Ugrás a tartalomra

Monitoringvizsgálatok a MÁV vasúti hídjain

A teljes cikket megtalálja a folyóirat 2015 / 4-5. szám lapszámában.
|
osztályvezető, hídszakértő mérnök
MÁV Központi Felépítményvizsgáló Kft. Híddiagnosztikai Osztály
okleveles szerkezetépítő mérnök
MÁV KFV Kft. Híd osztály
A monitoring kifejezés folyamatos megfigyelést, folyamatos vizsgálatot jelent. A hídmonitoring tehát a hidak időszakos, ismétlődő vizsgálatát vagy akár állandó műszaki felügyeletét is jelentheti, melynek keretében meghatározott időintervallumokban megfigyelés alatt tarthatjuk a szerkezet egyes részeit. A mo­ni­toringvizsgálatoknak nagy jelentőségük van az üzemeltetésben és a fenntartásban is, hiszen az üzemeltető tudomást szerezhet a szerkezet állapotában beállt változásokról, és szükség esetén időben intézkedhet a káros folyamatok megállításáról. Az alábbiakban a 15 éve épült Nagyrákosi völgyhíd és a 2009-ben forgalomba helyezett Északi Duna-híd monitoringvizsgálatának eredményeit és tapasztalatait, valamint a Déli összekötő vasúti hídon kísérleti jelleggel az időszakos III. fokú hídvizsgálat során létesülő monitoringrendszert mutatjuk be.

A hídszerkezetek megbízhatósága (szilárdsága, állékonysága, merevsége, tartóssága) és a közlekedés biztonsága lényeges szempontok a műtárgyak életében, ezért fontos a vizsgált paraméterek helyszínen való folyamatos és közvetlen mérése, de a monitoringadatok gyűjtése, adatbázisba rendezése és hosszú távú megőrzése is legalább annyira lényeges feladat, mint az adatok helyszíni mérése. A monitoring­rendszerek alkalmazása újszerű szerkezeti kialakítás esetén vagy nagy jelentőségű műtárgyaknál lehet gazdaságos és indokolt. Szükséges lehet akkor is, ha a szerkezet kialakítása vagy állapota az utasításokban előírt vizsgálati ciklusidőnél sűrűbb megfigyelést indokol.

Nagyrákosi völgyhíd

A Zalalövő–Bajánsenye–oh. vasútvonalon elhelyezkedő völgyhíd 32 nyílású, többtámaszú szerkezet, teljes hossza a két hídfő sarutengelyében mérve 1395,0 m. A hidat három önálló hídszerkezet alkotja, melyek a terveken A, B és C híd elnevezéssel szerepelnek. Mindhárom híd azonos keresztmetszetű, egycellás vasbeton szekrénytartós felszerkezettel épült, a vasúti pálya zúzottkőágyazat-átvezetéses. A híd egyik oldalán, a teljes hídhosszon, minden egyes támaszon hosszirányban mozgó, keresztirányban fix, a másik oldalon minden támaszon, minden irányban mozgó saruk vannak beépítve.
A völgyhíd egyedi jellege miatt a Vasúti Hídszabályzat IX. fejezetében előírt vizsgálatokon, méréseken kívül a fenntartási és karbantartási munkák tervezéséhez a következő vizsgálatokat és méréseket kellett elvégezni:

Felszerkezet alakfelvétele

A felszerkezeten elhelyezett észlelési pontok magassági bemérése és a 0, illetve előző mérések eredményeivel való összehasonlítása képet ad a híd függőleges elmozdulásáról, ami a támaszok süllyedéséből és a támaszok közötti lehajlásból tevődik össze. Az észlelési pontok bemérése után kiszámolt nyílásközépi lehajlások összehasonlítása módot ad a lehajlás időbeli alakulásának megfigyelésére, ugyanis a beton zsugorodása és lassú alakváltozása, továbbá a feszítőkábelek relaxációja befolyásolja azt.
A felszerkezet alakfelvétele és az előző mérési eredmények összehasonlítása alapján a középső keresztmetszeteknek a beton zsugorodásából és lassú alakváltozásából, valamint a feszítőkábelek relaxációjából származó alakváltozása az előírt értékeket nem haladják meg.

