A MÁV Zrt. Műszaki Tervezés csapatmunkájának köszönhetően megújult Balatonszentgyörgy XIX. századi indóháza. A helyi védett épület – az alapos kutatásnak köszönhetően – az eredeti állapotokhoz való hűséget szem előtt tartva született újjá, a mellette álló kívül-belül modernizált laktanyaépülettel egyetemben (1. ábra).

Fejlesztési előzmények

A MÁV Zrt. állomásfejlesztési és integrált ügyfélszolgálat fejlesztési program keretében több kiemelt utasforgalmú épületének rekonstrukcióját végzi, illetve végezte el a balatoni üdülőkörzet, a budapesti előváros, valamint a kiemelt műemlék épületek közül kiválasztott helyszíneken. Az állomásrekonstrukció fő célja volt a külső és belső utasforgalmi terek fejlesztése, az utaskiszolgálás színvonalának emelése, a helyiségstruktúra újragondolása a XXI. századi funkcionális igényekhez illeszkedve. A projekt tartalmazta az állomási helyszínek fő utasforgalmi (felvételi) épületeinek és létesítményeinek megújítását, átépítését, valamint az állomási környezet (állomási előtér, gyalogos felületek, B+R, P+R, buszmegálló) rendezését, illeszkedve a településfejlesztés ismert célkitűzéseihez. A beruházás forrásai: Közlekedés Operatív Program és a Dél-dunántúli Operatív Program Közösségi fejlesztés a Dél-balatoni régióban pályázati források.

Építéstörténet

A Déli Vaspályatársaság Buda–Nagykanizsa vasútvonalát 1861. április 1-jén adták át a forgalomnak. Az egykori Déli Vasút indóházait Carl Schlimp (1834–1901) osztrák építészmérnök és építési vállalkozó tervei alapján építették. A Déli Vasút különböző rendeltetésű épületeinek megjelenését szigorú célszerűség, egyszerűség jellemezte. A falazott épületek felületeit főleg nyerstéglával vagy kővel borították, míg a kisebbeknél, például a raktáraknál deszkaborítást alkalmaztak. A nem csomóponti állomásokon háromféle típusterv szerint építettek felvételi épületeket, ezek nagysága nem a település jelentőségétől, hanem az állomás forgalmától függött.
Az 1920-as években a Balaton menti vasútvonal jelentősen felértékelődött, mindenekelőtt a hazai idegenforgalom következtében. A fürdőturizmus fellendítése érdekében a társaság számos intézkedést tett, vasútállomásai felvételi épületeit is tetszetősen megújította, átalakította. Az új építésű felvételi épületeket a század húszas éveinek végén érvényesült általános építészeti irányvonal nyomán a neoreneszánsz, illetve a neobarokk stílus jellemezte.
A balatonszentgyörgyi felvételi épület a DV I. osztályú típusterve alapján készült 1885–1895 között. Alapvetően megőrizte eredeti tömegformálását, nem alakították át az 1920–30-as években, talán annak köszönhetően, hogy a település nem közvetlenül a tó partján fekszik.
A típusterv szerint a felvételi épületek egy földszintes és két, haránt irányú emeletes szárnnyal épültek. Ehhez az alaptípushoz képest a balatonszentgyörgyi állomás felvételi épülete további két szélső, földszintes épületrészt és perontetőt kapott (2. ábra).

Analógiák

A helyreállítás szempontjából fontos volt, hogy a lehető legtöbb információt, adatot begyűjtsük a Déli Vaspályatársaság által épített és üzemeltetett vonalakról, azok közül is a DV I. osztályú típusépületéről. Működő vagy az eredetihez hasonló formában még létező felvételi épületet már nem találtunk, régi fotók, képeslapok (2., 3., 4., 5. ábra) segítették munkánkat (Szombathely, Balatonboglár korábbi felvételi épülete).

Archív tervek és képek

Néhány korabeli, 1893-ból származó tervlap (5. ábra), illetve másolata a MÁV tervtárában, az Országos Levéltárban (6. ábra) volt fellelhető, illetve jelentős tervanyag kutatható a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattárában.

A múzeum tervtári gyűjteményében német, illetve magyar nyelvű terveket, például a Ferenc József Császári Keleti Vasút – később Déli Vasút – típusterveit: alaprajzokat, metszeteket (7. ábra), belső­építészeti elemek, bútorok mintarajzait találtuk. A tervtári, illetve levéltári kutatások során néhány képeslap és fényképfelvétel került elő az épület különböző korszakaiból.

