Az utánpótlás-nevelés nem mindig zökkenőmentes. Legegyszerűbb esetben a nyugdíj előtt álló munkatársunk a kiválasztott fiatal kollégát maga mellé veszi és minden lehetséges szakmai programra magával viszi hónapokon keresztül. Ez idő alatt megismeri a helyi viszonyokat, a jövőben rábízott pályalétesítményt és tartozékait, találkozik a társszolgálatok képviselőivel, megismeri a területet, azokat a munkatársakat, akikkel közösen kell együtt dolgoznia.
Az idealizált helyzetben feltételezzük az ifjú kolléga szakmai tudását, már meglévő gyakorlatát. Ekkor csak a helyi körülményeket, a szakasz megismerését kell hozzátenni. Ez azokra a munkatársakra vonatkozik, akik korábban az ország más-más, de a vasúti pályafenntartás szakmai területén dolgoztak.
A gyakorlatban legtöbbször olyan kezdő fiatal érkezik, akinek ez az első munkahelye. Át kell állnia az egyetemi hallgatói életformáról, a szabadabb időbeosztásról, a kialakult szokásokról a munkaviszony adta kötelezettségekre.
 A felvételi elbeszélgetésen kiválasztottak bekerülnek a pályás csapatba, tele várakozással, érdeklődéssel, tudásvággyal.
Régen a vasúti munkavállalás családi hagyomány volt, generációk jöttek, váltották egymást és élték le életüket a „vasutasok nagy családjában”. (Személy szerint én a családomban az ötödik generációt képviselem.)
Vannak, akik a vasúti szolgálat hagyományaihoz hűen, családi kötődéssel érkeznek, viszont sok példa van arra is, amikor az adott családban az ifjú mérnök elsőként lép a vasút kötelékébe, majd megismeri és megszereti a szakmát, „átjárja a mozdony füstje”. Ők új, ismeretlen közegbe érkeznek, de igyekeznek mihamarabb beilleszkedni, kérik és várják a segítséget. Elfogadják, hogy minden helyzetben, mindenkitől lehet kérdezni, valamit tanulni, csak figyelni kell.
A programra jelentkező mérnökök végzettsége határozottan változatos képet mutat. A közlekedésépítő mérnök mellett találkozunk infrastruktúraépítő, tájépítő, vízépítő mérnökökkel, műszaki menedzserrel és még sorolhatnám a különféle végzettségűeket.
A későbbi, a gyakornoki programot követő szakaszmérnöki munka viszont nem tesz végzettségbeli különbséget, mindenkinek egyformán, ugyanazzal a szakmai tudással kell a munkát végeznie. A felkészítésben komoly kihívás az, amikor a más végzettségű gyakornokokat kell felkészíteni a „vizsgára bocsátható” szintre. Ez nemcsak a vizsgára elegendő tudást kell, hogy jelentse, hanem a vizsga utáni, azonnali munkára való felelősségteljes alkalmasságot is.
A hozzám kerülő fiatalokkal az első feladat az ismerkedés. Ez a legelső találkozáson a kölcsönös bemutatkozást, a szakmai és családi háttér, az egyéni érdeklődési kör rövid bemutatását jelenti. Fontos lehet annak tisztázása, hogy miért a MÁV-pályafenntartást választotta munkahelynek. A személyiség megismerése, adottságainak felmérése lényeges, mert van irányító és van csapatjátékos, van elméleti és van gyakorlati beállítottságú kolléga. Mindenkinek helye van, és mindenkire szükség van, de később, a munkakör kiválasztásában a mentor sokat tud segíteni a főnökség vezetőinek.
Jó, ha látják a munkát kezdő kollégáink, hogy egy hosszú felkészülési folyamat elején vannak. A szakaszmérnöki vizsga a kiindulópont. A várhatóan több évtizedes munkájuk során sok fejlesztés, új technológia, új gép, új szerkezet jelenik meg, amelyeket meg kell ismerni és használni. Ezt csak folyamatos tanulással, naprakész tudással lehet biztosítani.