Felszerkezet hosszváltozása és dilatációs mozgások

A híd tengelyirányú hőmozgásának mérése a hídfőknél, a déli bordáknál elhelyezett mérőműszerekkel történik. A hídfőknél a szekrénytartó alsó síkjára és a saruzsámolyhoz rögzített, az A-B, illetve B-C hidak között a szekrénytartó déli bordájára rögzített mérőberendezéssel. A mérési eredményeket az 1. ábra mutatja.

1. ábra. A Nagyrákosi völgyhíd dilatációs mozgásmérési eredményei
1. ábra. A Nagyrákosi völgyhíd dilatációs mozgásmérési eredményei


A hídvégek és hídfők közötti távolságok a hőmérséklet függvényében változnak, de az eltelt évek alatt azonos hőmérsékleten mérve a hídhossz csökkenő értéket mutat a zsugorodás és a lassú alakváltozás miatt.

Szabadkábelek ellenőrzése

Az A és a C hídnál bordánként egy-egy kábelnél, a kábelek mindkét végén erőmérő cellák vannak beépítve. Mivel zsírozott pászmákról van szó, így az azokban lévő feszítőerő a súrlódási veszteségek figyelembevételével ellenőrizhető. A mérési eredményekből következtetni lehet az összes szabadkábelben lévő erőre, és szükség esetén elő lehet irányozni a beavatkozást.
A mérési eredmények alapján megállapítható, hogy 2000-ben a feszítéskori feszítőerők a próbaterhelés után az A jelű hídnál néhol növekedtek, a C jelű hídnál pedig csökkentek. Ezek a változások az­zal magyarázhatóak, hogy a próbaterhelés során bekövetkezett mozgások fölszabadították a kábeltöréseknél esetleg fellépő súrlódásokat, és a feszítőkábelek „beálltak”.
3, 11 és 14 év elteltével az A és C jelű hídnál jellemzően feszítőerő-csökkenés mu­tatható ki (2. ábra), némi ingadozással. A kevés mérés azonban nem alkalmas arra, hogy az évszakváltozás okozta ingadozások kiküszöbölhetőek legyenek.

2. ábra. Feszítőerő-változás a Nagyrákosi völgyhíd szabadkábeleiben az évek során
2. ábra. Feszítőerő-változás a Nagyrákosi völgyhíd szabadkábeleiben az évek során

Hídsaruk ellenőrzése

A hídon beépített Maurer gyártmányú hídsaruk mindegyike elmozdulás és reakcióerő mérésére alkalmas kivitelű. A reakcióerők értéke az alépítmények függőleges elmozdulásának (támaszsüllyedés) függvénye. A változások mértéke mutatja a 0, illetve előző mérésekhez képest az alépítmények süllyedésviszonyait, ami az alépítmények geodéziai mérésének a kontrolljaként tekinthető.



A forgalomba helyezést megelőző hídvizsgálat során végzett 0 mérést vizsgálva látható, hogy az alépítmények szerkezeti gerendáin elhelyezkedő saruk két egymást követő saruerő mérése közötti eltérés 21 esetben (a saruk 63,6%-ánál) haladta meg az előírt ±15%-ot, ami a felszerkezet merevségéből adódóan már a saruk 1-2 mm nagyságú magassági eltéréséből is származhatott.
A 2000-ben és 2014-ben elvégzett mérések alapján a 2-2 saruerő közötti ±15%-ot meghaladó eltérések hét esetben csökkentek, a saruerők kiegyenlítődtek, hét esetben az eltérés jelentősen nem változott, két esetben az eltérés nőtt, öt esetben pedig a változás a saruerő-mérő meghibásodására vezethető vissza.
Az összehasonlítások és elemzések alapján a P12, P13, P14 és P21 pilléreknél lehet szükség a sarulemez és a saru közé hézagoló lemez elhelyezésére. A hiba a forgalom biztonságát közvetlenül nem érinti, a felszerkezet igénybevételeit károsan nem befolyásolja. A következő III. fokú hídvizsgálatig az érintett pilléreknél javasolt az ellenőrző mérések évenkénti elvégzése. Ha időközben valamely mérés eredménye eléri a határértéket, akkor be kell avatkozni, hogy a felszerkezetben a feszültségátrendeződés következtében egyre növekvő igénybevételek további növekedését megállítsuk, illetve az eredeti állapotot közelítőleg visszaállítsuk.

