Magyarországon a XIX. század második felében, de inkább utolsó harmadában, a kiegyezés után, addig nem látott technikai fejlődés vette kezdetét. A nagy horderejű folyószabályozások, a széles körű híd- és vasútépítkezések, nagy jelentőségű közintézmények építése, a villamosság megjelenése és alkalmazása nagymértékben járult hozzá, hogy a technikai tudás felértékelődjön, a technikusok és a mérnökök munkája a gazdasági fejlődés motorjául szolgáljon.
A magyar technikusok és mérnökök rövid időn belül utolérték tudásban, munkáik színvonalában Európát, s a XX. század elejére már joggal tartoztunk a világ élvonalába.
A magyar mérnökök műszaki teljesítményei világszerte ismertek és elismertek, ugyanakkor sok – teljesítményben, elméleti felkészültségben, az oktatás területén kimagasló tudást nyújtó – mérnök neve lassan feledésbe merül.
Az elmúlt években a Sínek Világában az olvasók megismerkedhettek a Magyarországon még működő kisvasutakkal és azok történetével.
Ez a sorozat adta az ötletet, hogy a vasúttal ma foglalkozók számára bemutassunk egy olyan kiváló magyar mérnököt, aki a XIX. század végétől – de különösen a XX. század első felében – egyrészt hatalmas munkát végzett az akkori idők kisvasútjainak tervezése, építése és üzemeltetése területén, emellett igen jelentős munkát végzett a városok felmérése, a városbővítések, településfejlesztések terén is.

Születés és ifjúkor 

Szesztay László (1. ábra) 1870. október 31-én született dr. Szesztay Károly ügyvéd és Korányi Kornélia harmadik gyermekeként Nagy-Kállóban (mai neve: Nagykálló), amely abban az időben Szabolcs vármegye székhelye volt. Édesapja a szintén Szabolcs vármegyei Fényeslitkén született, édesanyja Nagykállóban, a híres Korányi család tagjaként.
1872-ben a vármegyei Törvényszéket Nyíregyházára helyezték át, így az ügyvéd apa, családjával együtt, átköltözött Nyíregyházára, mert már akkor látszott, hogy a Budapest–Debrecen–Miskolc között épült vasútvonal kényszerűségből nem Nagykállón (a megyeszékhelyen), hanem Nyíregyházán keresztül vezet, emiatt Nagykálló sorvadásra, Nyíregyháza fellendülésre ítéltetett. 1876-tól Szabolcs vármegye székhelye Nyíregyháza lett.

 A Szesztay családban hét gyermeket neveltek, a három leány és négy fiúgyermek között László a harmadik volt. Az édesapa református, az édesanya katolikus vallású, ezért a fiúgyermekek a református, a leánygyermekek a katolikus vallás szerint nevelkedtek és gyakorolták vallásukat.
Szesztay László az elemi és a középiskolát Nyíregyházán végezte. Kiemelkedően szorgalmas tanuló volt, jelesen érettségizett, és a tanulás mellett a közösségi munkából is kivette a részét, ezért több iskolai kitüntetésben részesült.
Már a gimnázium utolsó éveiben elhatározta, hogy mérnök lesz. Hetedik osztályos gimnazista volt, amikor a szülőhelyét érintő Nyíregyháza– Nagykálló–Mátészalka közötti vasútvonalat építették. 1887. augusztus 20-án indult meg a vonalon a forgalom, és csak ezután – utómunkaként – végezték el a kisajátítási és kártalanítási eljárást.
Szesztay édesapja – mint ügyvéd – érdeklődött a vasútépítési vállalkozások iránt, már ekkor felvetődött a Nyíregyházától Dombrádig építendő vasútvonal terve, amelynek későbbi megvalósításában apa és fia jelentős szerepet vállalt.

Dr. Szesztay Károlynak jó volt a kapcsolata a Nyíregyháza–Mátészalka vasútvonal építési vállalkozójával, Scheiber József mérnökkel, így kerülhetett sor arra, hogy az érettségi vizsga után, 1888 nyarán a vasútvonal kisajátítási munkáinak felmérésénél Scheiber mérnök alkalmazta Szesztay Lászlót. A szorgalmas és jó eszű fiatalembert nemcsak kisegítőként foglalkoztatta, hanem egy-két napi betanítás után a felmérési munkát és az azt végző csapat irányítását is rá bízta.
A szünidő alatt elkészültek az egész vasútvonal felmérési munkájával, így az egyetemet Szesztay László a saját keresetéből kezdhette el.
Az önállóan és hasznosan végzett mérnöki előgyakorlat után az 1888/89-es tanév szeptemberében Szesztay László a Magyar Királyi József Műegyetem mérnöki szakosztályába – rendes hallgatóként – felvételt nyert.
Felsőfokú műszaki tanulmányait nyolc féléven át, 1892-ig folytatta a budapesti műegyetemen.
Eredményes szigorlati vizsgái alapján az 1891/92-es tanév végén az egyetem rektora és a mérnöki szakosztály dékánja Szesztay Lászlót mérnöknek ismerte el, és részére a mérnöki oklevelet átadta (2. ábra).