A gyakorlatban az a jó, a hiteles mérnök, aki tanácsot tud adni, irányítja, segíti a beosztottak munkáját. Ez nem a felkészületlen ember okoskodását jelenti, hanem a szakirodalom folyamatos olvasását, az új dolgok iránti fogékonyságot, a megismerést, a tanulást, a továbbképzéseken való aktív részvételt feltételezi. Legyen meg a tudása, a szakma szeretete és kell egy szakmai alázat is.
A nálunk működő többlépcsős, többirányú felkészítés során mindenkinek először pályafenntartási alapismeretet és gyakorlatot a fenntartási szakaszon kell megszerezni, minél több felügyeleti munkába bevonva. Erre a feladatra kiválasztott gyakorlószakaszaink vannak, amelyek a következők: Debrecen II, Tócóvölgy, Nyíregyháza és Nyírbátor. Ezeken a szakaszokon a gyakornokaink olyan pályamesterek mellett végzik a munkát, akik szívesen adják át tudásukat, megmagyarázzák a napi munkát. Eleinte csak a figyelés, a kérdések feltevésének lehetőségét kapják, ami kibővül egyszerűbb, majd összetettebb feladatokkal. Megismerik a mérőeszközöket, méréseket végeznek, majd saját mérési jegyzőkönyvet kell felvenniük. Az eredményeket ki kell értékelni, javaslatot tenni a hiányosságok megszüntetésére. Mindezt természetesen pályamesteri segítséggel végzik, majd a személyes találkozásokon beszámolnak nekem és társaiknak a helyszíni munkákról és azok eredményéről.
A gyakorlati munkát úgy igyekszünk szervezni, hogy a gyakornokoknak lehetőségük legyen a más szakaszokon folyó munkákra, vágányzárakra is kimenni. Több visszajelzést kaptam, hogy egy-egy fiatal kolléga saját kezdeményezéssel más szakasz főpályamesterénél bejelentkezett és kiment a munkát megismerni, például éjszakai síncserénél vagy KIAG-szabályozásnál.  
A szakaszokon gyakorlatban megismerik a hagyományos és hézagnélküli vágányokat, a pályába épített szerkezeteket és a felügyeleti munkát. A mellékvonali és fővonali, hiba- és zavarelhárítási, karbantartási munkákat lépésenként látják, a feladatokat operatív tervezési és kivitelezési szinten átélik és megtapasztalják.
Közben egymásra épülő jelleggel folyamatos az elméleti képzés is, ami összhangban kell, hogy legyen a gyakorlati munkákkal, tehát a felügyeleti és karbantartási tevékenységgel.
A legelemibb ismeretektől haladunk a részletek és a szakmai „finomságok” felé. A nyomvonalkifejtéstől, a semleges vonaltól indulunk. A mentori munka érdekessége, kihívást jelentő része, ha egy-egy csoportban más-más végzettségű, tehát eltérő tudásszintű fiatalokkal kell foglalkozni. Mostani csoportomban van infrastruktúraszakon végzett gyakornok, aki a pályás alapismereteket már megkapta az egyetemen, de van vízépítő mérnök, műszaki menedzser, akiknek az egyetemen megszerzett általános mérnöki tudásán kívül a MÁV, a vasúti vágány teljesen ismeretlen, minden információ újat jelent. Velük sokkal többet, sokszor egyénileg kell foglalkozni, meg kell találni az eredményhez vezető egyéni módszert.
Meg kell tanulni a közös munkát is, ezért ebben a csoportban olyan feladatot kapnak, amelyben két-három fő együtt dolgozásának eredményét kell bemutatni. Később fontos lesz az együtt munkálkodás, az együtt gondolkodás.
