Ugrás a tartalomra

A vasúti pálya űrszelvénymérése

A teljes cikket megtalálja a folyóirat 2012 / 3-4. szám lapszámában.
|
fejlesztőmérnök
MÁV Központi Fel­épít­ményvizsgáló Kft.
okleveles infrastruktúra-építőmérnök
MÁV Központi Fel­épít­ményvizsgáló Kft.
ügyvezető igazgató
MÁV Központi Felépítményvizsgáló Kft.
Az űrszelvénymérés technológiája – a vas­­út többi területéhez hasonlóan – jelentős fejlődésen ment keresztül az utóbbi 10-15 évben. A vasútvállalatoknak a gazdaságos működés és a szolgáltatási színvonal biztosítása érdekében egyre kevésbé van lehetőségük a forgalom korlátozására, ezért azok a diagnosztikai módszerek számítanak előnyösnek, melyek lehetővé teszik a pályasebességgel történő mérést. Fontos még a pontosság és a naprakész nyilvántartás, ezek szintén meghatározzák az adott technológia alkalmasságát. Az alábbiakban a hazánkban alkalmazott űrszelvénymérési módszerek rövid történeti áttekintését követően a MÁV Köz­ponti Felépítményvizsgáló (KFV) Kft. űrszelvénymérő rendszerét mutatjuk be.


A hazai űrszelvénymérés történeti áttekintése

A MÁV-nál a gépi űrszelvénymérési technológia megjelenése előtt az űrszelvénybe érő akadályokat vagy egy adott profilú vágányon gördíthető mérőkerethez ké­pest állapították meg, vagy közvetlen távolságmérési módszert alkalmaztak.
1986-ban a Budapesti Műszaki Egye­tem Fotogrammetria Tanszéke a MÁV megrendelésére kifejlesztett egy fotogrammetriai elven működő gépi mérőrendszert, melyet 1989-ben teszteltek, üzemszerű működése pedig 1990-ben kezdődött meg. A felvevőrendszert és a referenciapontokat a pályafenntartásban használt univerzális darus járművön (UDJ-n) helyezték el, és FMK–005-ös pályaszámmal futott. Az 1. ábrán látható mérőkocsi a kritikus keresztmetszeteknél állt meg, és két fényképet készített. A ne­gatívok előhívása után – az ismert helyzetű referenciapontok segítségével – a térbeli kép alapján lehetett megállapítani az akadályok helyzetét. A mérés hátránya egyrészt az volt, hogy csak álló helyzetben lehetett felvételeket készíteni, ami a nagyobb forgalmú vonalakon komoly nehézséget okozott, másrészt nem ­telje­sítette az űrszelvény átlójában elvárt 10 mm-es pontossági követelményt. Néhány év múlva, 1995-ben a mérőkocsi használata abbamaradt, így a MÁV visszatért a már említett manuális módszerekhez, melyeket azóta is alkalmaz.


1. ábra. Az FMK–005-ös mérőkocsi
1. ábra. Az FMK–005-ös mérőkocsi


                                                                                                                                                                                                                                                                                

2. ábra. A MÁV KFV Kft. FMK–004-es pályaszámú mérőkocsija
2. ábra. A MÁV KFV Kft. FMK–004-es pályaszámú mérőkocsija


A MÁV Központi Felépítmény­vizs­gáló Kft. egy új űrszelvénymérő és kiértékelő rendszert helyez üzembe 2012 tavaszán. A rendszer a bevezetőben említetteken kívül – a műszaki specifikációban megfogalmazottak értelmében – többféle követelménynek is megfelel. Alkalmas egy megadott mérési tartományon (a vágánytengelytől ±3 és a sínkoronaszinttől 7 m-en) belül a mérési se­bességtől ­füg­gően adott vastagságú akadályok (jelzők, oszlopok, alagutak, hídszerkezetek, peronok, perontetők, egyéb műtárgyak, növényzet stb.) felismerésére. Az új technológia „gépi” és „kézi” mérés esetén is működtethető. A „gépi” mérés a MÁV KFV Kft. Plasser & Theu­rer EM 120 típusú (FMK–004) mérőkocsijával történik (2. ábra), míg a „kézi” mérés elvégzésére egy vágányon tolható – mint­egy 80 kg tömegű – készülék szolgál (3. ábra). A kézi eszköz használható normál-, széles, illetve keskeny nyomtávú pályákon, valamint nagyon hasznos az állomási mellékvágányok felmérésére is.