Helyszíni kutatások, eredmények

2013-ban elvégeztük az épület pontos felmérését, összegyűjtöttük a még vélhe­tően eredeti épületszerkezeti elemeket, a külső nyílászárókat, árnyékolókat, rög­zítőelemeket. A perontető alatti utasellátó pavilon elbontásakor került elő egy otthagyott zsalutáblás ablak eredeti színezéssel, és az eredeti kőlábazatos falfelület élszegélyezéssel. A padláson tárolták a használaton kívüli zsalus árnyékolókat, a befalazott oromfali körablak kivehető szárnyát, ezek az elemek szolgáltak az utángyártás mintájául. Az emeleti lakásokban nagyobb átalakítás nem történt az elmúlt évtizedekben, így a belső faborítású egyedi ácstokos, illetve kapcsolt gerébtokos ablakok vasalata és felületképzése szintén megőrződött (8. ábra).
A külső homlokzati díszítőelemek után kutatva, a fotók alapján, a párkányok és falsarkok mentén feltárásokat végeztünk, ahonnan előkerültek a levésett, levert farkasfogas díszítőtégla-párkányok, saroklizénák maradványai (9. ábra).

Helyreállítási koncepció

Az archív tervek és a helyszíni feltárások alapján a felvételi épület korhű helyre­állítása, míg a laktanyaépület modern építészeti átfogalmazása és újraértelmezése mellett döntöttünk.
A rekonstrukció fő célja a külső, valamint belső utasforgalmi terek fejlesztése, az utaskiszolgálás színvonalának emelése, a helyiségstruktúra újragondolása a XXI. századi funkcionális igényekhez illeszkedve, mindezt úgy, hogy a felvételi épület még megmaradt történeti értékeit megőrizzük, és hiteles helyreállítását elvégezzük.
A MÁV jelenkori funkcionális igényei­nek kielégítése a vasútüzem folyamatos fenntartása mellett.
A településről és a környező városokból buszon, gépkocsival vagy kerékpáron érkező utasok fogadása, parkolási lehetőség biztosítása.

Az egykori építészeti, épületszerkezeti értékek hiteles helyreállítása és megőrzése lehetőség szerint az eredeti helyén, az eredeti anyagok felhasználásával. Az eredeti szerkezetek egy részét felújították, sajnos nagy részüket újra kellett gyártani.
A funkcionálisan összetartozó, de jelenleg szétszórt MÁV-egységeket és szakszolgálatokat egymás közelében, tömbösített formában – az újrafogalmazott laktanyaépületben – elhelyezni.
Az egyes vasútüzemi és bérleményi funkciók önálló belső működési rendjének biztosítása.
Az épület korszerű gépészeti és technológiai kialakítása.

A felvételi épület külső kialakítása

Elsőként az eredeti tömegformálást módosító beavatkozásokat szüntettük meg az épületen. Az emeletes laktanyaépületet leválasztottuk a felvételi épületről, az utólagosan, eltérő fesztávval és tagozattal készült öntöttvas oszlopokon álló perontetőszakaszt elbontottuk.

Az északi félnyeregtetős szárnyat korábban átépítették, az alépítményi munkák során figyelmen kívül hagyva az egykori boltozott szennyvíztározót, emiatt az épületnek ez a része megsüllyedt. Vizesedés és beázás miatt hasonlóképpen rossz állapotban volt a túloldali szárny is. Így mindkét részt a megtalált eredeti terveken szereplő tömeg- és homlokzati kialakítással építettük újra (10–15. ábra).

Másodsorban az eredeti homlokzati nyílásrendet állítottuk helyre (16. ábra), az eredeti díszítőtégla-párkányokat, li­zé­ná­kat és kőlábazatot, az ablakokat szegélyező vakolatdíszeket, a téglabetéteket pedig rekonstruáltuk (17. ábra). Az eredeti kvarchomokkő lábazat helyett kemény mészkövet alkalmaztunk. Megőrizve az eredeti öntöttvas oszlopokat és állványcsöveket, a perontető faszerkezetét teljes egészében újraépítettük.
Harmadik lépésként az épület környe­zetének rendezése történt meg. Az elő­lépcsők részbeni helyreállításával és új, az akadálymentes közlekedést biztosító rámpák kialakításával, térburkolással, zöldfelületek rendezésével, valamint egy új gépkocsi- és B+R parkoló (18. ábra) kialakításával.

A felvételi épület belső kialakítása

A felvételi épület belső funkcionális világa, ellentétben a külsővel, nem szimmetrikus elrendezésű, hanem üzemi és utasforgalmi oldalakra tagolódik. A működés a felújítás előtti állapotban igen kaotikus képet mutatott. Ezt szüntettük meg az utasforgalmi és vasútüzemi funkciók csoportosításával, szétválasztásával. Az épület tengelyében az utasforgalom helyezkedik el, ehhez egyik oldalról kapcsolódik a forgalomirányítást tartalmazó helyiségcsoport, míg a vasútüzemi funkciókat – elválasztva az utasforgalmi terektől – a laktanyaépületben helyeztük el.

