A vonalas létesítmények jelentős hatással vannak a természeti környezetre. A táj arculatának megváltoztatása, a különböző talaj-, levegő- és vízszennyező anyagok kibocsátása, zaj, ökológiai és kulturális kapcsolatok megszűnése csak néhány az ismert következmények közül. Ezek a hatások a környező rendszerek működését alapvetően befolyásolják, ezért kulcsfontosságú a vonalas létesítmények által egyre kisebb, izolált foltokra darabolt, valamikor egységes természeti környezetet érő fragmentációs hatás csökkentése. Ugyanakkor fontos a valamikor összefüggő élőhelyek közötti kapcsolatok erősítése. A vonalas létesítmények ökológiai szempontú kialakítása, felújítása, karbantartása az ember és a közelében megtelepedett fajok számára fontos (IENE Műhelytalálkozó. Tóth M., Puky M. 2011).

2010-ben – a biológiai sokféleség világévében – Velencén megtartották az Impro­ving connections in a changing environment elnevezésű 2010 Infra Eco Network Europe (IENE) konferenciát. A rendezvényen négy kontinens 32 országának mintegy 200 szakértője tanácskozott. A 2010 a Biodiverzitás Nemzetközi Éve rendezvénysorozaton belül ez volt a legnagyobb nemzetközi szakmai rendezvény Magyarországon.
Az Infra Eco Network Europe konferencia kiemelt témája a vonalas létesítmények (utak, vasutak, csatornák) és az élővilág kapcsolata volt. Ez Európában különösen fontos, mert a kontinens területe viszonylag kicsi, a vonalas létesítmények sűrűsége viszont itt a legnagyobb a Földön, ráadásul ez hosszú távon is érvényes megállapítás. Régiónkban ez a problémakör kiemelt fontosságú, hiszen számos új építésű út- és vasútvonal építése, tervezése zajlik itt. Ennek megfelelően húsz európai uniós, illetve további öt európai országból érkeztek résztvevők (1. ábra). Hét év után ez volt az első ilyen nagyszabású konferencia Európában (IENE-beszámoló. Puky M. 2010).
A konferencia folytatásaként 2011. május 5-én a Fővárosi Állat- és Növénykertben a Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferenciasorozat témájaként rendezték meg A vonalas létesítmények, csatornák, utak vasutak és az élővilág kapcsolata kü­lönös tekintettel az utóbbi védelmére című konferenciát. A találkozó célja az volt, hogy fórumot teremtsen a hazai kutatóknak, gyakorlati szakembereknek, mérnököknek, biológusoknak és természetvédőknek, lehetőséget adva a párbeszédre, sikeres és kevésbé sikeres programok áttekintésére.
A konferencián a MÁV Zrt. Egészség-, Biztonság- és Környezetvédelmi Főosztálya természet- és élővilág-védelemmel foglalkozó képviselője, e cikk szerzője is részt vett és előadást tartott. Elmondta, hogy a MÁV Zrt. Egészség-, Biztonság- és Környezetvédelmi Főosztálya a vasúti környezetvédelmi szolgáltatás irányító szervezete, területi központjai révén hálózati szintű szolgáltatási feladatokat lát el a környezet- és természetvédelem területén is. Elhangzott továbbá, hogy a vasúti pályatervezésnél, felújításnál a természetvédelmi szempontokat már a kezdetektől figyelembe veszik. Fontos tényező, hogy a környezetben változást előidéző beruházások végső hatásviselője az ember, azonban az élővilágra is kihatnak ezek a terhelések. Számos jó példával illusztrálta, hogy a vasútnál is elkezdődött az ökológiai szempontrendszer figyelembevétele. Például a Zalalövő–Bajánsenye vonalon a Nagyrákosi völgyhíd beruházásával a Zala folyó árterében az élőhelyek elszigetelését megakadályozó műszaki megoldás szüle­tett (2. ábra).

Ezzel a térség növény- és állatvilága a lehető legkisebb mértékben „sérült”. Az esztergomi vonalszakaszon a vízátereszek megfelelő elhelyezésével – többletköltségek nélkül – a kétéltűek és hüllők vonulási útvonalát sikerült a műtárgyban és nem a pályatesten megoldani. A Hatvan–Miskolc vonalszakasz előzetes környezeti hatásvizsgálatának természetvédelmi munkarészében szerepel a madarak áramütés elleni védelmének kialakítása. Az elkészített munkaanyag vizsgálati hátterét a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület madarak és légvezetékek konfliktusát elemző átfogó felmérési adatai adták.
A MÁV Zrt. tevékenysége ellátása során társasági és szolgáltatási szinten az illetékes minisztériumokkal (pl.: Vidékfejlesztési Minisztérium, Nemzeti Fejlesz­tési Minisztérium), hatóságokkal, felügyelő­sé­gekkel és más szervezetekkel, non-governmental organization (NGO) szoros kapcsolatban áll.
A fenti példák bizonyítják, hogy a vasút a kormányzati szervezetek mellett a nem kormányzati szervezetekkel – a többi között a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Hulladék Munkaszövetség, Varangy Akciócsoport Egyesület, Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutató Intézet, Magyar Duna-kutató Állomás, Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége stb. – való együttműködéssel e forrásokból származó felméréseket, adatokat és véleményeket beépíti már a tervezési folyamatokba. Ezekkel az intézkedésekkel a kezdetektől kiküszöbölhetők vagy a lehető legkisebb mértékűre csökkenthetők az érintett területen lévő ökoszisztémák (életközösségek) életfolyamatainak indokolatlan és káros terhelése.