Mérnöki tevékenysége 

A Műegyetem elvégzése után első munkahelye a Vág Balparti Ármentesítő Társulatnál volt a Vág mellett fekvő Tarnócon. Feladata a Vág és a Nyitra folyók védőgátjai közötti keresztgát terveinek elkészítése volt, a teljes geodéziai felmérésekkel. A keresztgát a tervei alapján később elkészült.
Az év őszén kezdődtek a Murány-völgyi vasút építését előkészítő munkálatok. Itt hidak, támfalak, állomások tervezésében vett részt, és bevonták az alvállalkozókkal kötendő szerződések előkészítésébe is.
1893 nyarán ellátogatott régi iskolájába, a műegyetemre, ahol tudomást szerzett arról, hogy lehetősége van tanársegédnek szegődni kedvelt professzora: Kisfaludi Lipthay Sándor mellé az Út- és Vasútépítési Tanszéken. 1893 és 1897 között úgy lett egyetemi tanársegéd, hogy mellette a magánmérnöki gyakorlatot is folytatta.
Részt vett, illetve vezette a Máramarossziget–Körösmező határszéli vasútvonal kisajátítási munkáját, ezzel megteremtette egy európai tanulmányút anyagi fedezetét.
1895 nyarán, tanulmányút keretében, szinte egész Európát bejárta, ennek során nagy elméleti és gyakorlati tapasztalatra tett szert. Három szakterületre koncentrált, melyek újdonságnak számítottak abban az időben: a fotográfia hasznosítására a mérnöki gyakorlatban, a vasutak tervezésével és üzemeltetésével kapcsolatos teendőkre, továbbá a városrendezési munkák elméleti és gyakorlati ismeretei­nek tanulmányozására. Tanulmányútja so­rán bejárta Csehország, Németország, Franciaország, Svájc, Belgium, Olaszország, Anglia városait, és megtekintette az újonnan épülő műszaki létesítményeket.
A tanulmányúton szerzett elméleti és gyakorlati tapasztalatairól előadásokat tartott a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben (MMÉE), valamint publikálta is ezeket az előadásokat az egylet közlönyében A fotográfia a mérnök szolgálatában; A Jungfrau vasút és Alagútak a Themze alatt címmel.
Behatóan foglalkozott a nagyváro­sok sze­mély­pályaudvarainak tervezésé­vel, azok berendezéseivel, továbbá vá­ros­rende­zési vonatkozásaival. Ezeket a ta­nulmányait felhasználva – professzora javaslatára – az egyetemen magántanári vizsgát tett, és 1897-től több mint negyven éven át az Út- és Vasútépítési Tanszék egyetemi magántanára lett, s mint korábban is, az oktatás mellett tovább folytatta a magánmérnöki tevékenységet.

Városfelmérési munkák

Jelentőset alkotott a városfelmérések, városbővítési tervek készítése területén. Temesvár vezetősége bízta meg először a város felmérésével és a bővítési tervek elkészítésével 1901 és 1905 között. Ez a munka úttörő volt a magyar városok új­kori felmérése, a városrendezési tervek készítése és az építési szabályzatok megalkotása terén (3. ábra).

Nyíregyháza város 1904. július 22-ei közgyűlése Szesztay László műegyetemi magántanárt bízta meg Nyíregyháza Kossuth tér felmérési munkáinak és bővítési tervének elkészítésével, majd eredményes munkája után 1907-ben a Bujtos, az Érkert, Ó- és Újszőlők rendezési munkái­ra is felkérték. Ezeket a városrendezési munkákat Szesztay László Palóczy Antal építészmérnök bevonásával készítette el (4. ábra).

