A 20/2016. (VI. 10. MÁV Ért. 10.) EVIG sz. Utasítás hatályba léptette a Vasúti alépítmény tervezése, építése, karbantartása és felújítása című D.11. Utasítás I. (44600/2014/MAV) és II. (57277/2015/MAV) kötetét 2016. július 1-jével.
A hatályba léptetéssel egy időben visszavonásra került a(z):

• 1988-ban kiadott D.11. sz. Műszaki Útmutató (108454/1987.)
• P-7702/2008. Főigazgatói utasítás: MÁV 102345/1995. PHMSZ. Alépít­ményi létesítmények és az ágyazati anyag minőségi átvételi előírásai utasítás I. fejezete (1–3. sz. módosítás). A zúzottkő ágyazat minőségi átvételi követelményeit tartalmazó II. fejezet (4. sz. módosítás: P-10813/2009) hatályban maradt további intézkedésig.
• P-9368/2008. sz. Előre gyártott vb. béléselem típusai című Igazgatói utasítás.
• P-9370/2008. sz. Geoműanyagok vasúti alkalmazása című Főigazgatói utasítás.

Az utóbbi két utasítás ma már ábragyűjteményként, alkalmazási segédletként funkcionál.
A MÁV Alépítményi utasítása éppen 90 éves, története 1926-ra nyúlik vissza. Akkor jelent meg a XXIV/90. sz., Az alépítmény és annak fenntartása című kiadvány a hidakra vonatkozó előírásokkal együtt (1. kép).

Tizenhárom évvel később, 32157/1939. jóváhagyási szám alatt 1939-ben jelent meg egy Pályafenntartási útmutató (Vezér­fonal a pályafenntartási szolgálat ellátására I. és II. rész), mely 3 kötetes volt, és az alépítményi kérdéseket két fejezet tárgyalta (2. kép).
Többen emlékszünk az 1961-ben kiadott (109.563/1960.) D.11. Vasúti al­építmény című műszaki útmutatóra, amely tulajdonképpen összefoglalta az addig alkalmazott műszaki megoldásokat, technológiákat és szerkezeti kialakításokat. Ehhez képest előremutató volt az 1988-ban kiadott D.11. sz. Műszaki útmutató, mely a közel 30 évvel ezelőtti időszak műszaki fejlettségi színvonalának megfelelően foglalta össze az alépítmény kialakításának irányelveit és szabályainak gyűjteményeit (3. kép).
Az elmúlt időszakban, különösen az 1990-es évek közepétől, technikai forradalom zajlott le a vasúti pálya alépítményét illetően is. Nem véletlenül kellett kiadni az alap útmutató kiegészítéseként, de már utasításként egyebek között a 102345/1995. PHMSZ. A. az Alépítményi létesítmények és az ágyazati anyag minőségi átvételi előírásai című utasítást, mely a P-7702/2008. Főigazgatói utasítás volt. Ez évi visszavonásáig ez az utasítás is három módosítást élt meg.

Az elmúlt két évtized sok újdonságot hozott a műszaki szabályozás, az alépítménnyel kapcsolatos szerkezetek és technológiák területén, melyek megfelelőségét a nemzetközi tapasztalatok, a tudományos eredmények, kutatások-fejlesztések is visszaigazolták. A sebesség és tengelyterhelés emelésének igénye a korábbiakban megszokotthoz képest szigorúbb követelményeket támaszt. Az újabb ismereteknek köszönhetően korszerűsödött a tervezés, tért hódítottak a számítástechnikai lehetőségek, korszerűbb és egyre összetettebb feladatok elvégzésére képes kis és nagy gépek jelentek meg. Ma már a vágányon járó alépítmény-építő géplánc alkalmazása sem számít újdonságnak. Beléptünk az Európai Unióba, és a kölcsönös átjárhatóság érdekében egységesíteni kellett a nemzeti előírásokat, szabványokat. Kötelezően kell alkalmazni az Eurocode előírásokat, és a minimális elvárásokat tartalmazó TSI-k is sorra jelentek meg. Mindez indokolta egy új, korszerű utasítás kiadásának szükségességét, de úgy, hogy a hazai gyakorlatban bevált és jól alkalmazható előírásainkat, szabványainkat lehetőleg továbbra is használni tudjuk. A MÁV Zrt. a dokumentum rangját azzal is emelte, hogy útmutató helyett utasításként adta ki.