A felkészítés végére eljutunk az önálló vágányzártervezésig. Kiemelten kezeljük a kapacitáskorlátozásokat, a vágányzárak műszaki tervezését, a vágányzári létszám- és az eszközigények rendelkezésre állásának figyelembevételével készített technológiára alapozott megfogalmazást. Fontos a vágányzár előkészítésénél a csak a forgalom kizárása alatt végezhető munka és az utómunkák szétválasztása és megszervezése.
Az alapfogalmakat közösen megbeszéljük, értelmezzük. Mentorként nem feltétel nélküli lexikonszerű megfogalmazással, hanem értelmezéssel várom az anyagok ismeretét. De a megfelelő szakkifejezések elsajátítása és rutinszerű használata kötelező. Ezt ki kell emelni, hiszen „egy nyelven” kell beszélni.
A beszélni szó fontosságát szükséges hangsúlyozni. Napjainkban egyre relevánsabb szerepe van az írásbeli feleleteknek, vizsgáknak, ami sokszor a verbális kommunikáció rovására megy. Aki több ember előtt beszél, sokszor nehezen formálja a mondatokat, pedig nem a tudásával van baj, hanem a nyilvános beszéd gyakorlatának hiánya okozza a gondot. A szóbeli megnyilvánulásokra kifejezetten nagy hangsúlyt fektetünk. A vizsga után, gyakorló mérnökként sokszor kell majd kisebb-nagyobb közösség előtt véleményt mondani, tájékoztatást, oktatást tartani, munka közben folyamatosan kommunikálni.
A felkészítésbe bevonom, egy-egy napra felkérem azokat a munkatársaimat, akik az anyag- és eszközkezelést, a gazdálkodástervezést vagy a diagnosztika területét mutatják be.
 Az elméleti ismeretadás jelentős része Debrecenben, kis tárgyalóteremben történik, de szükség (igény) szerint kimegyünk a vágányokhoz, kitérőkhöz, az elérhető szerkezetekhez, mert ezeket élőben kell látni, megfogni. Nem elég beszélni valamelyik rendszerelemről, ez kevés, még ha kivetítve látjuk is. A kinti gyakorlatokat segítik a pályamesterek, kitérőlakatosok, akik működés közben is, de alkatrészekre szedve műhelyben is megmutatják a tárgyalt szerkezetet, például a váltóábra beszabályozását vagy a vezetéstávolság beállítását.
A felkészítés része, hogy megismerjék a különböző szintű terveket, a tervek értelmezését. A tervek véleményezésével eleinte sok idő megy el, mert a szabályozásokat az utasításokból ki kell keresni, tudni kell, hogy mit, hol lehet megtalálni. Később nekik is kell rajzokat, terveket készíteni.

A minél teljesebb felkészítés érdekében szerveztünk közös szakmai kirándulásokat is. Egy korábbi csoporttal meglátogattuk Gyöngyösön a kitérőgyárat, illetve a hosszúsín-gyártó üzemet, a záhonyi átrakó körzetet. Ez a mostani csoport esetében még tervezett program, szervezés alatt van. Természetesen igyekszünk kihasználni a területünkön folyó átépítések adta lehetőségeket. Az átépítő vonatok munkáját is megismerhetik a jelöltek. Egy korábbi csoporttal voltunk a Szajol–Püspökladány-, a Püspökladány–Ebes-vonalszakaszok nagygépes átépítésénél. Más építési technológiát (120 m-es mezős fektetést) láttunk Berettyóújfalu és Mezőpeterd állomásközben (1. ábra), ahol az új Berettyó-híd építését is végigkövettük (2. ábra). Az idei helyszínek többek között Ebes–Debrecen, Debrecen–Balmazújváros közti átépítés, a Mezőzombor–Nyíregyháza-vonalszakasz felújítása lesz.

Szerencsés helyzetben vagyunk, mert igazgatóságunk területén elérhetők a széles, a normál és keskeny nyomtávú vágányok; ebből adódóan láthatunk fonódott vágányt és mozgó csúcssín nélküli kitérőt is. Területünkön többféle vágányszerkezetet lehet megismerni, amibe az ukrán talpfás, sínszeges felépítmény, de az emelt sebességű pálya is beleértendő.
