A szerzők a Szentlőrinc–Sellye-mellékvonal szerepét értékelik, elsősorban a társadalmi gazdasági szempontból hátrányos helyzetű sellyei kistérségben élő ingázók közlekedési igényeinek kiszolgálására gyakorolt hatását taglalva. Menetrendi és forgalmi adatok elemzésével próbálnak relációt állítani a vasútvonal által kínált tér legyőzési lehetőségek és a többi közlekedési módozat között. Követ keztetéseket fogalmaznak meg a tömegközlekedési ellátottság és a vizsgált térség társadalmi-gazdasági jellemzői közötti össze függésekkel kapcsolatban.