A fenti célok elérése érdekében tekintélyes szakmai team dolgozott több éven át az utasítás szövegén. A munkát az is befolyásolta, hogy a szerkesztés időszakában is folyamatos műszaki változások történtek, például követelményi, illetve technológiai oldalról. Figyelni kellett a bel- és külföldi szakirodalomban megjelent új eredményeket is. A szerkesztőbizottság munkájának összefogása, összehangolása a Széchenyi István Egyetem Építész-, Építő- és Közlekedésmérnöki Karán főállásban kutatási és oktatási tevékenységet folytató munkatársak feladata volt. A szerkesztésben részt vett több, nagy gyakorlattal rendelkező szakirányú hazai tervezőcég, valamint a MÁV Zrt. és a GYSEV Zrt. szakértői, képviseltette magát a Nemzeti Közlekedési Hatóság, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt., továbbá több kérdésben meghallgattuk többek között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kar Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszékének képviselőit is. A megvalósíthatóság érdekében kértük ki a kivitelezők véleményét, az ő tapasztalataikat is beépítettük a gyakorlati előírásokba. Minden szerkesztőbizottsági ülésről emlékeztető készült (39 db), azokat véleményezésre megküldtük a MÁV Zrt. témában érintett vezetőinek és munkatársainak. Az elkészült „kéziratokat” véleményezték a területi igazgatóságok és a végrehajtási egységek kollégái is, majd szakmai lektorálásnak is alávetettük.
Ha valaki újra átnézi a Sínek Világa 2011. évi 5. számában a dr. Pintérné Agárdi Veronika által írt, Bepillantás az új D.11. Utasításba című cikkét, és összeveti a hatályba léptetett utasítás I. kötetével, igen sok szerkesztés közbeni változásra figyelhet fel.
Kijelenthetjük, hogy egy hiánypótló, korszerű utasítás született, amely nagyon jól szerkesztett formában jelenleg a legkomplexebb szakirányú előírás hazánkban.
Az új D.11. Utasítás céljai a következők voltak:

• az új európai műszaki szabályozások (pl. Eurocode 7) beillesztése az utasításba;
• paraméterek megadása, szabályozás létre­hozása a V ≤ 250 km/h sebességtartományban végzendő tervezésekhez, építésekhez;
• a legújabb szerkezetek, technológiák alkalmazási lehetőségének megteremtése;
• a tenderkiírások, a tervezési és kivitelezési gyakorlat számára ismeretek nyújtása;
• a közúti és a vasúti földmunka tervezési és építési gyakorlatának közelítése;
• a hazai gyakorlat műszaki és szervezési tapasztalatainak hasznosítása;
• igazodás a korszerű projektszervezéshez;
• a minőségbiztosítás nemzetközi követelményeinek érvényesítése;
• tegye lehetővé a vasúti alépítmény létesítési, vizsgálati, karbantartási és felújítási feladatainak egységes, azonos kezelését személytől, tértől, időtől függetlenül.