Alépítmények ellenőrzése

A híd élete során rendszeresen ellenőrizni kell az alépítmények magassági helyzetét (süllyedését), valamint mind hossz-, mind keresztirányban a függőlegestől való eltérését (dőlését). A süllyedés meghatározására az alépítmények alsó részén szintezőcsapok vannak beépítve. A pillérek kétirányú (hídtengely és hídtengelyre merőleges) dőlésváltozásának meghatározásához arra alkalmas csapok vannak elhelyezve, melyek bázistávolsága 2,00, illetve 3,00 m. A dőlésmérésekhez erre a célra készített kalibrált libellás mérőeszközt használtunk, és a csapok magasságkülönbségét mindkét irányban mikrométer csavar beállításával olvastuk le.
A mérési eredményeket a 0, illetve előző mérésekkel hasonlítjuk össze, és a Fenntartási Utasításban meghatározott határ­értékekkel vetjük össze.
Az észlelési pontok magassági bemérése és a 0 mérés eredményeivel való összehasonlítás alapján egyértelmű süllyedési tendenciák nem állapíthatók meg. Egyik alépítményen sem mutatható ki határértéket meghaladó süllyedés, valamint két szomszédos alépítmény süllyedéskülönbsége sem éri el a vonatkozó határértéket. Beavatkozás nem szükséges.
2014-ben a pillérdőlések mérését többször megismételtük, és a csapok szintkülönbségének bemérését felsőrendű szintezővel is több esetben elvégeztük.
Az elvégzett mérések alapján a következő megállapításokat lehet tenni:

  • A mérés pontossága függ a napszaktól, a napsütés intenzitásától, a hőmérséklettől, a széliránytól és szélsebességtől, valamint a libellás mérőeszköz csapokon való elhelyezésétől (a mérőeszköz függesztőkampója nekiütközik-e a csapnak, illetve a függesztőkampó a nútban is tud mozogni), továbbá függ a mérés időtartamától. A libella érzékenysége miatt egy mérés akár 20-30 percig is tarthat, ami pillérenként 1,5-2 órát jelent.
  • A fentieket figyelembe véve a mérés pontossága 3 m-es bázison körülbelül ±0,2 mm.
  • A felsőrendű szintezővel végzett mérések alapján a jelenlegi csapok kialakítása (főleg a nem vízszintes helyzetük miatt) nem alkalmas a szintkülönbségek geodéziai úton való meghatározására. A mérések középhibája 1 mm volt.
  • A 2000-ben, 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban, valamint a 2010-ben és 2014-ben elvégzett mérések összehasonlítása alapján a pilléreken nem mutat­ható ki 1 mm-nél nagyobb dőlés.
  • Pillérek dőlésmérésére alkalmas műszer a tiltméter (dőlésmérő) és az inklinométer (ferdeségmérő), melyeket külföldön számos esetben alkalmaznak hidak mo­ni­to­ring­vizsgálatához. Ezek az eszközök nem csak a pillérdőlés kimutatására célszerűek, alkalmazásukkal nyomon követhető a hőmérséklet-változás hatására bekövetkező mozgás, és megismerhető a szerkezet terhelés alatti viselkedése. A tiltméter pontossága ±0,001–0,005°mm.

A jövőben kivitelezett magas pillérek dőlésmérése esetén javasolt tiltméter vagy inklinométer telepítése, illetve az adatok rendszeres leolvasása és kiértékelése.

A hőmérséklet eloszlásának mérése

A hőmérséklet mérését az A jelű híd II. nyílás közepén telepített automatikus, adatgyűjtővel összekapcsolt érzékelőkkel végezzük.
A hőmérők közül 2-2 db a vasbeton lemez, illetve borda belsejébe, 1 db hőmérő a szekrénytartó belsejébe, 1 db pedig a szekrénytartó jobb (északi) oldalára kívülről épült be. A hőmérséklet-érzékelőket mérési adatgyűjtővel kapcsolták össze, ez automatikusan, naponta 3 óránként (01:00, 04:00, 07:00, 10:00, 13:00, 16:00, 19:00 és 22:00 órakor) rögzíti az adatokat. A bordába kerülő hőmérőket ~23 cm mély fúrt lyukba, a borda függőleges tengelyvonalába tették, a szekrénytartó súlypontjának magasságába. Az alsó és felső lemezben elhelyezett hőmérőket a lemez vastagságának feléig az előre elkészített fúrt lyukba (~12 cm) helyezték el. A levegő hőmérsékletének mérését végző hőmérőt a szekrénykeresztmetszet függőleges tengelyében, a felső lemezről lelógatva rögzítették.