3. ábra. A kézi ­űr­szel­vény­mérő készülék
3. ábra. A kézi ­űr­szel­vény­mérő készülék




A mérőrendszer elemei és a mérés elve

A mérőrendszer alapvető eleme a teleméter (távmérő) – ennek része a forgólézer – mely az FMK–004-es mérőkocsiról a vágányon tolható kézi készülékre könnyen átszerelhető. A rendszer a lézeres távolságmérés elve alapján működik: a for­gó lézerforrás fénysugarakat bocsát ki, melyek a célobjektumokról visszaverődnek. Ezeket a teleméter érzékeli, és a visszaverődés idejéből megállapítja azok vágánytengelytől mért távolságát, továbbá a sínkoronaszinttől értelmezett magasságát. A lézer 100 Hz-es, vagyis másodpercenként 100 fordulatot tesz. A gépi mérés maximális sebessége 100 km/h. Menet közben a lézer minden szelvényben egy pontot érzékel, ezért a mérési adatok spirálszerűen keletkeznek (4. ábra). Ez azt jelenti, hogy amíg a lézer egyszer körbefordul, a mérőkocsi a sebességtől függően megtesz egy bizonyos hosszúságú utat. 100 km/h sebesség esetén ez az úthossz 278 mm, így az ilyen vagy ennél vastagabb akadályok érzékelhetők. Az ennél keskenyebb akadályok (pl. jelzők) felméréséhez sebességcsökkentésre van szükség, amit a rendszer automatikusan jelez a mozdonyvezetőnek. A műszer koordináta-rendszerének kezdőpontja a bal és jobb oldali sínszál sínkoronaszintjeit összekötő tengely (X), valamint a vágánytengely (Y) metszéspontja.


4. ábra. A forgólézer által mért pontok spirálszerű megjelenése
4. ábra. A forgólézer által mért pontok spirálszerű megjelenése


A gépi mérőrendszer összhangban van az FMK–004-es mérőkocsi mechanikus vágánygeometriai rendszerével, hogy az R ? 4000 m sugarú ívekben az ívpótlék meghatározásához szükséges ívsugarat az új rendszer át tudja venni. Kézi mérés esetén az ívsugarat az operátornak manuálisan kell bevinnie, mivel a kézi űrszelvénymérő készülék a geometriai adatok közül a túlemelést és nyomtávolságot méri. A rendszer ezenkívül képes kezelni az ívpótlék-kifuttatást, és meg tudja határozni a szomszédos vágánytengely távolságát is.
A már említett teleméteren kívül további lézerekkel és kamerákkal van felszerelve a mérőkocsi. Ezek a jármű alján találhatók, és az űrszelvénymérés szempontjából nélkülözhetetlen geometriai adatokat (pl. nyomtávolság) biztosítanak. A mérés érintkezésmentesen történik, tehát fejlettebb technológiának számít az eredeti, mechanikus elvű módszernél.
A rendszer a diagnosztikai méréseknél alkalmazott MÁV KFV Kft. adatbázisrendszer kezelésére is képes, ezzel több műszaki adatcsatorna (vasútvonalak, szelvényezés, állomások, sebesség, vágányrendszer, kitérő, híd, alagút, útátjáró stb.) segítségével nyújt információt a mérési adatok kiértékeléséhez.
A mérőkocsi helymeghatározása – a ko­rábbi gyakorlatnak megfelelően – útadó­val történik, vagyis a járműkerék átmé­rője és a fordulatszám ismeretében meg tudja határozni a megtett út hosszát. Ennek ka­lib­rálását minden mérési ciklus előtt el kell végezni. Az új mérőrendszer beszerzése során egy GNSS vevőberendezés telepítésére került sor, amely lehetővé teszi a bemért akadályok GNSS ko­or­dinátákkal történő helyazonosítását is.


