SZEV) építését az I. világháború harmadik évében határozták el. A nyomvonal tervezésére a megbízást Stern Zsigmond és testvére, Stern Imre budapesti tervezőirodája kapta.
Az építés Lillafüreden, 1920. február 4-én kezdődött, és november 4-éig tartott. Alig 9 hónap alatt a SZEV Miskolc-Fáskert–Diósgyőr–Lillafüred–Garadna 17,7 km hosszú fővonala elkészült.
A 13 kg/fm tömegű síneket tölgy talpfákra, a talpfákat kohósalakba fektették. A legnagyobb emelkedést 38,3‰-ben állapították meg, a legkisebb ívsugarat 50 m-re tervezték. A tervezőknek dilemmát jelentett a Mélyvölgyi szakasz, melyet a „völgyfő” megkerülésével próbáltak megoldani. Ez azonban óriási földmunkával, hegyek megmozgatásával, esetleg egy harmadik alagút építésével járt volna. Ekkor került „képbe” az egykori I. világháborút is megjárt fiatal utász-mérnök, Modrovich Ferenc, aki, átvágva a gordiuszi csomót, megtervezte a Mélyvölgyi, ún. Gerber-tartós, három betonpillérre támaszkodó, 64 m hosszú, ma is álló völgyhidat. Itteni munkásságának már ez az első momentuma is jelentős haszonnal járt, hisz elképzelése jóvoltából több kilométeres pályaszakasz építése és rengeteg földmunka vált szükségtelenné. A kezdőpont (Miskolc) felől 112 m, a végpont (Garadna) felől pedig egy 120 m hosszúságú alagutat is építettek. 1920. november 14-én az első, fával megrakott szerelvény befutott Garadnáról a Miskolc központjához közeli Fáskertbe. A forgalom számára két MÁVAG gyártású négycsatlós gőzmozdonyt (1. ábra) és huszonhét nyitott, forgózsámolyos teherkocsit vásároltak. A járművek telephelye Majláth állomáson épült meg.

1921/22-ben szárnyvonalakkal bővítették a fővonalat (2. ábra). Elsőnek építették meg a 3 km hosszú Majláth–Ládi fatelep vonalat, ezzel megteremtették a fővasúttal való összeköttetést. Utána készült el a Lillafüred–Kerekhegy vonal. A következő szakasz a 11 km hosszú Diósgyőri Papírgyár–Mahóca szakasz volt Parasznyai szárnyvonal néven, majd a 4,4 km-es Tatárároki szakasz épült meg a Ládi fatelep–Vásárhelyi rakodó között (itt 55‰-es emelkedés is előfordult).
1924. május 3-án a kereskedelemügyi miniszter engedélyezte a személyszállítást Lillafüred és Fáskert, majd később Lillafüred és Szent Anna tér, valamint Garadna között. A kezdeti időkben a személyszállítást – kisebb átalakításokkal – a meglevő, a teherforgalomban részt vevő kocsikba helyezett padokkal oldották meg, s ezzel készen állt a nyitott, nyári személykocsi. Az utazási igények növekedése, a személyszállítás feltételeinek javítása érdekében az akkori Földmívelési Minisztérium engedélyezte a SZEV-nek, hogy négy, a Magyar Waggon és Gépgyár által készített ún. Diamond forgóvázas pőrekocsiját az Orenstein&Koppel Magyar Rt. pestszentlőrinci gyárában személyszállításra átalakíttathassa (ezek a járművek jelenleg 351-354-es pályaszámmal, 80 év múltán is közlekednek).