Az utasítás egyik alapjául a Német Vasutak (DB) Richtlinie 836-os számú, Erd­bauwerke und sonstige geotechnische Bau­werke planen, bauen und instand halten (Földművek és egyéb geotechnikai építmények tervezése, építése és karbantartása) című előírás-gyűjteménye szolgált.
A D.11. Utasítás több fejezetrészt átvett az Útügyi Műszaki Előírás sorozatból. Ennek egyik oka az volt, hogy a közút és a vasút földmunkájának tervezése, építése a legtöbb vonatkozásban megegyező követelményeknek megfelelően, azonos technológiákkal valósul meg. Másrészt pedig az, hogy egyre inkább elmosódik a határ a közutat, illetve vasutat tervező, építő cégek között, s ez közös értelmezést, szabályozást igényel. Ugyanakkor a közutas terület geotechnikai szabályozásának korszerűsítési munkája az utóbbi években nagyon sikeresen haladt előre.
Az ISPA/KA forrásból finanszírozott, a IV. korridor (Hegyeshalom oh.–Budapest–Lőkösháza oh.) vasúti pályáin elvégzett munkák során alkalmazott utasítások EU felé történő felülvizsgálatakor az alábbi megállapítást fogalmazták meg:
„Összességében elmondható, hogy a kiadásra kerülő D.11. Utasítás igazodik a jelen kor elvárásaihoz, az európai normákhoz, szabványokhoz (pl. Eurocode), és az újabb kutatásokkal és gyakorlati alkalmazásokkal alátámasztott technológiák bekerültek az ajánlásai közé.
Az Utasítás hatásköre egészen a V ≤ 250 km/h sebességű vasútvonalak tervezéséig, építéséig terjed ki, ebben is igazodva a nemzetközi normákhoz.”
A D.11. Műszaki utasítás két kötetben tárgyalja az egyes témaköröket. Az I. kötet általános kérdésekkel és a szűkebb értelemben vett alépítményi földművel foglalkozik. A II. kötet legfontosabb fejezeteibe az alagutakkal, szintbeni vasúti átjárókkal, az ár- és belvízvédelemmel, a vasúti geotechnikai építmények fenntartásával, az alépítményi földmű felújításával kapcsolatos szabályozások összefoglalalása került. A II. kötet végén található egy nem utasítás rendszerű, de mindenki számára igen hasznos tananyag, Magyarország föld­tana.
Az utasítás formailag így áll össze
Az I. kötet fő fejezetei:
   1. Az utasítás hatálya
   2. Alapfogalmak
   3. Általános tervezési irányelvek
   4. Geotechnikai tevékenységek
   5. Hatások és ellenállások
   6. Teherbírás és használhatósági követelmények
   7. Az alépítményi földmű kialakítása
   8. Geoműanyagok alkalmazása a vasúti alépítményben
   9. Az alépítményi földmű kiegészítő rétege
10. A földmű és a híd közötti átmeneti szakasz kialakítása    
11. Földrézsűk
12. Sziklarézsűk
13. Partvédelem
14. Víz- és talajvédelem
15. A földművek biológiai védelme
16. Beépített és kiegészítő létesítmények
17. Töltésalapozás
18. Támszerkezetek
19. A vasúti pálya víztelenítése