 

Északi összekötő vasúti híd

A híd meder feletti felszerkezete – amely a budai parti nyílásban az ortotróp lemezes alsó öv folytatásaként, 22,40 m támasz­közű, gerinclemezes, felsőpályás hídszerkezet – 7 nyílású, rácsos, felső szélráccsal merevített alsópályás acélhíd, 7 × 93,0 m-es támaszközzel.
A híd 2008-as átépítése során a szerkezeti kialakítás és a pillérek állapota a fékezőerők hídfőben történő felvételét indokolták, fix saru alkalmazása nélkül. A sarurendszer lényege, hogy a szerkezet végeihez beépített 2-2 db, ún. hidraulikus féktámaszok (lökésközvetítő készülékek) (3. ábra) a hirtelen bekövetkező erő hatására erőátadó elemként működnek, a szerkezet lassú hőmozgását viszont nem akadályozzák. A fékezőerő hatására a fel­szer­kezet kismértékben megmozdul, de a féktámasz azt azonnal megfogja. Az esetlegesen egy irányba történő elkúszást műgumi ütközőbakok korlátozzák.

3. ábra. Felműszerezett hidraulikus féktámasz az Északi összekötő Duna-hídon
3. ábra. Felműszerezett hidraulikus féktámasz az Északi összekötő Duna-hídon


Az újfajta saruelrendezés megfelelő mű­ködésének ellenőrzésére dilatációs moz­gásmérőket (adatrögzítővel ellátott li­neá­­ris potenciométereket) építettünk be, ezek a szerkezet hőmozgását, elkúszását és a hőmérsékleti adatokat (sín, szerkezet, le­ve­gő) rögzítik.
A mért értékek elemzésére az adatok letöltése után van lehetőség. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a sarurendszer működése rendeltetésszerű, a szerkezet szabad hőmozgása nem akadályozott, és a szerkezet nem torlódik egyik irányba sem.

Déli összekötő vasúti Duna-híd

A Déli összekötő vasúti híd (továbbiakban DÖVH) két egyvágányú, folytatólagos többtámaszú, 4 nyílású alsópályás rácsos acélszerkezet, hagyományos kereszttartó­-hossztartó rendszerű pályatartóval, nyí­lá­son­ként egy hossztartó-megszakítással. A híd elhelyezkedése és a rajta átmenő forgalom nagysága miatt hazánk legjelentősebb vasúti műtárgya, ezért vizsgálata kiemelt figyelmet igényel. Különösen azért, mert az 1948-ban, illetve 1953-ban készült acélszerkezetek 60 év feletti életkora és a vasúti forgalom nagysága fáradási problémákat okozott. Az időszakos III. fokú hídvizsgálatot azonban nagyban korlátozza a szükséges vágányzár hiánya, melyet monitoringrendszerek kísérleti telepítésével kíséreltünk meg áthidalni. A továbbiakban a jelenleg kísérleti jelleggel működő mérőrendszereket mutatjuk be.

Dilatációs mozgásmérések

2014 decemberében az időszakos harmad­fokú hídvizsgálat keretében került sor a dilatációs mozgásmérő eszközök telepítésére a híd mozgó saruira a Metalelektro Kft. közreműködésével. A távfelügyelet biz­tosítására a mérési eredmények (saruállás, hőmérséklet) már élőben is elérhetők a felhasználók által webes felületen keresztül, valamint a mintavételezés sűrűsége is állítható, így akár a vonatforgalom alatti sarumozgások időbeli lefutása is követhetővé vált (4. ábra).

4. ábra. A Déli összekötő vasúti híd (DÖVH) online elérhető dilatációs mozgásmérési eredményei
4. ábra. A Déli összekötő vasúti híd (DÖVH) online elérhető dilatációs mozgásmérési eredményei


Az időszakos hídvizsgálati eredmények alapján a szerkezet szabad hőmozgása, valamint a saruk terhelés alatti hosszirányú mozgásai nem gátoltak.