1927-ben megkezdődött a Palotaszálló építése, ezzel kilátásba került a személyforgalom fejlesztése. Elkészült Miskolcon a Fáskert–Szent Anna-templom szakasz a bevezető vonal hosszabbításaként. Lillafüreden állomásépületet emeltek, a salakágyazatot kavicságyazatra cserélték.
1929 májusában a kereskedelmi miniszter kezdeményezi, hogy a „Szinvavölgyi Erdei Vasút elnevezés Lillafüredi Állami Erdei Vasutak, rövidítve L.Á.E.V. szöveggel állapíttassék meg”, így született meg a LÁEV. Ebben az időben napi 900 utast, ugyanakkor 54 teherkocsinyi tűzifát, 24 kocsi rönkfát és 4 kocsi szenet meg cellulózt szállítottak. Az utasok száma évente 300 ezerre volt tehető. Ez a tíz év volt a LÁEV első fénykora.
1940-ben aztán megépült a parasznyai szárnyvonal 4 km-es folytatása, a Mahóca–Taksalápa szakasz. 1946/47-ben érte el mai kiépítettségét a parasznyai szárny, elérkezve Farkasgödör–Örvénykőre. 1947–48-ban dr. Sali Emil erdőmérnök tervei alapján megépült a Taksalápa–Tízesbérc–Farkasgödör–Örvénykő vonalszakasz is, mellyel a parasznyai szárnyvonal több mint 17 km-re bővült.
Az 1960-as évekig fejlődött a LÁEV teherszállítása, aztán a motorizáció előretörésével a teherszállítás fokozatosan visszaesett, majd 1994-ben meg is szűnt. A teherforgalom csökkenése miatt a főleg teherszállításra használt szárnyvonalakat felszedték, a LÁEV ettől kezdve csak személyforgalmat bonyolított. A kisvasút népszerűsége azonban folyamatosan nőtt, és évről évre mind többen veszik igénybe a ma már turistalátványosságnak számító hálózatot [1], [2].



A LÁEV fennmaradt vonalai
Jelenleg csak a Miskolc-Dorottya utca–Papírgyár–Lillafüred–Garadna fővonalon van menetrend szerinti forgalom, de a mahócai szárnyvonalon is közlekednek alkalmanként különvonatok. A fővonal hossza meghaladja a 13 km-t, a Papírgyár–Mahóca közti szárnyvonal (a közös 4 km-es szakasz kivételével) több mint 10 km hosszú. Az erdei rész Majláth megálló után kezdődik. A papírgyár előtt elég nagy emelkedésű szakaszon halad a pálya, itt válik le a szárnyvonal, mely a Papírgyár után erősen lejt. A vonalak legfontosabb paramétereit a 2. ábra mutatja. A fővonal télen és nyáron is használatos. Nyáron, a turistaszezonban egyszerre 2 vonatpár közlekedik, a puskaporos kitérőnél találkoznak. A napi indításszám a főszezonban 8 menet.
A LÁEV utasforgalma 2014-ben 221 ezer fő volt (ez a szám nagyobb, mint ahányan Miskolcon laknak).
Az elmúlt években bekövetkezett haváriák
2006. június 2-án árvíz volt a Bükkben, pontosabban a Garadna-völgyben. Négy óra alatt 84 mm (Jávorkút) és 127 mm (Bánkút) csapadék hullott a vízgyűjtő területen. Az egész hét csapadékos volt, azonban péntek délután fél kettő körül szakadni kezdett. Mivel május is esős volt, a talaj telítődött, így a lehullott csapadékot nem tudta befogadni, hamarosan vízfolyások alakultak ki. A Garadna-völgyi vasúti pálya több helyen víz alá került, a pályában komoly károk keletkeztek (4. ábra). A helyreállítás szinte azonnal megkezdődött, és még júniusban visszaadták a pályát a vasúti forgalomnak.
Felhőszakadás következtében 2010. április 15-én a hajnali órákban megcsúszott a papírgyári rézsű (5. ábra). A központi telephelyen ragadt az összes mozdony és személyszállító kocsi. A pálya helyreállítását megelőzően, trélerrel a megcsúszott pályaszakasz elé szállították át a mozdonyokat és a kocsikat, így a menetrendi forgalom Papírgyár és Garadna között május 1-jén el tudott indulni. Nem sokkal később, május 15-én a folyamatos esőzések hatására kiöntött és több helyen elmosta a vasúti pályát a Garadna patak (6. ábra). Az árvíz pusztító erejű volt.