A II. kötet fő fejezetei:
  1. Alagutak
  2. Átereszek
  3. Vasút alatti keresztezések és a vasút megközelítése
  4. Szintbeni vasúti átjárók
  5. Peronok
  6. Egyéb építmények
  7. Vasúti rakterületek
  8. Ár- és belvízvédelem
  9. A vasúti geotechnikai építmények fenn­tartása
10. A vasúti alépítményi földmű felújítása, rehabilitációja
11. Földépítmények és egyéb geotechnikai építmények építésének, felújításának dokumentálási kötelezettségei
1. Melléklet: Betartandó és az utasítás tárgyához kapcsolódó előírások (az utasítás szerkesztésekor)
2. Melléklet: Magyarország földtana
Mivel a korábbiakhoz képest számos új fogalommal kell megismerkedni, már az utasítás elején van egy alapfogalmakat definiáló (I. 2.) fejezet, de csaknem minden fejezet előtt is található az aktuális részhez tartozó magyarázó rész. Nem kell minden esetben új fogalomra gondolni, előfordul, hogy a definíció megfogalmazására tisztázó, pontosító célzattal került sor.
A szigorú követelményeknek való megfelelőség igénye miatt a D.11. Utasítás egyik legfontosabb célja, hogy a tervezési, a kivitelezési és a karbantartási tevékenységben a geotechnikai minőséget emelje a geotechnikai vonatkozású szabályok részletes megfogalmazásával és a geotechnikai tervező és szakértő szerepének erősítésével.
A geotechnikai tevékenység (I. 4. fejezet) kiterjed a szükséges talajvizsgálatok tervezésére, kivitelezésére, eredményeinek értékelésére és az alkalmazandó geotechnikai megoldások és szerkezetek tervezésére, kivitelezésére, műszaki felügyeletére, megfigyelésére és fenntartására.
A geotechnikai tevékenység célja, tartalma függ a megoldásra váró feladat, illetve az építmény jellegétől, a természetes és az épített környezet jellegzetességeitől, valamint a megrendelő igényeitől, és természetesen az építmény létesítésének aktuális fázisától.
A geotechnikai szolgáltatáson a geo­technikai tevékenységek összességének eredményét értjük, melyek megvalósításakor a D.11. Utasításban leírt követelményeket kell felhasználni.
Pontosan meghatározták a talajok osztályozását, a Talajvizsgálati jelentés fogalmát. Geotechnikai terv készítésére akkor van szükség, ha az építendő szerkezet és a talajkörnyezet kölcsönhatása felmerül, ha a szerkezetekre jutó hatásokat, illetve a szerkezetek ellenállását és elmozdulásait a talajkörnyezet lényegesen befolyásolja. Mindezeknek mindig igazodniuk kell a projekt aktuális állapotához, a hozzá tartozó tervfajtához, hiszen a geotechnikai szolgáltatások és a projektszakaszok kapcsolatának nagyon szorosnak kell lennie. Ehhez pontosan ismernünk kell a geotechnikai feladat nehézségét, amelyet kategóriába sorolással minősítünk. A geo­technikai tevékenységeknél kell meghatározni az alkalmazandó dokumentumok általános tartalmi és minőségi követelményeit.
A vasúti forgalomból adódó hatások (I. 5. fejezet) a felépítményszerkezeteken keresztül adódnak át az alépítményi földműre. Az ebből származó feszültségek terjedését a földműben egyenes vonalakkal határolt nyomott zónán belül kell megadni. Meg kell különböztetni két zónát, a belső és a külső nyomott zónát, valamint a támaszzónát is. Figyelembe véve az előbbiek­ből származtatott dinamikus hatásokat is, az alépítménynek mindezek elviselésére megfelelő teherbírási és használhatósági határállapottal kell rendelkeznie, ezért ezek követelményrendszerét (I. 6. fejezet) pontosan meg kellett határozni.
Az alépítményi földmű kialakításának előírásait az I. 7. fejezet tartalmazza. Itt ha­tározták meg a keresztmetszeti kialakítási lehetőségeket. Ez a fejezet írja le a talajok minősítését földműanyagként való általános alkalmasságuk szerint, az építéstechnológiai célú minősítéseket, mint például a tömöríthetőség, a vízvezető képesség, az erózióérzékenység, fagyveszély, térfogatváltozási hajlam stb. Meghatározták a földművel szemben támasztott követelményeket, az előírt tömörségi és teherbírási értékeket, azok vizsgálati és mérési eredményeinek kiértékelési módszereit.