 

Repedésterjedés-monitoring, feszültségnövekmények mérése

Második ütemben a hossztartó felső övén kialakult keresztirányú repedések vizsgálatára szereltünk fel próbaképpen nyúlásmérő bélyegeket. A 2013-as BME szakértői jelentés kimutatta, hogy a repedések ellenére a hossztartók teherbírása még megfelelő, de emiatt a felső övszögacélokban lokálisan megnövekvő feszültségek további fáradási problémákhoz vezethetnek.
A nyúlásmérő bélyegeket úgy helyeztük fel, hogy a hajlításból származó hosszirányú normálfeszültségeket tudják mérni (5. ábra). A sérült, valamint ezzel szimmetrikusan a repedésmentes hossztartót is felbélyegeztük, hogy utóbbi referencia­adatokat szolgáltasson, és a repedések miatti feszültségnövekmények mérhető­ek legyenek.

5. ábra. Nyúlásmérő bélyeg telepítés közben a DÖVH hossztartó felső övén
5. ábra. Nyúlásmérő bélyeg telepítés közben a DÖVH hossztartó felső övén

A repedt hossztartó felső öv­le­mezén a repedéscsúcshoz került egy bé­lyeg, ennek eredményeiből a felső öv fe­szült­ségnövekményeit, illetve a repedés időbeli továbbterjedését lehet megállapítani. Emellett a repedés alatt a hossztartó felső övszögacéljára került bélyeg, mely szintén a fáradás szempontjából kritikus, megnövekedett feszültségeket méri, valamint további feszültségnövekedés esetén a repedés továbbterjedésére is lehet következtetni.
A kapott eredményekkel reményeink szerint igazolni lehet a szakértői jelentés számításait, miszerint a felső övszögacél valóban képes-e rugalmas állapotban viselni a terheket a repedt hossztartó felső öv helyett. Emellett a tapasztalt repedések szükségessé teszik a szerkezeti integritás vizsgálatára szolgáló további mérőrendszerek telepítését is.

Tengelysúlymérés

Hogy a bal és jobb hossztartó mérési eredményei összehasonlíthatóak legyenek, mér­jük a tehernek a vasúti szerelvények kígyózó mozgásából eredő excentrikusságát is a vizsgált keresztmetszetben. A sínre szerelt, függőleges feszültséget mérő nyúlásmérő bélyegek a tengelysúly bal-jobb sínre (ezáltal a hossztartóra) jutó arányait mérik. Ezzel korrigálni lehet a hossztartók feszültségmérési eredményeit.

Hossztartó-megszakítások mozgásmérése

Jelenleg ugyan nem mo­ni­to­ring­rend­szer­ként üzemel, de hídvizsgálatunk során fon­tosnak találtuk, hogy a hossztartó-meg­szakítások rendeltetésszerű működését ellenőrizzük. A BME szakértői jelentésében a végeselemes modell – vélhetően korábbi hídvizsgálatok eredményei alapján – befeszült hossztartó-megszakításokat feltételez, így a hossztartóra a többlet normálerő miatt 1,77-es, a kereszttartóra a keresztirányú hajlítás miatt 3,02-es kihasználtsági érték adódott. A mérési eredmények azt mutatták, hogy a bal vá­gányú szerkezet harmadik nyílásában valóban gátolt a hossztartó-megszakítások hosszirányú mozgása, így itt a pályatartó szerkezeti elemein a főtartóhatásból fellépő többlet-igénybevétel a szerkezeti elemek tönkremenetelét okozhatja. A jelenség további monitoringrendszerek telepítését indokolhatja a hídon.

Összefoglalás

A fenti példák azt mutatják, hogy nagy szerkezeteknél a jól megtervezett mo­ni­to­ringrendszerek az időszakos hídvizsgá­la­tokat nagymértékben segítik, azo­kat részletesebbé, pontosabbá teszik, továbbá az időszakos hídvizsgálatok közötti időben is hasznos adatokat szolgáltatnak a híd fenntartására vonatkozóan. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy a mo­ni­to­ring­­rendszerek telepítése önmagában még nem helyettesíti az időszakos hídvizsgálatokat, valamint – ahogy a Nagyrákosi völgyhíd példáján is látható – a megfelelő működéshez elengedhetetlen a műszerek megfelelő időközönkénti karbantartása és az eredmények folyamatos, de legalább évenkénti kiértékelése.