Az épületegyüttes története, a fejlesztési irányok

A korábbi MÁV felvételi épület 1903-ban épült típusépületként, melyet azonban a későbbi átalakítások jelentősen átformáltak, eredeti térrendszere mára már nyomokban sem fedezhető fel. Az épület a jelenlegi elrendezését az 1962. évi átépítéskor-felújításkor kapta, az eredeti épület jelentős bővítésével, Könye Árpád építész tervei nyomán (1. kép).
A kétszintes épülethez hozzáépítettek egy földszintes, üzemi funkciókat ellátó épületszárnyat. Az ezzel ellentétes oldalon pedig egy büfé- és egy utasvécé-pavilont alakítottak ki, amelyet az épülethez egy fedett-nyitott térrel kapcsoltak össze. Az eredeti tervek nagyvonalúságát a 2013-as állapot nemigen tükrözte, az üzemeltetési problémák megoldása és a büfépavilon kibővítése mély nyomokat hagyott.
Az állomásrekonstrukció fő célja a külső és belső utasforgalmi terek fejlesztése, az utaskiszolgálás színvonalának emelése volt, a helyiségstruktúra újragondolása a XXI. századi funkcionális igényekhez illeszkedve.
Az épületet egységként kezelve törekedtünk a korszerű, energiatudatos kialakításra, különös tekintettel a hőszigetelés mértékére, innovatív – lehetőleg minél nagyobb arányú megújuló energiákat felhasználó – fűtési és hűtési rendszerek alkalmazására, valamint takarékos rendszerek (vécéöblítés, csapok, LED világítás stb.) és vezérlések felhasználására, a gazdaságos üzemeltethetőségre.
A funkcionális és szerkezeti korszerűsítés mellett célunk volt az épület külső megjelenésének (2. kép) karakteressé tétele a meglévő értékek megőrzésével.
Megtartandó karaktert ad az Észak-­Balaton több MÁV-épületén is megjelenő terméskő anyaghasználata, az oldalanként egy-egy darabból kifaragott, mély mészkő ablakkeretezés, valamint a fedett peron és nyári váró vékony acéloszlopaira (3. kép) könnyeden támaszkodó, a pavilonok felett lebegő födémlemeze.

A rekonstrukció építészeti eszköztára

Az attika megemelésével hoztunk létre kapcsolatot az állomási terület másik jellemző épületének tömegével, megadva a lehetőséget a tetőre kerülő gépészeti berendezések (napkollektor és légkondicionáló kültéri egységének) elrejtésére is.

A homlokzati kerámiaburkolat helyett hőszigeteléssel ellátott csiszolt mészkő burkolat került, a bejárathoz kapcsolódó falakon szürkés árnyalatú texturált műkő burkolattal, a burkolatra épített kültéri órával (4., 5. kép). Fehér dekorbeton ablakkeretezés fogja össze a földszinti ablaksort, az emeleti nyílásoknál pedig műkő árnyékoló pengék jelennek meg (6. kép).

Műkő szegélyelem emeli ki az épület fő karakterét adó födémlemez könnyed lebegését. A beltérben épített kő-fa burkolatú padokkal (7. kép) és a külső ablakkeretezéssel hasonlatos pénztár-kialakítással (8. kép), valamint süllyesztett világítással alakítottunk ki kortárs hangulatot (9. kép).
A nyílászárók egységesen hőhíd-megszakításos acélszerkezetűek, a főbejárat automata tolóajtós portállal készült. A „halacskás” kerámiarácsok felújítása – erősen sérült állapotuk miatt – nem volt lehetséges. A motívum újraélesztése laminált üveg rétegei közé nyomtatott színes halacska mintás üvegfal beépítésével történt, a nyári váró város felőli oldalán, vizuális kapcsolatot létesítve az autóbusz-állomással  (10. kép).

A nyári váróban a peron megközelítéséhez kialakított rámpa felett visszaállítottuk a lamellás kialakítást, és üveg felülvilágítóval fedtük le, természetes fényt adva a váró fő közlekedési útvonalában. Az épület előtti tér a korábbi lépcsős kialakítás helyett 2-2,3%-os lejtésű burkolattal valósult meg mind a kerékpárosok, mind az utasok kényelme érdekében (11. kép). Emelt magasságú növénykazettákban (12. kép) parkosított területeket hoztunk létre. Szervizútként kialakított döntött szegéllyel elválasztott burkolattal tettük lehetővé a rövid megállást (K+R) az állomási előtérben. B+R kerékpártároló létesült részben a fedett nyitott tető alatt (13. kép), részben az épület előtt. Az üzemi parkoló mellett, az épülethez legközelebb eső részen került kialakításra 1 db akadálymentes parkoló.