A régi építésű acél- és vasbeton hidakon kívül vannak új, feszített csavarral épített acélszerkezetű hídjaink és kiöntött síncsatornás pályaátvezetésű hídjaink. A különféle síndilatációs készülékeket ugyancsak a helyszínen beépítve láthatják a gyakornokaink, hídszakértő mérnök magyarázatával megismerhetik a szerkezet működését, beállítását.
A felkészülést segítjük az utasítások átadásával és a letölthető egyetemi jegyzetekkel. Ezek segítségével, gyakorlati – üzemeltetésközpontú – megközelítéssel tartunk előadásokat.
Kiemelt jelentőségű az egyéni tanulás. Eddig is az volt a gyakorlat, hogy a hallgatók egy-egy témát feldolgoztak és egymásnak előadásokat tartottak. Most, a pandémiás helyzet miatt, az egyéni kutatás szerepe megnőtt. Többen kapták feladatként valamelyik szerkezeti elem bemutatását (sínek, kapcsolószerek, keresztaljak, ágyazat, alépítmény stb.). Elvárás volt a rendszerelem szerepének, történetének, fejlődésének bemutatása, kivetítő segítségével. Ezeken az előadásokon egységes követelmény volt, hogy nem az utasításokból, jegyzetekből kimásolt szöveget kell kivetíteni és felolvasni, hanem képeket, ábrákat, grafikonokat kell keresni vagy készíteni, majd ezeket élőszóval szakszerűen szükséges megmagyarázni.
Az egyéni előadásokat azonnal megbeszéljük, értékeljük és kiegészítjük. Ilyenkor nem a kritikai szándék, hanem az építő, dicsérő megközelítés kell, hogy meghatározó legyen. Ez segít a jó hangulat megteremtésében és megtartásában. Több, kifejezetten szép, átgondoltan összeállított előadást kaptunk, de előfordult, hogy elejétől kellett kezdeni, másként megközelítve a feladatot. A javított és kiegészített előadások anyagát átadják egymásnak, majd mindenki továbbfejleszti, bővíti. Az így összeállított anyagot újra megbeszéljük. Az egyéni munka, a szakirodalomban keresgélés, az utána olvasás mással nem pótolható. Az így megtanultak rendszerezése idő- és munkaigényes, de megéri a fáradságot.

Jelen helyzetben, a home office munkamódszerrel a felkészítés módja is megváltozott. A személyes konzultációk helyett egyéni telefonos és e-mailes kapcsolatot tartunk. Utasításokat és PowerPoint-előadásokat, személyre szóló feladatokat kapnak a gyakornokok célzottan arra a területre koncentrálva, amelyben több ismeretet kell szerezniük. A feladatokat egyenként beszéljük meg. Ebben a csoportban volt rajzkészítési és szöveges feladat is. Egységesen mindenkinek mintakeresztszelvényt kellett készíteni, de személyre szabottan (3. ábra). Volt útátjárós feladat egy vagy több vágánnyal, eltérő burkolattal, túlemeléssel, volt nyílt vonali más sebességtartománnyal és pályaszerkezettel, más geometriával, volt állomásperonnal, életvédelmi kerítéssel vagy oldalrakodóval.

A szöveges feladatnál a pályafelügyeleti rendszert kellett feldolgozni, egy-egy részterületet kiemelve. Volt, aki kitérővizsgálatot, útátjáró-vizsgálatot, vonalbeutazást, vágánymérést vagy a síndiagnosztikát írta le.