A városrendezések és építési szabályzatok elkészítésének tapasztalatai alapján A városmérés rendszere és szabályai címmel előadást tartott, és publikációban, nyomtatásban is megjelent összefoglaló dolgozata, mely mind elméletben, mind a gyakorlatban mutatta be a városmérés jelentőségét a fejlődő városok életében.
E munkái alapján több magyar város kereste meg és végeztette el vele a városok felmérését és a bővítési tervek elkészítését.

Gazdasági vasutak tervezése, építése, üzemeltetése 

Úttörő szerepet játszott a gazdasági vasutak jelentőségének elméleti bemutatása, azok tervezése, építése és üzemeltetése területén is.
A kisvasutak jövője hazánkban címmel előadást tartott a XX. század elején az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben. Ez az előadás könyv alakban, nyomtatásban is megjelent.
Már a századforduló előtt megfogalmazódott az igény Nyíregyházán és a környék falvaiban, hogy – a Rétköz kiszolgálásának segítésére – vasutat kellene építeni. 1902-ben gyorsultak fel az események, amikor Nyíregyháza város Szesztay Lászlót kérte fel a vasút részletes nyomvonalának megtervezésére. A vasút terveit és költségvetését Szesztay, a minisztériumi jóváhagyást meg nem várva, a saját kockázatára készítette el, mert a bürokrácia útjai akkor is hosszúak voltak. Szintén saját kockázatára elkezdte a vasútvonal építését, hogy kész helyzetet teremtve ne lehessen azt megakadályozni.
A fenti körülmények mellett kezdődött meg 1905 tavaszán a Nyíregyháza–Dombrád közötti, 760 mm nyomtávolságú, 56 km vegyes használatú, személyszállításra is alkalmas kisvasút építése. A felépítmény 12 kg/fm súlyú sínekkel készült, az építésre engedélyezett tengelyterhelés 5,5 t volt. A teherforgalom a vonalon 1905. december 21-én, a személyforgalom pedig 1906 márciusában indult meg.
A Nyíregyháza belterületén átvezető szakaszt 1911-ben Sóstó-Gyógyfürdőig villamosították (5. ábra), így Nyíregyházán belül – a kisvasút nyomvonalában – 1911. augusztus 7-én megindult a villamos közlekedés.
A megépült vonalhoz Bujtól (Her­mina­ta­nya elágazásnál) kiágazó szárnyvonal épült 1911-ben az eredeti elképzelések szerint Gáva és Vencsellő érintésével Balsáig, szintén Szesztay tervei alapján. A szárny­vonalat 1911. augusztus 6-án nyitották meg.

A vasút üzemeltetésére részvénytársaságot alapítottak, melynek ügyvezetője Szesztay László lett, tehát a vasút üzemeltetésének gondjait is magára vállalta.
A nyíregyháza–dombrádi kisvasút sikerét látva a szomszédos Bodrogköz birtokosai is saját vasutat szerettek volna Sárospatak–Nagycigánd és Nagycigánd–Királyhelmec (akkor Zemplén vármegye székhelye volt) között.
A Bodrogközi Gazdasági Vasút fokozatosan épült meg:
– 1913. augusztus 13-án adták át a 760 mm nyomtávolságú vasútvonal Nagycigánd és Királyhelmec közötti szakaszát;
– 1914. január 15-én a Nagycigánd–Sárospatak és Elágazás–Kenézlő vonalakat.
A vasútvonal hossza: Sárospatak–Királyhelmec között 69 km, a szárnyvonalként működő Elágazás–Kenézlő közötti szakasz 9 km volt.
A trianoni határmódosítás után Ki­rályhelmec Csehszlovákiához került, ezért a Zemplénagárd–Királyhelmec közötti vonalrészt felszámolták.
1918-ban merült fel a gondolat a Bodrogközi Gazdasági Vasút továbbvezetésére Hegyközbe. Szesztay László tervei szerint 1924. július 14-én megnyílt a Sátoralja­újhely–Pálháza közötti szakasz, majd de­cember 13-án a Pálháza–Füzérkomlós közötti vonalrész. A Sátoraljaújhely–Füzérkomlós közötti 25 km hosszú vasútvonalat nevezték az ún. Hegyközi Vasútnak. Ez a vasút korlátozott közforgalmú vasútként üzemelt, elsősorban a teherszállítást szolgálta ki.
Természetes igényként fogalmazódott meg, hogy épüljön meg a Sárospatak–Sátoraljaújhely közötti 13 km-es vasúti vonalszakasz, ezzel kapcsolatot teremtve a Bodrogközi és a Hegyközi Vasutak között. A vonalszakasz megépült, és 1927. október 11-én megnyitották a közforgalomnak.
Igen jelentős volt az a tény, hogy 1930. október 22-én – állami finanszírozással – megépült és átadták a Balsa–Kenézlő közötti közös (közúti-vasúti) Tisza-hidat, melyen a kisvasút vágányait is átvezethették, így a három kisvasút, a Nyíregyháza-vidéki Kisvasút, a Bodrogközi és a Hegyközi Vasút összekapcsolható volt, és ezzel létrejött Európa leghosszabb (mintegy 180 km hosszú) kisvasúthálózata (6. ábra). Erre az engedélyt az 1929. évi VIII. törvénycikk alapján kapta meg a vasutakat üzemeltető részvénytársaság.