Mérő- és kiértékelő szoftver, űrszelvényprofilok

Alapvetően meg kell különböztetni a mé­rés menete során alkalmazott adatgyűjtő, valamint az irodai kiértékelő szoftvert. Minden mérőmenet elején beállíthatunk egy a rendszer által vizsgálandó űrszelvényprofilt. A program megállapítja, hogy van-e a választott profilba érő akadály, és ha igen, megadja annak pontos helyét is. Az irodai kiértékelő rendszer
(5. ábra) képes visszajátszani a mérési fájlokat, és azokat bármely, előzetesen digitalizált profil esetén ki is tudja értékelni.
A program űrszelvényprofil-készlete tetszőlegesen bővíthető. Az irodai rendszer által kezelt profilok közül néhány a 6. áb­rán látható. Az űrszelvénybe eső objektumok definiálása a mérőkocsi tetejére telepített videós rendszer felvételeinek segítségével lehetséges. A mérőrendszer az infravörös kamerák révén éjszakai felvételek készítésére is alkalmas, így a mérés napszaktól függetlenül végezhető.


5. ábra. A kiértékelő szoftver felülete
5. ábra. A kiértékelő szoftver felülete



6. ábra. Néhány az eddig digitalizált profilok közül
6. ábra. Néhány az eddig digitalizált profilok közül




Tesztelés és kalibráció

A tesztfutásokat és a kalibrációt az olasz Tecnogamma cég munkatársaival együtt végeztük. A rendszer szoftvereinek telepítését követően az útadó kalibrálását, valamint az elvárt pontosságot ellenőriztük. Utóbbi részeként egy statikus és egy dinamikus tesztelés történt. Előbbire Rákos állomáson (7. ábra), utóbbira pedig a Soroksári út–Soroksár–Pesterzsébet vonalszakaszon – több különböző sebességgel – került sor (8. ábra). A mérési tartomány átlójában a ±10 mm-es pontosságot mindkét esetben a tesztkeresztmetszetek geodéziai felmérésének és a gépi űrszelvénymérés eredményeinek ­össze­hasonlításával igazoltuk. A geodéziai mé­réseket a MÁV Zrt. Pályalétesítményi Köz­pont munkatársai végezték.


7. ábra. A statikus tesztméréshez használt akadály
7. ábra. A statikus tesztméréshez használt akadály
8. ábra. A dinamikus tesztmérés egyik keresztmetszete
8. ábra. A dinamikus tesztmérés egyik keresztmetszete




Összefoglalás

A MÁV KFV Kft. által üzembe helyezett űrszelvénymérő és fejlett irodai kiértékelő rendszer pontosságával és gyorsaságával maximálisan megfelel korunk ­követel­ményeinek, így nélkülözhetetlen segítséget nyújt a vasútvonal-üzemeltetőknek.
A pálya menti objektumok helyzetének pontos meghatározása a rendkívüli küldemények továbbításának tervezéséhez meg­felelő alapot biztosít.

Irodalomjegyzék
Csonka Zsolt (2012): Az űrszelvénymérés korszerűsítése. Előadás a pálya­létesít­ményi vezetők továbbképzésén. Balaton­világos.
MÁV (1987): D.54. sz. Építési és pályafenntartási műszaki adatok, előírások.
MÁV Zrt. (2006): D.5. sz. Pályafelügyeleti utasítás.
MÁV (1983): H.6. sz. Utasítás. A rendkívüli küldemények kezelésére.
MÁV KFV Kft. (2005): Az űrszelvénymérés korszerűsítése I. ütem. Kutatási jelentés.
MÁV KFV Kft. (2006): Az űrszelvénymérés korszerűsítése II. ütem. Kutatási jelentés.
MÁV KFV Kft. (2011): Műszaki követelmények az űrszelvény mérőrendszer beszerzéséhez.