A LÁEV műtárgyai
A kisvasút a hídjairól is híres, mivel Magyarországon ritkaságnak számít, hogy ennyi nagyobb híd is legyen egy keskeny nyomközű vasúton.
A Miskolc–Lillafüred–Garadna fővonal műtárgyai
A fővonalon hat nagyobb és sok kisebb nyílású híd, valamint két alagút található. A különféle műtárgyakra és azok hosszaira vonatkozó statisztikai adatsor a 7. és a 8. ábrán látható.


A vonal legmonumentálisabb és leghosszabb műtárgya a „Mélyvölgyi híd”, amely két hegy között átívelő igazi viadukt (9–10. ábra). A pillérek építésénél, az akkoriban még igencsak újdonságnak számító csúszózsalus technológiát alkalmazták. A hidat 1921-ben helyezték forgalomba. A viadukt egyenes vonalvezetésű, hosszúsága 64 m, legnagyobb magassága 25 m, emiatt a fák lombkoronájánál magasabban fekszik. A felsőpályás, gerinclemezes, szegecselt acélszerkezet 2 db kéttámaszú konzolos és 1 db, a konzolokra befüggesztett kéttámaszú tartóból áll (11. ábra). A szerkezet merevségét a keresztkötések és az alsó szélrácsok biztosítják. Az acélöntvény lemezes fix saruk a hídfőkön és a befüggesztett híd kezdőpont felőli részén, a hengerszekér mozgó saruk a pilléreken és a befüggesztett híd végpont felőli részén találhatók (12–14. ábra). A szerkezet felemelkedésének elkerülése végett, a támaszoknál lekötéseket alkalmaztak (12. ábra).



A hidat legutóbb 2001-ben próbaterhelték 2 db Mk48-as mozdonnyal, öt teherállásban. A mért elmozdulások – valamennyi mérési ponton – a próbaterhelési tervben kiszámolt lehajlási, illetve felemelkedési értékek alatt maradtak.
2001-ben a híd alépítményi részeinek (hídfők, pillérek) betonfelületét javították, a mozgó szerkezeti részeket beolajozták, továbbá a szerkezet korrózióvédelmi bevonatát is felújították négy réteg vastagságban.
A vonal második leghosszabb műtárgya a „Görbe híd”. A Hámori-tó közelsége miatt nem lehetett ezen a részen töltést kialakítani, ezért a 78+66,35 szelvényébe hidat kellett építeni. Nevét az ívességéről kapta: a híd egy 55 m sugarú ívben fekszik. A 4 × 7,0 m nyílású felsőpályás, gerinclemezes, szegecselt acélszerkezet 4 db kéttámaszú tartóból tevődik össze, hossza több mint 33 m (15. ábra). A hídszerkezet térbeli merevségét a keresztkötések és a felső szélrácsok biztosítják. A híd acélöntvény lemezes csúszósarukon továbbítja a terheket az alépítményeknek.


A hidat legutóbb 2002-ben próbaterhelték 1 db Mk48-as mozdonnyal. A mért elmozdulások ebben az esetben is a számított értékek alatt maradtak.
2002-ben a híd alépítményi részeit (hídfők, pillérek) köpenyezéssel megerősítették, és a szerkezet korrózióvédelmi bevonatát is felújították négy réteg vastagságban (16–17. ábra).



A vonalon még két acélhíd is van. Az egyik Majláth állomástól nem messze, a Miskolc területén lévő „Szinva-híd” (18. ábra). A hídtípus ebben az esetben is felsőpályás, gerinclemezes, kéttámaszú, szegecselt acélszerkezet, keresztkötésekkel és felső szélrácsozással. A műtárgy alátámasztása csúszósarukon történik. A hidat legutóbb 2002-ben próbaterhelték 1 db Mk48-as mozdonnyal. A mért elmozdulások ebben az esetben is a számított értékek alatt maradtak. 2005-ben a híd alépítményének – erősen károsodott – felső részét (párhuzamos szárnyfalak, mellvédfalak) elbontották, majd új, merőleges szárnyfalakat, mellvédfalat, szerkezeti gerendát és saruzsámolyt építettek. A hídfákra recéslemez burkolatok kerültek, és a szerkezet korrózióvédelmi bevonatát is felújították három réteg vastagságban.



