A vasúti pálya űrszelvénymérése
A hazai űrszelvénymérés történeti áttekintése
A MÁV-nál a gépi űrszelvénymérési technológia megjelenése előtt az űrszelvénybe érő akadályokat vagy egy adott profilú vágányon gördíthető mérőkerethez képest állapították meg, vagy közvetlen távolságmérési módszert alkalmaztak.
1986-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Fotogrammetria Tanszéke a MÁV megrendelésére kifejlesztett egy fotogrammetriai elven működő gépi mérőrendszert, melyet 1989-ben teszteltek, üzemszerű működése pedig 1990-ben kezdődött meg. A felvevőrendszert és a referenciapontokat a pályafenntartásban használt univerzális darus járművön (UDJ-n) helyezték el, és FMK–005-ös pályaszámmal futott. Az 1. ábrán látható mérőkocsi a kritikus keresztmetszeteknél állt meg, és két fényképet készített. A negatívok előhívása után – az ismert helyzetű referenciapontok segítségével – a térbeli kép alapján lehetett megállapítani az akadályok helyzetét. A mérés hátránya egyrészt az volt, hogy csak álló helyzetben lehetett felvételeket készíteni, ami a nagyobb forgalmú vonalakon komoly nehézséget okozott, másrészt nem teljesítette az űrszelvény átlójában elvárt 10 mm-es pontossági követelményt. Néhány év múlva, 1995-ben a mérőkocsi használata abbamaradt, így a MÁV visszatért a már említett manuális módszerekhez, melyeket azóta is alkalmaz.


A MÁV Központi Felépítményvizsgáló Kft. egy új űrszelvénymérő és kiértékelő rendszert helyez üzembe 2012 tavaszán. A rendszer a bevezetőben említetteken kívül – a műszaki specifikációban megfogalmazottak értelmében – többféle követelménynek is megfelel. Alkalmas egy megadott mérési tartományon (a vágánytengelytől ±3 és a sínkoronaszinttől 7 m-en) belül a mérési sebességtől függően adott vastagságú akadályok (jelzők, oszlopok, alagutak, hídszerkezetek, peronok, perontetők, egyéb műtárgyak, növényzet stb.) felismerésére. Az új technológia „gépi” és „kézi” mérés esetén is működtethető. A „gépi” mérés a MÁV KFV Kft. Plasser & Theurer EM 120 típusú (FMK–004) mérőkocsijával történik (2. ábra), míg a „kézi” mérés elvégzésére egy vágányon tolható – mintegy 80 kg tömegű – készülék szolgál (3. ábra). A kézi eszköz használható normál-, széles, illetve keskeny nyomtávú pályákon, valamint nagyon hasznos az állomási mellékvágányok felmérésére is.

A mérőrendszer elemei és a mérés elve
A mérőrendszer alapvető eleme a teleméter (távmérő) – ennek része a forgólézer – mely az FMK–004-es mérőkocsiról a vágányon tolható kézi készülékre könnyen átszerelhető. A rendszer a lézeres távolságmérés elve alapján működik: a forgó lézerforrás fénysugarakat bocsát ki, melyek a célobjektumokról visszaverődnek. Ezeket a teleméter érzékeli, és a visszaverődés idejéből megállapítja azok vágánytengelytől mért távolságát, továbbá a sínkoronaszinttől értelmezett magasságát. A lézer 100 Hz-es, vagyis másodpercenként 100 fordulatot tesz. A gépi mérés maximális sebessége 100 km/h. Menet közben a lézer minden szelvényben egy pontot érzékel, ezért a mérési adatok spirálszerűen keletkeznek (4. ábra). Ez azt jelenti, hogy amíg a lézer egyszer körbefordul, a mérőkocsi a sebességtől függően megtesz egy bizonyos hosszúságú utat. 100 km/h sebesség esetén ez az úthossz 278 mm, így az ilyen vagy ennél vastagabb akadályok érzékelhetők. Az ennél keskenyebb akadályok (pl. jelzők) felméréséhez sebességcsökkentésre van szükség, amit a rendszer automatikusan jelez a mozdonyvezetőnek. A műszer koordináta-rendszerének kezdőpontja a bal és jobb oldali sínszál sínkoronaszintjeit összekötő tengely (X), valamint a vágánytengely (Y) metszéspontja.