A gyors ütemű fejlődés miatt igen sok újdonságot tartalmaz a geoműanyagokra vonatkozó (I. 8.) fejezet. Külön felhívom a figyelmet a 35. táblázatra, amely a geoműanyagok és funkcióik jelentőségét mutatja be az egyes alkalmazási körökben, valamint a 36. táblázatra, amely a geotextíliák GRK-minősítését adja robusztussági szempontból. Az itt leírtakat jól kiegészíti az utasítások közül visszahívott P-9370/2008. sz. Geoműanyagok vasúti alkalmazása című egykori Főigazgatói utasítás ábragyűjteménye. Sajnálatos, hogy az alépítmény elvárt 50 éves korához viszonyítva a geoműanyagokkal szemben nincs elegendő tapasztalatunk, emiatt a gyártók ajánlásaira, illetve laboratóriumi vizsgálati eredményekre tudunk csak támaszkodni.
Egy egész fejezetet (I. 9.) szenteltünk az alépítményi földmű kiegészítő rétegének, ami új fogalom, és annak ellenére, hogy nem a földmű része, egyértelműen a vasúti pálya alépítményének szerkezeti eleme. Meg kell ismerni a szemcsés kiegészítő réteg fajtáit, mint SZK1, SZK2 és az azokkal szemben támasztott követelményeket, illetve a kiegészítő réteg elhagyhatósági kritériumát. Ideje elfelejteni az eddig általánosan alkalmazott „homokos kavics + terfil” megfogalmazásokat a műszaki le­írá­sokban!
A földmű és a híd közötti átmeneti szakasz kialakítása (I. 10. fejezet) a vas­úti pálya frekventált szakasza, nem teljesen körültekintő kivitelezés esetén fokozott fenntartási igénnyel. Nemcsak a geo­tech­ni­kustól, de a híd tervezőjétől is nagy odafigyelést igényel. A tervezésnek műszakilag indokolt esetben ki kell terjednie a két oldalról csatlakozó 50-50 m hosszú pályaszakaszra is, amit a geotechnikusnak, a híd- és a pályatervezőnek közösen kell kidolgoznia. Az átmeneti szakasz hosszát a pályára engedélyezett sebesség, a közlekedő vontató- és vontatott járművek tengelyelrendezése és a járműterhelés függvényében kell megállapítani.
A Föld és Sziklarézsűk kialakítását mutatja be a következő (I. 11. és 12.) két fejezet. A partvédelmi kérdéseket a 13., a víz- és talajvédelmi rendelkezéseket a 14., míg a földmű biológiai védelmét a 15. fejezet tárgyalja. A 16. fejezetben a földműbe beépített és kiegészítő létesítmények, így például a kábelvezetések lehetőségeinek kérdései kerültek a földmű, elsősorban a vasúti pálya víztelenítése szempontjából.
Az I. 17. fejezetébe a töltésalapozás Magyarországon már alkalmazott lehetőségei és azok meghatározó előírásai kerültek. Az I. 18. fejezet a támszerkezetek témakörét dolgozza fel (4. kép).

Az I. 19. fejezet a vasúti pálya víztelenítését tárgyalja, ahol kiemelendő, hogy az 50 éves távlatra tervezett alépítmény és a vasúti pálya víztelenítésének hidraulikai méretezését 20 éves gyakoriságú csapadék alapulvételével kell végezni.
A II. kötet 1. fejezete a föld alatti építmények, műtárgyak, pontosabban az alagutak témakörét tárgyalja. Hazánkban nincs túl sok vasúti alagút, még kevesebb építése várható a közeljövőben, ennek ellenére a téma gyakori aktualitása főként a meglévők műszaki állapota miatt megkívánta az aránylag bő terjedelmű feldolgozást. Gyakorlatilag a szakirodalma is hiányzik hazánkban, ezért mindenképpen indokolt volt egy átfogó ismeretet adó anyag kiadása.