A már említett másik híd a Savós-völgyi híd. Ez a műtárgy 15,10 m nyílású felsőpályás, gerinclemezes, kéttámaszú, szegecselt acélszerkezet, szegmens alsó övvel (19. ábra). A főtartó gerinclemezén háborús sérülések, lőtt golyónyomok is láthatók. A szerkezet alátámasztását acélöntvény lemezes csúszó-billenő és fix saruk biztosítják. Az 1990-es években a hídfőket köpenyezéssel megerősítették, a híd korrózióvédelmi bevonatát 2004-ben felújították egy réteg vastagságban (az előzőekben ismertetett hídfelújításokkal ellentétben, itt csak egy „sima” mázolásra került sor, felület-előkészítés nélkül). A köpenyezéskor a fix sarut bebetonozták, amit mára már részben kibontottak. A megerősítés után az acéltartók végei felültek a falazatra (a híd végén be is betonozták a főtartók alsó övét), ezért a falazatokat a tartók alatt vissza kellett vésni, hogy a szerkezet szabad mozgását biztosítsák. A kezdőponti oldalon a visszavésés nem elég mélyen történt, ezért a főtartók végeinek szögelfordulása a mai napig gátolva van.



Lillafüreden a Szinva patakot két, 6,0 m nyílású boltozott betonhíd is keresztezi. Mindkettő az állomás közelében található, az egyik a fővonalban, a másik pedig a deltavágány része (20–21. ábra).
A kisvasút fővonalán két alagút is van, közvetlenül Lillafüred állomás előtt és után (22–23. ábra). Az egyik 112,90 m, a másik 120 m hosszú. A mészkőbe vájt alagutak magassága és szélessége egyaránt 4-4 m.

Az alagutak végein 15-15 m hosszú, boltozatként kialakított vasbeton kapuzati szakasz készült. A boltozat elejét és végét a kapuzat kőből rakott homlokfala zárja le. A mészkőbe vájt, középső alagútszakasz önhordó, így azt mesterséges szerkezet, boltozat, lőttbeton kéreg nem erősíti. Klasszikus értelemben vett félreállóhelyeket (fülkéket) nem alakítottak ki az alagutakban.



A 2014-ben készített űrszelvénymérési jegyzőkönyvek szerint a mozdony űrszelvény mellett több helyen is rendelkezésre áll megfelelő méretű (min. 60 cm széles, 2,00 m magas), félreállásra alkalmas zug az alagutak kőfalazatában.
A mérési eredmények alapján elmondható, hogy a 760 mm-es keskeny nyomtávhoz tartozó dízelűrszelvény szinte az alagút teljes hosszában biztosított, azonban mindkét alagút esetén egy-egy helyen az alagútűrszelvény egyik sarka belemetsz az űrszelvénybe, de annak mértéke olyan, hogy a pálya előírt szabályozásával (a mért túlemelés, azaz a fekszinthiba megszüntetésével) orvosolható.
A fővonalban a nagy hidakon kívül kis műtárgyak, átereszek is szép számban vannak. Ezek jellemzően csőátereszek és nyílt átereszek (24–27. ábra). A kirándulók ezeket a műtárgyakat meg sem látják, nehéz észrevenni őket, mivel a pályaszint alatt több méter, esetenként akár 10 m mélyen találhatók. További nehézséget jelent, hogy az átereszek környezete, a nyílások feletti és melletti töltésrézsű jellemzően növényzettel erősen benőtt. Némely átereszek esetén az átfolyási szelvény részben feltöltődött vagy teljesen eltömődött, emiatt a vízelvezető funkciójuk erősen korlátozott. Akad olyan beton csőáteresz, melynek alsó lemeze teljes hosszban kimosódott, hiányzik (26. ábra). E műtárgy állapota közvetlen balesetveszélyt nem jelent, tekintettel arra, hogy a műtárgy feletti takarás jelentősen meghaladja az átmérő négyszeresét, azonban az üzemeltetőnek a cserét ütemeznie kell.