A gépi mérőrendszer összhangban van az FMK–004-es mérőkocsi mechanikus vágánygeometriai rendszerével, hogy az R ? 4000 m sugarú ívekben az ívpótlék meghatározásához szükséges ívsugarat az új rendszer át tudja venni. Kézi mérés esetén az ívsugarat az operátornak manuálisan kell bevinnie, mivel a kézi űrszelvénymérő készülék a geometriai adatok közül a túlemelést és nyomtávolságot méri. A rendszer ezenkívül képes kezelni az ívpótlék-kifuttatást, és meg tudja határozni a szomszédos vágánytengely távolságát is.
A már említett teleméteren kívül további lézerekkel és kamerákkal van felszerelve a mérőkocsi. Ezek a jármű alján találhatók, és az űrszelvénymérés szempontjából nélkülözhetetlen geometriai adatokat (pl. nyomtávolság) biztosítanak. A mérés érintkezésmentesen történik, tehát fejlettebb technológiának számít az eredeti, mechanikus elvű módszernél.
A rendszer a diagnosztikai méréseknél alkalmazott MÁV KFV Kft. adatbázisrendszer kezelésére is képes, ezzel több műszaki adatcsatorna (vasútvonalak, szelvényezés, állomások, sebesség, vágányrendszer, kitérő, híd, alagút, útátjáró stb.) segítségével nyújt információt a mérési adatok kiértékeléséhez.
A mérőkocsi helymeghatározása – a korábbi gyakorlatnak megfelelően – útadóval történik, vagyis a járműkerék átmérője és a fordulatszám ismeretében meg tudja határozni a megtett út hosszát. Ennek kalibrálását minden mérési ciklus előtt el kell végezni. Az új mérőrendszer beszerzése során egy GNSS vevőberendezés telepítésére került sor, amely lehetővé teszi a bemért akadályok GNSS koordinátákkal történő helyazonosítását is.
Mérő- és kiértékelő szoftver, űrszelvényprofilok
Alapvetően meg kell különböztetni a mérés menete során alkalmazott adatgyűjtő, valamint az irodai kiértékelő szoftvert. Minden mérőmenet elején beállíthatunk egy a rendszer által vizsgálandó űrszelvényprofilt. A program megállapítja, hogy van-e a választott profilba érő akadály, és ha igen, megadja annak pontos helyét is. Az irodai kiértékelő rendszer
(5. ábra) képes visszajátszani a mérési fájlokat, és azokat bármely, előzetesen digitalizált profil esetén ki is tudja értékelni.
A program űrszelvényprofil-készlete tetszőlegesen bővíthető. Az irodai rendszer által kezelt profilok közül néhány a 6. ábrán látható. Az űrszelvénybe eső objektumok definiálása a mérőkocsi tetejére telepített videós rendszer felvételeinek segítségével lehetséges. A mérőrendszer az infravörös kamerák révén éjszakai felvételek készítésére is alkalmas, így a mérés napszaktól függetlenül végezhető.


Tesztelés és kalibráció
A tesztfutásokat és a kalibrációt az olasz Tecnogamma cég munkatársaival együtt végeztük. A rendszer szoftvereinek telepítését követően az útadó kalibrálását, valamint az elvárt pontosságot ellenőriztük. Utóbbi részeként egy statikus és egy dinamikus tesztelés történt. Előbbire Rákos állomáson (7. ábra), utóbbira pedig a Soroksári út–Soroksár–Pesterzsébet vonalszakaszon – több különböző sebességgel – került sor (8. ábra). A mérési tartomány átlójában a ±10 mm-es pontosságot mindkét esetben a tesztkeresztmetszetek geodéziai felmérésének és a gépi űrszelvénymérés eredményeinek összehasonlításával igazoltuk. A geodéziai méréseket a MÁV Zrt. Pályalétesítményi Központ munkatársai végezték.


Összefoglalás
A MÁV KFV Kft. által üzembe helyezett űrszelvénymérő és fejlett irodai kiértékelő rendszer pontosságával és gyorsaságával maximálisan megfelel korunk követelményeinek, így nélkülözhetetlen segítséget nyújt a vasútvonal-üzemeltetőknek.
A pálya menti objektumok helyzetének pontos meghatározása a rendkívüli küldemények továbbításának tervezéséhez megfelelő alapot biztosít.
Irodalomjegyzék
Csonka Zsolt (2012): Az űrszelvénymérés korszerűsítése. Előadás a pályalétesítményi vezetők továbbképzésén. Balatonvilágos.
MÁV (1987): D.54. sz. Építési és pályafenntartási műszaki adatok, előírások.
MÁV Zrt. (2006): D.5. sz. Pályafelügyeleti utasítás.
MÁV (1983): H.6. sz. Utasítás. A rendkívüli küldemények kezelésére.
MÁV KFV Kft. (2005): Az űrszelvénymérés korszerűsítése I. ütem. Kutatási jelentés.
MÁV KFV Kft. (2006): Az űrszelvénymérés korszerűsítése II. ütem. Kutatási jelentés.
MÁV KFV Kft. (2011): Műszaki követelmények az űrszelvény mérőrendszer beszerzéséhez.