Mind a balsai Tisza-híd, mind a Bodrogon átvezető bodroghalászi Bodrog-híd (7. ábra) terveit Szesztay László készítette el, a balsai Tisza-híd – végső, építési és gyártási tervének készítésében természetesen több mérnök is közreműködött.
A személyszállítás meggyorsítása érdekében Szesztay László és Lacsny Árpád mérnök, műszaki tanácsos megtervezte a gyorsjáratú, pompás sínautóbuszokat, az ún. Zemplén, Szabolcs és Tisza nevű, 60 km/h sebességre alkalmas járműveket; közülük a Tisza már egy áramvonalas pótkocsit is tudott vontatni (8. ábra). Ezekre a járművekre Szesztaynak és Lacsnynak 1964-ig Magyarország és Jugoszlávia területére magyar szabadalma volt.
Szesztay László nevéhez fűződik a Szeged-alsótanyai Gazdasági Vasút tervezése és építése is, mely hosszú időre befolyásolta Szeged-Alsótanya gazdasági és társadalmi fejlődését (9. ábra).
A szegedi tanyai kisvasút históriája még a XIX. század végén kezdődött. Hogy a nagy tanyavilág növekvő népességét szorosabb szálakkal Szegedhez kössék, a város vezetői már 1880-ban és 1881-ben is fölvetették a tanyai kisvasút építésének gondolatát. Szegednek érdekében állt a ta­nyavilág közlekedésének megoldása. Az alsó­tanyai terület jelentős része közelebb esett Szabadkához és Kiskunhalashoz, mint Szegedhez. Az említett két város megközelítésének könnyebbsége a szegedi piacon éreztette kedvezőtlen hatását. A tanyaiak jó részének termékei zömmel az említett városok piacaira kerültek, az ipari és kereskedelmi cikkeket is ott vásárolták. Ezért Szegednek elsőrendű gazdasági érdeke volt a tanyavilág közlekedésének megkönnyítése. Saj­nos, ez a kisvasút több más társával ma már nem üzemel.
A Szesztay László nevéhez fűződő kisvasutak közül többnek már csak az emléke él, egy részüket megszüntették. Ez azonban mit sem von le mérnöki teljesítményének nagyságából.

Szesztay László, az oktató 

Már az egyetem elvégzése után foglalkoztatta a gondolat, hogy visszakerülhessen az egyetemre oktatóként. Nagy energiával vetette bele magát a gyakorlati mérnöki munkába, hogy kellő tapasztalatot szerezzen, és – mint azt a fentiek alapján láthattuk – a gyakorlati mérnöki munkát jól tudta ötvözni az elméleti munkával, mérnöki alkotásai mellé mindig társult a tapasztalataiból leszűrhető elméleti, rendszerbeli kérdések átgondolása és azok közkinccsé tétele.
Viszonylag hamar visszakerült az egyetemre, 1893-tól tanársegédje lehetett a nagy hírű Kisfaludi Lipthay Sándor professzornak az Út- és Vasútépítési Tanszéken. A tanársegédi munka együtt járt a mérőgyakorlatok vezetésével; ő ebben kellő tapasztalatot szerzett rövid idő alatt, és a tanársegédi munka mellett folytatni tudta magánmérnöki tevékenységét is. Ez a munka még jobban felvértezte a mérnöki gyakorlat részletes elsajátításában. Európai tanulmányútja során pedig olyan új ismereteket szerzett, amelyek még alkalmasabbá tették az újdonságok bevezetésére és oktatására.