A Papírgyár–Mahóca vonalszakasz műtárgyai
A mahócai szárnyvonalon két acélhíd és több kisebb nyílású műtárgy, áteresz található. A vonalszakaszra készített statisztikai adatsorok a 28. és 29. ábrán láthatók.
Az acélhidak szerkezeti kialakítása megegyezik a fővonalon lévő műtárgyakéval. Mindkét szerkezet felsőpályás, gerinclemezes, kéttámaszú, szegecselt acélszerkezet, keresztkötésekkel és alsó szélrácsozással (30–31. ábra). A hídfőkre acélöntvény lemezes csúszósarukkal továbbítják a terheket. A 7+68,10 hm szelvényben lévő híd nyílása 12,10 m, és élő vízfolyást, a Szinva patakot hidalja át. Ettől kb. 200 m-re található a Csanyik-patak hídja, amely ferde kialakítású, 4,5 m nyílású szerkezet.
A hidakat legutóbb 2002-ben próbaterhelték egy Mk48-as mozdonnyal. A mért elmozdulások ebben az esetben is a számított értékek alatt maradtak.



2006-ban mindkét szerkezetet felújították. Az alépítmények betonfelületét javították, a felszerkezet korrózióvédelmi bevonatát felújították, a hídfákat kicserélték, új korlátok kerültek a Szinva-hídra, valamint új recéslemez burkolatokkal látták el mindkét híd járófelületét.
A szárnyvonalban lévő átereszek jellemzően csőátereszek és nyílt átereszek, melyek ezen a vonalon is jellemzően a pályaszint alatt több méter mélyen találhatók. A nagy esőzések és vízhozamok miatt ezen a vonalszakaszon is vannak részben vagy egészben feltöltődött átereszek. A műtárgyak korossága és a hegyekről lezúduló nagy mennyiségű csapadék miatt több beton csőáteresznél is látni beszakadásokat, háttöltés-kimosódást, üregesedést, meder-alámosódást (32–33. ábra). Szerencsére elmondható, hogy ezeknek a műtárgyaknak az állapota közvetlen veszélyt nem jelent a vasúti forgalomra, tekintettel arra, hogy a takarás 4 Ø-t jelentősen meghaladja, azonban a vízelvezetés biztosítását mindenkor meg kell oldani. Erre jó példa a 2010. évi felhőszakadás után bekövetkezett töltéskimosódás miatt beépített 2 db új ROCLA csőáteresz (34. ábra).


Összegzés
A Lillafüredi Állami Erdei Vasút korábban erdőgazdálkodási célból épült, azonban az elmúlt két évtizedben teljes funkcióváltás történt, ma már kizárólag személyforgalmat bonyolít. A kisvasúton utazni különleges élmény minden évszakban, népszerűsége folyamatosan növekszik, évről évre egyre többen utaznak a vonalain. Gyermekkoromban mindig nagy élmény volt a hegyekben zakatolni, és az utóbbi években ezt felnőttként is újra felfedezhettem. Azoknak, akik kedvelik a nosztalgikus vonatozást, feltétlenül ajánlom: próbálják ki valamelyik járatot. A hidakat és a túrákat kedvelőknek pedig érdemes lehet legalább egyszer gyalogosan végigjárni a fő- és mellékvonalat – páratlan élményben lesz részük [3].
Irodalomjegyzék
- [1] http://www.kisvasut.hu/view_cikk.php?id=663&rfa=50 (2015.07.03.)
- [2] http://www.laev.hu/index.php/a-laev-tortenete (2015.07.03.)
- [3] https://hu.wikipedia.org/wiki/Lillafüredi_Állami_Erdei_Vasút (2015.07.03.)