Tervezés és kivitelezés

Az állomásépület és környezetének rekonstrukcióját a KÖ­ZOP­ -2.5.0-09-11-2013-0003 projekt keretében, 2013 nyarán kezdtük el tervezni.
A tervek elkészítése helyszíni felmérési terv és a tervtárban fellelhető átalakítási kiviteli terv alapján, illetve részletes tervezési program szerint folyt.
A közbeszereztetés 2014 második felében történt, a kivitelezés 2015 első negyedévében kezdődött.
A tervezés alatt is működő állomásépületben sajnos a megtartandó szerkezetek feltárására, roncsolásos anyagvizsgálatára nem volt mód.

Ez az építés során több esetben meg­lepetést okozott:

• a habarcsba ragasztott kerámia homlokzatburkolat eltávolításakor derült ki, hogy a homlokzati falazat síkjában nagy eltérések tapasztalhatók, és jóval vastagabb kiegyenlítő vakolat felhordására van szükség, hogy a tervezett átszellőztetett kőburkolat megfelelően kialakítható legyen;
• a megmaradónak tervezett padlószerkezetet a padlóburkolat eltávolítása után el kellett bontani, mert nem volt kellő vastagságú és anyagminőségű, vízszigetelést is csak nyomokban találtak;
• a nyári váróban a megmaradó alulbordás födémszerkezet alatt az eredeti kiviteli tervek alapján feltételezett rabic-mennyezet helyett a bordákhoz kapcsolt vasbeton lemezt találtak a bontáskor, ami megnehezítette a bontást, és ekkor derült csak fény arra, hogy néhány helyen a megtámasztásoknál megerősítésre és sok helyen betonplasztikára van szükség;
• a nyári váróban lévő büfé határolófalának kialakítását is a bontás utáni megváltozott viszonyokhoz kellett igazítani.

A nagy kiterjedésű lapostető vízelvezetését a megépítéskor úgy tervezték, hogy rejtetten az attika mögötti vályúban gyűlik össze a víz, és az alátámasztó oszlopokban béléscsőként elhelyezett esővíz-levezetőkön távozik. Ez a rejtett rendszer a levezetőpontok folytonos ázásához vezetett, ami nem volt javítható, ezért döntöttünk úgy, hogy Geberit Plúvia belső vízelvezetéssel alakítjuk ki az új FPO műanyag lemezzel borított tetőt. A megfelelő lejtéseket – a salakrétegek egy részének eltávolítása után – polisztirol lemezből alakították ki. Az attika lezárását pedig mind a földszint feletti, mind a legfelső szinten egyedi betonelemek alkotják, amit rozsdamentes kőrögzítők tartanak.
A kivitelezés 2016 decemberében elkészült, az épület és környezete átadására 2017. március 29-én került sor.
A tervezést és a kivitelezés során ehhez kapcsolódó tervezői közreműködést a MÁV Zrt. Műszaki Tervezési Főosztályának tervezői végezték Flachner Szilvia építész tervező vezetésével.

Szakági tervezők

Belsőépítészet: Göde Ferenc (Kroki Építészeti Stúdió)
Tájépítészet: Tóth Renáta   
Tartószerkezet: László Zoltán
Tartószerkezet-szakértő: Főző Krisztián
Épületgépészet: Hegyi László
Épületvillamosság: Turi Ádám
Közműtervezés: Halász Adrienn
Úttervező: Balogh Péter
Rehabilitációs tervező: Székely Márta

A kivitelezést fővállalkozóként az SZ-L Bau Kft. végezte.

Néhány említésre méltó szakkivitelező
Homlokzatburkolat, térburkolat/JURA mész­kő, épített padok/agglomerát: Balkán Stein Kft.
Egyedi attikaelemek, pengefal/fehér de­korbeton: Bauprod Kft.
Egyedi falburkoló elemek/szürke tex­tu­rált dekorbeton: Ornamentika Kft.
Belsőépítészeti burkolatok, beépített bútorok: Enteriőr Plusz Design Kft.
Kültéri-beltéri órahálózat, távközlés, utastájékoztatás: Pro Montel Zrt.

Összegzés

Fontosnak tartom, hogy a jól működő tereket, térrendszereket tartsuk meg egy épület átalakítása, korszerűsítése során. Az értéket képviselő elemek, a helyhez szorosan kapcsolódó formák – esetünkben a „halacska” motívum – átmentése mellett bátran használjunk új és kortárs anyagokat.
Az utasforgalmi és üzemi terek korszerűsítése komplexen kell, hogy történjen. A technikai fejlesztéseken kívül feladatunknak kell tartanunk a tágabb értelemben vett környezetünk olyan kialakítását, hogy a kínált szolgáltatások a lehető legtöbb ember számára egyenlő eséllyel hozzáférhetőek legyenek. Ilyen szemlélettel történt a keszthelyi átalakítás is (13., 14., 15. kép).
Nagy örömünkre szolgált, hogy 2017 novemberében elnyertük a Média Építészeti Díj Lechner Tudásközpont Épületrekonstrukció különdíját.