Az átereszeket (II. 2. fejezet), a vasút alatti keresztezéseket és a vasút megköze­lítését (II. 3. fejezet) csak érintőlegesen említik ezekben a fejezetekben az ott leírtak miatt, de a Hídszabályzattal teljes összhangban.
A következő (II. 4.) fejezet részletesen tárgyalja a szintbeni vasúti átjárókra, azok létesítésére, tervezésére és megszüntetésére vonatkozó előírásokat, meghatározza a rálátási háromszöget és a vasúti átjárók kialakításának módjait mind a közúti, mind a kerékpáros és gyalogos átvezetésekkel kapcsolatban.
A peronoknál (II. 5. fejezet) pontosították a méretekre és kialakításra, burkolatra vonatkozó előírásokat – főként az akadálymentességre vonatkozóan – annak érdekében, hogy a fogyatékkal élők is biztonsággal használhassák.
Az Egyéb építmények (II. 6.) fejezet a jelzőoszlopok és árbócok, a zajárnyékoló falak, felsővezeték-tartó és a térvilágítási oszlopok alapjainak kialakítási szempontjait mutatja be vasúti pálya, illetve annak víztelenítése centrikusan (5. kép).

A vasúti rakterületek (II. 7. fejezet) után az ár- és belvízvédelmi kérdéseket és feladatokat tartalmazza a II. 8. fejezete.
A II. 9. fejezete a vasúti geotechnikai építmények fenntartásával, felügyeleti előírásaival foglalkozik, ez utóbbi a D.5. sz. Pályafelügyeleti Utasítással szinkronban. Itt mindenképpen fel kell hívni a figyelmet arra, hogy hosszú távon szükséges az alépítményi munkakörök megteremtése – feltöltése igazgatósági szinten (alépítményi szakértő, illetve szakaszmérnök) és egy alépítmény-diagnosztikai utasítás kiadása is. A II. 10. fejezete a vasúti alépítményi földmű felújításának és rehabilitációjának módszereit és előírásait tartalmazza, ami ma a leggyakrabban előforduló feladat. Összefoglalták a földmunkás és a vágányon járó nagygépes technológia előnyeit és hátrányait, ezzel tulajdonképpen a kivitelezéskor alkalmazandó technológia (6. kép) kiválasztását is elősegítve. Főként az üzemeltetők számára fontos a karbantartási és kisebb felújítási munkák végzése során a rövid hosszúságú alépítményi beavatkozásra előírtak betartása. Kiemelendő, hogy alépítményi szempontból is a homogenitásra kell törekedni. A fejezet a továbbiakban a földművek romlásával és helyreállításával foglalkozik.

Végül, de nem utolsósorban, a földépítmények és egyéb geotechnikai építmények építésének, felújításának dokumentálási kötelezettségeit is összefoglalja az utasítás.
A II. 11. fejezete tartalmazza azt, hogy a kivitelezőknek milyen dokumentumokat, vizsgálati, mérési és megfelelőségi jegyző­könyveket kell átadniuk az üzemeltető számára, amelyeket meg is kell őrizni.
Az 1. Melléklet az utasítás szerkesztésekor figyelembe vett előírások gyűjteménye annak érdekében, hogy esetleges pontosításhoz, további magyarázathoz az eredeti szabványt vagy utasítást is elő lehessen keresni.
A 2. Melléklet Magyarország földtanának leírása, ami tájékoztató jellegű, de jól kiegészíti az utasításhoz szükséges ismereteket. Hasznos információkat tartalmaz az üzemeltetőknek az általuk felügyelt terület földtani viselkedésének megértéséhez, és a kivitelezők felkészülését is jól segíti az építési környezet talajviszonyainak megismerésében.
Az utasítás tehát sok új információt tartalmaz, tanulmányozása minden szakember számára elengedhetetlen, és kellő ismerete után műszaki érdekességként is alkalmazható. A vasúti pálya alépítményi kérdéseinek kezelésére, új szemléletre, gondolkodásmódra van szükség. Viszonylag gyorsan fejlődő szakterületről lévén szó, a várható változtatási igény, a tapasztalati információk frissítése miatt cserélhető lapos kivitelben készült. Reméljük, mindenki megelégedéssel forgatja a 90. születésnapjára megújult D.11. Utasítást, és megfelelően előkészítettük a tíz év múlva esedékes centenáriumának megünneplését.