Az alapos elméleti és gyakorlati munkának az oktatás területén is meg lett a gyümölcse. Már 1897-ben – professzora tudtával és segítségével – megtarthatta magántanári próbaelőadását a vasúti személypályaudvarok tervezése, építése tárgykörben.
1897. november 27-én magántanári kinevezést kapott a Műegyetemen A nagyvárosok személypályaudvarai és pályaudvari berendezései című tantárgy oktatására, és magánmérnöki munkája mellett a státusza 1942-ig megmaradt úgy, hogy 1922-ben műegyetemi rendkívüli egyetemi tanári címmel tüntették ki.

Szesztay László, az ember 

Tevékenysége bemutatásából láthatjuk, hogy széles körű mérnöki tevékenységet folytató emberként igen elfoglalt volt. Úgy gondolnánk, hogy a magánélete sínylette ezt meg. Ám ez nem így volt.
Baráti köre elsősorban mérnöktársai közül került ki, de jó kapcsolatot tartott a munkatársaival is. Református vallásban nevelkedett, vallását élete végéig megtartotta. 1901. május 2-án megnősült, feleségül vette a katolikus vallású Seidl Margitot, akivel harmonikus házasságban éltek harminchét éven át. Felesége 1938-ban elhunyt. Házasságukból öt leánygyermek született, akik katolikus vallásban nevelkedtek, és a szülők megkövetelték tőlük, hogy több nyelvet tanuljanak. Maga Szesztay László is több nyelvet beszélt, erre a munkájához is nagy szüksége volt.

Közéleti munkássága

Szesztay László tevékenyen rész vett a mér­nöktársadalmi közéletben is. Tagja és tisztségviselője a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek (1905–1909-ig a Geodéziai Szakosztály elnöke), tagja a Mérnöki Kamara előkészítő, ún. harmincas bizottságának, az Országos Középítési Tanácsnak, alapító tagja az országos jogkörrel rendelkező Budapesti Mérnöki Kamarának. Az egylet képviseletében tagja a „Hollán”-pályadíjak (a Hollán-pályadíjat Hollán Ernő alapító elnök emlékére alapította a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1885-ben) és a „Kossuth közgazdasági pályadíj” (Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter által biztosított pályázati összeg okán az MMÉE 1909-ben – tiszteletből nevezte el ezt a díjat Kossuth közgazdasági díjnak) odaítélő bizottságának.

Magánmérnöki munkáinak összegzése

Szesztay László munkássága során elkészítette Temesvár, Újvidék, Nyíregyháza, Gyergyószentmiklós, Besztercebánya, Zó­lyom, Albertfalva és Újpest városmérési munkálatait és városbővítési terveit. Újpest dunai ipari kikötőjének, Újpest és Albertfalva általános csatornázásának és az utóbbi vízvezeték-hálózatának terveit.
Körülbelül 700 km hosszúságú vasútvonal terveit készítette el. Ezek: Nyír­egy­háza–Dombrád, Nyíregyháza–Tisza­polgár, Nyíregyháza–Büdszentmihály (ma: Ti­sza­vas­vá­ri), Buj–Balsa, Balsa–Rakamaz, Sá­­ros­patak–Kenézkő, Sátoraljaújhely–Rad­­­vány–Hollóháza, Sá­tor­alja­újhely–Ci­gánd­–Domb­rád, Zom­bor–Ó­becse, Rima­szom­bat–Poltár, Ri­maszombat–Ratkó, Bu­da­pest–Ve­csés–Ül­lő–Monor, Győr–Mosonmagyaróvár, Szeged–Pusztamérges illetve Ásotthalom, Budapest–Erzsébet híd–Szt. Gellérthegy–Svábhegy–János-hegy–Budakeszi körforgalmú vasutak és Rákospalota–Újpest–Duna-parti, Magdolnaváros–Gyáli­tói, Kelenföld–Albertfalvai ipar­vágányok. Ezek egy része megvalósult, 300 km hosszúságú rész az ő vezetésével.
Kereken 800 km hosszúságú vasútvonal kisajátítási zármunkálatait végezte el. A bal­sai és dombrádi Tisza-hidak és a bod­rog­halászi Bodrog-híd tervei az ő művei. A dombrádi Tisza-híd nem épült meg, a másik két híd az ő irányításával valósult meg.
Megtervezte Debrecen város közúti vasútjának villamos üzemre való átépítését. Vezette Temesvár közúti vasútjainak villamos üzemre való átalakítását és fejlesztését. Hosszú éveken át ügyvezető igazgatóként vezette négy részvénytársaság: a Nyíregyháza-vidéki Kisvasutak Rt., a Bodrogközi Gazdasági Vasút Rt., a Telekértékesítő Rt. és az Albertfalvai Vízmű Rt. ügyeit. 

