Munkabizottság

Az utasítás kidolgozását a MÁV Zrt. megbízására a MAÚT által felkért munkabizottság végezte, amelynek tagjai olyan szempontok szerint lettek kiválasztva, hogy valamennyi érintett szakterület (tervező, szakkivitelező, üzemeltető, megrendelő stb.) és építési technológia képviseltetve legyen.

Munkabizottság tagjai: Balázs Péter Alajos (MÁV Zrt. – hídüzemeltető), Csombor Krisztián (Acélvakond Kft. – vezényelt sajtolás szakkivitelező), dr. Szepesházi Róbert (Széchenyi István Egyetem – geotechnikus), Füle Attila (NIF Zrt. – mérnök), Fülöp Zoltán (MÁV Zrt. – hídüzemeltető), Nagy József (Nagy és Társai Bt. – tervező), Sáfár Endre (Colas Alterra Zrt. – microtunneling szakkivitelező), Tóth Axel Roland (MÁV Zrt. – szakmai konzulens) és Jung Péter (MÁV Zrt. – munkabizottság-vezető).

Meglévő követelményekben történő változások

A H.1.8. utasítás rengeteg új, korábban nem szabályozott kérdéskörrel foglalkozik, azonban akad számos olyan módosulás, amely a meglévő, évtizedes gyakorlat tekintetében hoz változást. Ilyen esetre néhány példa:

• Vasúti pálya alatti keresztezések tekintetében a legkritikusabb kérdés kétségtelenül a takarás (T) szokott lenni. Az új utasítás minimális takarásként megad egy „ökölszámot”, amely a már régről jól ismert belső átmérő/nyílás négyszerese (4D) és egy abszolút minimumként megadott 1,50 m közül a nagyobb érték (1. ábra). Fontos kiegészítés, hogy az így meghatározott minimális takarás általános esetre értendő, amely számos, az utasításban részletezett tényező tekintetében módosulhat (például kitakarás nélküli építéstechnológia módja, pályaalépítményi rétegrend, szállított közeg).
   
• Keresztezési szög esetében továbbra is törekedni kell a vasúti pályára merőleges átvezetésre, azonban az eddig meghatározott minimális 30°-os bezárt szög 60°-ra módosult.
   
• Nem nyomás alatti védőcsövek hosszának meghatározása korábban a vasúti pálya elhelyezkedésének függvényében (töltésen, bevágásban, térszínen) megadott képlet szerint történt. Az új utasítás képlet helyett kizárólag geometriai peremfeltételeket fogalmaz meg (a korábbi szabályozás analógiájára, de szemléletesebb módon) (2. ábra).
   
• A korábbi előírás értelmében a haszon/védőcső erőtani ellenőrzése során nem volt szükséges figyelembe venni a vasúti terhelést, amennyiben a takarás elérte a minimum ~4D értéket. Ez az engedmény azon a megfontoláson alapult, hogy a cső vagy védőcső teljes tönkremenetele esetén a vasúti pályában fenntartási módszerekkel könnyen kezelhető mértékű, legfeljebb 2 cm süllyedés következne be. Könnyű belátni, hogy ez a szellemiség a mai kor támasztotta követelményeknek távolról sem felel meg. A H.1.8. utasítás ennek megfelelően előírja, hogy a fő teherviselő szerkezet (legyen szó védőcsőről, védővműtárgyról vagy védelem nélküli haszoncsőről) erőtani igazolása során valamennyi, a szerkezetre ható terhelés figyelembe veendő, így a vasúti terhelés is. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a szerkezet átmérője/nyílása (D) és a takarás (T) függvényében az erőtani igazolás módjára az utasítás különböző lehetőségeket, ha úgy tetszik, szinteket ad meg (például gyártó által kiadott méretezési táblázat, kézi számítás, 2D/3D-s végeselemes szoftver). Ezzel a ponttal összefüggésben célszerű megjegyezni, hogy az új utasítás a belső nyílás/átmérő (D) és a takarás (T) függvényében megkülönböztet védőcsövet, illetve védő műtárgyat, amelyekhez – bizonyos kérdésekben – eltérő követelmények tartoznak (például erőtani számítás, nyilvántartás, felügyelet).

Új követelmények

Az új utasítás megalkotásának egyik fő indoka – a korosságon felül – az volt, hogy számos kérdés csak részben vagy egyáltalán nem volt szabályozva, emiatt a kidolgozás során nem csupán a korábban rögzített követelmények, előírások felülvizsgálata, majd aktualizálása volt a feladat. Legalább annyi, ha nem több kihívást tartogatott a munkabizottság számára a korábbi előírások hiányosságaiból adódó szürke foltok „kiszínezése”. A szabályozások hiányossága leginkább abban mutatkozott meg, hogy hálózati szinten komoly inhomo-genitás volt tapasztalható mind a tervek műszaki színvonalát, mind azok műszaki felülvizsgálatát, engedélyezését illetően. Ennek jelentős részét az okozta, hogy nem voltak kellőképpen rögzítve sem a tervek tartalmi, formai követelményei, sem a tervezői jogosultságok. Ezt próbálja orvosolni a H.1.8. utasítás 6.9. szakasza.

Számos olyan témakörnek szán az új utasítás kiemelt figyelmet, amely korábban egyáltalán nem, vagy csak érintőlegesen volt szabályozva. A fontosabb témakörök felsorolásszerűen, a teljesség igénye nélkül:

• geotechnikai tevékenység (6.1.1. szakasz),
• védőcsövek, védő műtárgyak és haszoncsövek anyagai (6.5. szakasz),
• engedélyezett építési technológiák (6.8. szakasz),
• kivitelezési előírások (6.10. szakasz),
• vagyonkezelés, üzemeltetés (6.11. szakasz),
• vasúti pálya megközelítésére vonatkozó előírások (8. fejezet),
• munkagödrök, munkaárkok kialakításának előírásai (9. fejezet).

Jövő

A cikk remélhetőleg ad némi bepillantást a munkabizottság feladatának volumenébe, kihívásaiba. A bizottság vezetőjeként ezúton is köszönöm minden bizottsági tag, valamint belső (MÁV) és külső véleményező, közreműködő munkáját. Az bizonyos, hogy a H.1.8. utasítás hatályba lépésével korántsem dőlhetünk hátra. A több évtizedes lemaradásból adódó hiányosságok, ellentmondások egy lépésben csekély valószínűséggel orvosolhatók, így bár az új utasítás megszületése hatalmas előrelépésnek számít, nyugvó pontra csak a gyakorlat adta szakmai iterációs folyamat során tud jutni. És azt követően is, ahogy valamennyi szakmai utasítás, úgy a H.1.8. utasítás is folyamatos karbantartást igényel.