Az épület eredeti közlekedési rendszere a MÁV hajdani I., II. és III. osztályú elkülönített várók feltárásán alapszik. Az osztályok megszüntetésével ez a közlekedési struktúra értelmét vesztette. A tervezett állapotban nem kívántuk visszaállítani az eredeti használatot, ugyanakkor átlátható közlekedési rendszerek és jól feltárható belső terek kialakítására törekedtünk.
Az eredeti burkolatok és felületképzések elpusztultak. A korabeli első-, másod- és harmadosztályú várók között minőség­beli különbség volt. A falakon faburkolatú mellvédfal, felette egyedi falfestés vagy szövettapéta, a mennyezetre gipszstukkó tükrös kiképzésű mennyezeti díszítés készült. Mivel a stukkós álmennyezetről semmilyen pontos adat nem volt, ezért ezt nem rekonstruáltuk, helyette hangsúlyos íves záródású álmennyezettel jelöltük. Az egykori felületképzést a mennyezeti felületek törtfehér, az oldalfalak ajtómagasságig barnásszürke színű, selyemfényű festése és körben faburkolatú lábazat idézi.
A lábazat kialakítását a korabeli tervek alapján rekonstruáltuk. Az utascsarnok­ban és az előtérben kétszínű terrazzo burkolat készült.

A harmadosztályú váró padjáról részletes tervet találtunk, ennek figyelembevételével készültek a várótermi ülőbútorok (19. ábra).
A laktanyaépület
A volt vendéglátó és lakófunkciót tartalmazó laktanyaépületről a kutatásaink során jelentős építéstörténeti információ nem került elő, így az igen rossz állapotban lévő épület a funkcióváltással és a korszerű szerkezeti átalakítással új szerephez jutott.
Az egyszerű kétszintes, magas tetős épület szolid vakolt felülettel, az épületet kiegészítő előtetővel, tolózsalus külső árnyékolókkal, valamint a tetőn elhelyezett megújulóenergia-hasznosítás elemeivel kiegészülve új minőséget kapott (20. ábra), a régi indóház analógiájaként használva ezeket a kiegészítő szerkezeti elemeket.
A szakszolgálatok egységei koncentráltan, alacsony üzemeltetési költséggel működhetnek.

Az épületbe oktatóterem, pihenőszobák, apartmanok, üzemi öltözők, teakonyhák, szakszolgálatok pihenői kerültek. A közlekedőterek régi elemeinek (lépcsőkorlátok) visszaépítésével igyekeztünk megőrizni az épület belső hangulatát (21., 22. ábra).

Kivitelezés

2015 márciusában kezdődött meg a kivitelezés, a generálkivitelező a ZÁÉV Építőipari Zrt. volt (23. ábra).
Az eredeti épületből az alapozás, a tar­tó­falak, a födémek egy része, valamint a lépcsőházak maradtak meg. Az építés során eredeti építőelemként még az öntöttvas oszlopokat és kovácsoltvas korlátokat, fogódzókat használtuk fel. A többi szerkezet használhatatlanná vált. A fedélszerkezet az eredeti szerinti geometriával teljesen megújult. Az oldalszárnyak bontása után került elő az eredeti osztópárkány, a saroklizéna és a kőlábazat maradványa.
Az épület mindenhol monolit vasbeton koszorút kapott, a közbenső és zárófödé­meket is kicseréltük monolit vasbeton lemezre.
A fal- és padlószerkezet utólagos, injektált vízszintes falszigetelést, illetve bitume­nes vastaglemezes szigetelést kapott a teljes épületegyüttesen.
A felvételi épület, mint helyi védett építmény, épületenergetikai szempontból felmentést kapott a jogszabály szerinti szigorúbb követelmények alól, csak a padlószerkezet, a födémszerkezet és a nyílás­zárók korszerűsödtek.
A laktanyaüzemi épület 15 cm vastag homlokzati hőszigetelést is kapott, valamint napkollektorokat is elhelyeztünk a tetőn, melyek a használati melegvíz-termelésben vesznek részt, az éves használati melegvíz-termelés 60%-át állítják elő.

Összegzés

A balatonszentgyörgyi felvételi épület vas­ú­ttörténeti szempontból kiemelten fontos, mivel ez az egyetlen ilyen típusú épület, amely fennmaradt a Déli Vasút I. osztályú felvételi épületei közül.
A hasonló felújításra váró, történeti felvételi épületek szempontjából fontos a részletes kutatások alapján történő hiteles tömeg- és homlokzatrekonstrukció.
A kevésbé dokumentált belső tereket pedig tiszta, jelzésszerű belsőépítészeti elemek alkalmazásával kell helyreállítani. Az egységes vasúti arculatot kizárólag az utastájékoztatás és a vasúti üzemi funk­ciók szintjén ajánlott megtartani.