Utószó

Szesztay László mérnök, ötgyermekes családapa 1958. március 22-én, életének 88. évében, Budapesten hunyt el. Sírja a Kerepesi úti temetőben található.
Szesztay László tartós és kiemelkedően sikeres mérnöki tevékenységének kulcsa az a felismerés, hogy a műszaki alkotások tervezési, építési és üzemeltetési tevékenységeit egymással szorosan összefüggő egységnek kell tekinteni, és ennek az egységnek a valóra váltásához műszaki vonatkozásban az adott térségre és az adott időszakra jellemző technológia ismerete, társadalmi vonatkozásában pedig a jól előkészített hatósági engedélyezési eljárás elengedhetetlen előfeltétele.
Ugyanakkor az is világos volt számára, hogy azokban az esetekben, amikor az engedélyezési mechanizmusban a gyors és készséges ügyintézésre nem lehet számítani, akkor a mérnöknek kellő rutinnal és ismeretséggel kell rendelkeznie a legmagasabb döntési fórumok igénybevételére is. Ehhez célszerű, hogy a mérnöknek jó szakmai kapcsolatai legyenek, és nem szabad visszarettennie – a jó és végrehajtandó cél érdekében – a társadalmi támogatás megszerzésétől sem.
Szesztay László mérnök élete és tevékenysége – úgy gondolom – lényeges tanulságokat tartalmaz a jelen és a jövő mérnökeinek munkásságához, ezért is tartottuk fontosnak, hogy írásunkkal emléket állítsunk a személyének.
A mai vasutasok, mérnökök, de a nagyközönség is joggal lehet büszke a Szabolcs megyei születésű mérnökre, aki oktatási, magánmérnöki tevékenységével, emberi tartásával, polgári magatartásával példát mutatott a jövő szakembereinek.
Mérnöki munkássága messze túlnő szülővárosán és megyéjén, munkájának nyomai a jelenlegi országhatárokon is túlnyúlnak, oktatói munkájával pedig mérnökgenerációk nevelésében vett tevékenyen részt.
Szesztay László életét és mérnöki tevékenységét ebben a cikkben csak tömören, vázlatosan kívántam ismertetni, alapos bemutatása nagyobb terjedelmet igényel.
Szesztay László mérnök életét és munkásságát Szabó Menyhért kollégával – aki a Mátészalkai Vasúttörténeti Gyűjtemény vezetője – több mint egy éve kutatjuk, és ennek alapján megírtuk Szesztay László teljes körű életrajzát, melyet a Szabolcs-Szatmár Megyei Mérnöki Kamara támogatásával a közeljövőben, reméljük, könyv alakban is megjelentethetjük.

Szesztay László publikációi, megjelent művei

• A Jungfrau vasút. MMÉE Közlöny, XXX. kötet, 11. füzet, 1896.
• Alagút a Themze alatt. MMÉE Közlöny, XXXI. kötet, 1. füzet, 1897.
• A fotográfia a technikai tudományok szolgálatában. MMÉE Közlöny, XXXIII. kötet, 3. füzet, 1899.
• A városmérés rendszere és szabályai. Budapest, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt. 1902.
• A kisvasutak jövője hazánkban. Külön lenyomat a Köztelek 1903. évi 40. számából, Budapest. 
• A kisvasutak jövője hazánkban. MMÉE Heti Értesítője, 1903.
• Újabb szempontok a helyiérdekű vasutak terén. Pécs, Püspöki Lyceumi Nyomda, 1905.
• A szigetközi gazdasági vasút tervezésének ismertetése. Budapest, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt., 1907.
• A városépítés előmunkálatai. Városi Szemle. Közlemények a városi közigazgatás és statisztika köréből. II. évf. 6. sz., 1909.
• A városépítés előmunkálatai. Budapest Székesfőváros házi nyomdája, 1909. (Előadás szövege)
• A Szeged-alsótanyai gazdasági vasút. Tanulmányterv: 1910. (Előadás szövege)
• Kivonat a Szeged-alsóvárosi vasút ügyében kiküldött bizottság üléséből. 1910. szeptember 23., Bp., 1910.
• A helyiérdekű és gazdasági vasutak. Budapest, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt., 1918.
• Budapest székesfőváros új felmérése. MMÉE Közlöny, LVI. kötet, 8. füzet, 1922.
• Javaslat a Nemzeti Stadion kérdésének megoldására. 1933. szeptember 10. BFL XI. 834. 7