Minden gyakornoknál az a közös cél, hogy a hallgatónak utána kelljen néznie, keresnie kelljen a szakirodalomban, hogy az érvényes szabályozásokat kövesse, az érvényes eljárási rend szerint dolgozza ki a kiadott feladatot. A sikeresen összeállított felügyeleti anyagot Word dokumentumból át kell tenni PowerPointba, kevés szöveggel, főleg ábrákkal, hogy bemutató előadásra alkalmas legyen. A javítások, ismétlések során a tudás elmélyítése akaratlanul történik. A vizsgán mindenkinek önálló előadást is kell tartania egy-egy témakörből.
Minden tanfolyam más, folyamatos a fejlődés. Évente új elemek kerülnek be a leadott anyagokba, újabb módszerekkel. Nagyon fontos, hogy ne csak az állandó lexikális tudást jelentő előadás-sorozatok ismétlődjenek, hanem érdekesebbé is tudjuk tenni a folyamatot. Ebbe beleférhet például kitekintés más vasúttársaságok pályáinak bemutatásával, nagy sebességű, nem adhéziós pályák elvének megismertetésével. A mai fiatal mérnökök felkészítése, a minél szélesebb ismeretanyag átadása a jövőt segítő munka. Érdeklődésre és a gondolatok elindításához szükséges egy-egy különleges vasút (LIM-motoros hajtás és az ehhez szükséges pálya vagy a csővasút, érdekességképpen a drótkötélpálya) beillesztése az előadás-sorozatba.
A felkészítésekről rendszeres visszajelzéseket kérek, hogy jobban tudjam a folyamatot segíteni. Szükség szerint, például a forgalmi vizsgára készülés heti három-négy napot vesz igénybe. Ekkor kevesebb időt töltünk együtt és kevesebb feladatot kapnak. A visszajelzésekből kiderülnek a felkészítés javításra váró részletei, mi az a fejezet, amit bővebben vagy kevésbé részletekbe menően kell megbeszélni.

Az elkövetkező időszak fejlesztési lehetősége például az informatikai programok megismertetésére nagy hangsúlyt fordítani, a más igazgatóság területén működő csoportokkal a kapcsolatfelvétel, a tapasztalatcsere, amit kiegészíthetünk szakmai látogatás során az elkészített kiselőadások prezentációival, új egyedi szerkezetek bemutatásával (például a rugós váltók).
Feltétlenül szükségesnek tartom a szakmai oktatási rendszer egységesítését minden szinten. A pályamunkás- és a kitérőlakatos-képzés sikeressége nagyban függ attól, hogy milyen elméleti és gyakorlati képzést kapnak. Ezeken a szinteken a gyakorlati képzés szerepe megnő, ők az elméletet meghallgatják, de a feladatot a gyakorlatban, sínfogóval, geokulccsal oldják meg. Olyan vágányon, kitérőn, ahol forgalomszünet van, nem kell vágányzárat kérni, ott egyszerűbb megszervezni a gyakorlati képzést. A pályamesterek a tanfolyamon sokkal több elméleti ismeretet kapnak, az ő munkájuk nagyrészt ettől függ. A szakaszmérnökök felkészítése más jellegű folyamat. Tudomásom szerint a szakmai képzési rendszer egységesítése, a be- és kimeneti követelmények pontosítása hamarosan megtörténik.
Megtiszteltetés részemre és hálás vagyok, hogy nyugdíjasként foglalkoztatva lehetőséget kaptam a fiatalokkal történő foglalkozásokra. A feladatot szívesen végzem. Vizsga után a háttérből figyelem a fiatalokat, ahogyan felelősen, önállóan végzik munkájukat. Időnként egy-egy kérdéssel megkeresnek, megbeszéljük és a feltett kérdésre együtt keresünk választ. Évek múltán jólesik látni, ahogy az ifjú kolléga megállja a helyét és a vasútnál maradt.
Köszönöm azoknak a munkatársaimnak a közös munkát, akik vállalják, és lel­kiismeretesen segítenek a fiatalok felkészítésében.
Az eddigi gyakorlatnak megfelelően ez a mostani lelkes kis csoport remélhetően sikeresen felkészül és igazolja a ráfordított energia hasznosságát.